EDDA Művek újra az Arénában….

Ahogy a Wembley stadionra mondják, hogy a football szentélye, úgy a Papp László Arénára is lehet azt mondani, hogy a magyar pop-rock zenekarok vízválasztó szentélye. Igen, aki ide be meri vállalni a nagykoncertet, annak komoly alappal kell rendelkeznie.

Az EDDA Művek már sokadszorra lépi meg, hogy rengeteget koncertező, aktív zenekarként is belevág egy több, jobb és szebb show megszervezésébe…

…az idei vállalkozáson érződött, hogy itt valami nagyon más lesz. Nagyon jól fel lett építve az esemény reklámozása, és a február elején megjelenő dupla lemez pedig olyan löketet adott az esetlegesen vacillálóknak, hogy néhány óra hallgatás után már indultak is jegyet venni. Jól fogynak a jegyek, szóltak a hírek… amiről ilyen esetben soha nem lehet tudni, hogy ez a reklám része, vagy a valóság. Aztán eljött a nap, amit oly sokan vártunk…

Hömpölygött a tömeg az Aréna felé, és szépen telt a hatalmas terem, méretes küzdőtér. Fél nyolckor aztán a Pataky Művek a húrok közé csapott. Gergőék (Pataki Attila fia) lendületes nótákkal kezdtek, és ami már az első akkordok után érezhető volt, hogy „nagyon jól szól a motyó”, ergo remekül sikerült a hangzás beállítása. Egy ekkora légteret megtölteni hanggal, élettel, az soha sem egyszerű feladat. Gergő az énekes betegségre panaszkodott, de ez nem érződött a teljesítményén, remek hangulatot csináltak az igazi nagy durranás előtt. Ami egy óra múlva be is következett, hiszen a technikának köszönhetően mind a 12 ezer ember láthatta, ahogy nyílik az öltöző ajtaja, és kijönnek ők öten – öt fantasztikus zenész.

Zolika-Kicsi-Steve-Göme-Attis… tapintható volt a feszültség, az izgalom. Aztán a színpadra lépett Pauchmann Péter (TV-2), akiről tudva levő, hogy óriási EDDA kedvelő. A hozzáértés érződött is a szavain, és nagy elánnal mesélte el, hogy 1979-ben még Csepelen a kerítés oszlopról leste hogy minden sarkon ordít a szenzációs rockzene. Azóta igaz hogy eltelt majd 40 év, és ő 250 koncerttel a háta mögött is ugyanolyan szeretettel imádja az EDDÁT. Remek bevezető volt, utána már tényleg nem volt visszaút, és a Kör dallama volt a bevezető, majd egy huszárvágással a Győzni fogunkkal elkezdődött a SHOW.

E sorok írója is több mint száz EDDA koncertet látott élőben az elmúlt 28 évben, és már érződött, hogy itt a műsor. Az EDDÁnak akkora merítési lehetősége van a koncert programja megválasztásához, hogy az irigylésre méltó, és a fiúk éltek is vele keményen. Ha erről még bárkiben maradt egy szemernyi kétség, akkor a második „csapás” már biztos meggyőzte, hiszen a Mindig Veletek következett a 7-es albumról. A 80-as évtized utolsó éveinek felidézése a 8-as album korszakalkotó számával a Térdre a nép előtt-el folytatódott, ami a Mi vagyunk a rock és a Szaga van dalok óriási sikere miatt, nem érhette el a megérdemelt elismertséget akkoriban. „Ezrek tépték szét, mégis él” éneklése közben két dolog járt a fejemben, hogy misztikusan remek a hangzás. A másik pedig hogy ezt a hangulatot hova lehet még fokozni, hiszen egy szuper koncert hangulatának a felépítése jó ha folyamatosan emelkedő, ám aztán hamarosan megkaptam a választ. Ugyanis a Büszke Sas előadásához már az Atlantis vonós együttes is beszállt, és egy teljesen egyedi, ünnepi hangzást adott a népszerű dalnak, „emberi testem lehúz a földön tart….” Attilát is a földön tartotta, így még arra is tudott figyelni, hogy az Atlantis Ildikóját megköszöntse neve napja alkalmából, aztán már indult is az elmúlt albumok egyik legsikeresebb száma, az Állj mellém.

Onnan egy időutazás tanúi lehettünk, hiszen a ritkán játszott réges-régi szám következett, A fémszívű fiú.… Attila eldobta a bőrdzsekit és már szólt is hogy ”a keresztútig minden nap eljutsz” szólt az örök klasszikus olyan kristálytisztán, mint tán még soha. Hiszen az EDDA 10-ről már a második mély szám következett, a Vágyom haza: a miskolci életérzést mutatta a színpad mögötti „mozi”, és ugyanezt adta a Gergővel közösen előadott csodás dal is. Aztán jött a régi-régi kérés: Engedjetek saját utamon!!! Gergővel remek duett jött össze erre az alap muzsikára is.

Aztán visszajöttünk a jelenbe. Attila fehér ingbe bújása fordított arányosság volt, hiszen ugrottunk 18 évet előre, ő pedig mintha 18 évet fiatalodott volna, olyan energikusan adta elő az új album Ki mondja meg? című számát. A februárban megjelent Dalok a Testnek, Dalok a léleknek dupla albumról nagyon kíváncsi voltam, mennyi számot vállal be az együttes, hiszen a közönség nagy része kevésbé ismeri még őket. Aztán maradtunk a jelenben és Kicska Laci egyik kedvenc dala, a Lazíts kicsi(t)! következett, amit az Atlantis együttes ismét megerősített csodás játékával – „amikor még zsigerből tudtuk, hogy mi az ami jó nekünk”. Az Átok és Áldás album front dala következett, az „Ott leszünk majd mind, ha eljön az óra.…

A koncert legextravagánsabb figurája lépett színpadra a Táltos Örökség dal előtt. Robi Lakatos láttán az volt az érzése az embernek, hogy a múltból érkezett, és hegedűvel született. Ez a szám már 15 éve bizsergeti a „hegyek, árnyas erdők, ősföld büszke népét”. Az EDDA Művek öt csodálatos zenészből áll, na de ehhez még csatlakozik Robi Lakatos és az ütős hangszerek docense, Mogyoró Kornél is, akkor az új album (Tetőtől-talpig Alapi szerzemény) nagyot szól – szólt is. Olyan Kicska Laci szóló színesítette, hogy már csak azért érdemes volt eljönni a fővárosba a vidékieknek is. Na de ahogy Göme ezután belecsapott a billentyűk közé és a Gyere őrült semmivel sem összekeverhető rifjei jöttek ki, akkor az is megmozdult, akit az elmúlt időszak új számai, és a ZENÉSZ bemutató nem késztetett mozgásra. A Világ közepén, a 2003-as megjelenése óta fontos láncszem az együttes megszámlálhatatlan dala között. Ugyanis azok is hallgatják a koncerteken, akik sok esetben azt sem tudják, hogy mi szól, hiszen a koncertek már évek óta e szám dallamaival ér véget. A 2003-as örökség album egyik legjobb dala, amire négy évet vártunk akkoriban, igen nagy kíváncsisággal, hiszen Attila Dáridós fellépései után (a Vén cigányt senki nem énekli oly szépen mint az Attis) sokan azt mondták, hogy az Edda sem lesz már ugyanaz, mint eddig volt. Szerencsére nem lett igazuk, és az Örökség album nagyot szólt.

Na de vissza az Arénába! A szerző 28 éve oly szerencsés,hogy megszámlálhatatlan koncerten látta már az együttest, de új dal még soha nem szólt akkorát, mint az IMA a Dalok a léleknek albumról.

Ebben óriási segítség volt az Atlantis mellett a Dr. Béres József Általános Iskola kórusa. A gyerekek a belőlük áradó őszinteséggel bontották le a profin megtervezett műsor falát, hiszen Attila aki addig meglepően jól tartotta magát másodperc pontosan a tervezett műsorhoz, előre is hívta a kis kórust a színpad frontvonalába, és jött egy hátborzongatóan szép közös éneklés.”ÉS MOST ITT VAGYUNK, ÜNNEP A SZÍVÜNKBEN, TISZTÁN ITT ÁLLUNK TESTBEN ÉS LÉLEKBEN. 

Aztán a levonulásuk közben a legkisebb leányzó odaszaladt Attilához, és megölelte – a koncert legemberibb, legcsodálatosabb pillanata volt. Na innen nehéz folytatni és tartani a színvonalat, szerencsére egy Éjjel érkezem erre éppen megfelelő és az EDDA 6-os albuma tele van ehhez hasonló örök szerzeményekkel. Játszottak is róla négy dalt, de hogy kinek játszották? Pont neked!!! Dalok a testnek, dal a férfiaknak, a fiataloknak, ami remek felvezetése volt ezen album egyik legütősebb számának, a legmélyebb mondanivalóval bíró számnak, a Pataky Gergővel teljes harmóniában előadott HEGYEN TÚL-nak. Merthogy „egymást segítve sziklák vagyunk, ha nem így teszünk, mind elporladunk…”

Ezután Mogyoró Kornél visszatért és Hetényi Zolikával megmutatták, hogy milyen szintet képviselnek az ütős hangszerek területén. A döbbent csend közepette betoltak egy zongorát, és már indultunk is álmodni. Ahogy Göme az ismert akkordok után megszólal: IDŐM KEVÉS, MÉGIS HAJT VALAMI TOVÁBB- na abba én személy szerint mindig beleborzongok, hogy a jelen lévők egy része még meg sem született, amikor a 70-es évek végén a Slamovits-Barta-Pataky trió megírta ezt a számot. És még mindig él, ezrek tépték szét, mégis él… Persze menni kellett tovább, hiszen „nem kérem számon tőled, a múltat vissza felé, nem akarlak bezárni. Igen, az Elérlek egyszer a 15-ös album front nótája, ami mindig megmozgatja a közönséget és idáig kellett kibírni, hogy az arany és a platina lemezeket az EDDA MŰVEK 33-ra megkapják a fiúk – teljes joggal. Az új album 24 óra alatt arany-, két hét alatt pedig platinalemez lett. Csak bírd ki, hiszen a szerelem keresi a szerelmet – na ha ez a szám megszólal, ott kő kövön nem marad, minden koncertek legjobbika ez a szám.

Aztán az EDDA 8 örök igazsága csendült fel, „HA RÁNK NÉZEL LÁTHATOD, MI VAGYUNK A ROCK MI VAGYUNK AZ ÉLET… Igen, a Szaga van album a rendszerváltás egyik csodája volt és ezt a közönség tudja és érti. Onnan még ugrottunk hat évet hátra és az Ős EDDA búcsú stúdió albumának legendás muzsikája csendült fel: „Köszönök neked Miskolc, sok szép éjszakát” – és a zenekar elköszönt.

Persze csak egy kis időre, mert azt mind a 12 ezer EDDA rajongó érezte, hogy itt még csak a nagy FINÁLÉ előtti álca van, hiszen olyan számok maradtak még ki az est repertoárjából, amik nélkül egyszerűen nincs EDDA koncert. S ekkor Göme megérkezett a kézi szintetizátorával, a klasszikus zenekar is rázendített, és a teljes Aréna felszállt, hiszen „így most jó, nem kell beszélni”, elég volt énekelni a Szellemvilág örök szövegét. Aztán Attilának könnyű dolga volt, mert csak annyit mondott, hogy „VELEM KIÁLTSATOK, és felrobbant a már lendületben lévő tömeg, „szeretném hogy mind szeressetek”, na ez ebben a pillanatban teljesült. Hiszen itt már a zenekar és a közönség is érezte, hiába járunk 160 percnél, itt bele kell adni mindent, nincs hova tartalékolni.

Soha nem értem azokat, akik ilyenkor elindulnak haza a széksorok között. Hát ez olyan, mintha akkor hagynál magára egy csodálatos nőt, amikor már… Na de az a néhány társunk tán említést sem érdemel, hiszen Alapi Steve belecsapott a húrokba és felcsendült „A KÖR”. Az a szám, ami 1985 nyarán az újjá alakuló koncerten ugyanezen a helyen is felcsendült. „Nem adom fel tudjátok, láthatatlan lapos sumákok, istenem de sokan vagytok, rosszak”. Innen már sínen volt a nemzeti érzelem, hiszen csodás hazánk sorsát oly sokan a szívükön viselik és az 1986-ban íródott soroknak ma is minden szavuk igaz: „Nem kell félni, nem kell félni, csak bátran egymás szemébe nézni.”- énekelte mindenki. Ugyanez vonatkozik a Sólyom népe album, első hallásra örök szerelmet kötő dalával: EZ A FÖLD A MIÉNK A MAGYAROK FÖLDJE, AZ ÉG NEKÜNK ADTA MOST ÉS MINDÖRÖKRE. Majd eljött a nem várt pillanat, amikor Göme szinte halkan, de kijózanítóan beleszól a mikrofonba: „Karodon vittél évekig, akaratod rabja voltam, a vágyak bennem egyre nőttek, elfelejtem, hogy KÖLYKÖD VOLTAM”. Már a koncerteket záró közös éneklés és bemutatás alatt az járt az agyamban, hogy miként is lehetne szavakba foglalni az elmúlt három órát. Jöttek a gondolatok, majd újra szanaszét szaladtak a szavak, hiszen annyi élmény érte az embert, hogy az eufória érzése kerítette hatalmába. Személy szerint boldog voltam, hogy ennek a show-nak a részese lehettem, és a napok múlásával nem enyhült, hanem erősödött az érzés, hogy milyen remek volt EDDÁsnak, magyarnak lenni aznap este…

Tehel Tibor

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék