Dubajban sincs kolbászból a kerítés!

Az elmúlt esztendőben gondoltunk egy bátrat és merészet, ugyanis az októberi őszből – moszkvai átszállással – elrepültünk Ázsiába. A hét olajipari ország szövetségi államából álló, s kivétel nélkül abszolút monarchiaként működő 77 ezer négyzetkilométer alapterületű Egyesült Arab Emírségekben landoltunk. Pontosabban annak egyik államában, Sharjahban volt a szállásunk…

A szóban forgó Emirátus egyike – a többiekkel egyetemben – 1971-ig volt már sumér, perzsa, török, brit és portugál gyarmat. Mivel a sivatagi éghajlatú emírségekben még az 5 csillagos szállodákban sem kínálnak semmiféle szeszes italt, az orosz duty free-ben vettem némi bél- és gyomortisztítási célú, hasmenés elleni szert, egy flaska mézes-paprikás vodkát. Amit azután elrejtettem a páncélszekrényembe, nehogy bajt hozzon rám, ha a takarító meglátná a bűnös nedűt. Leírom, mit tapasztaltam a gazdaság, az oktatás, a vallás, az étkezés, a kultúra, a közlekedés és a vásárlás illetve a fodrászat terén – természetesen csak dióhéjban.

A csillogó-villogó, óriási, patyolat-tiszta repülőtéren az útlevélkezelő pultoknál bokáig érő fehér szoknyaruhát, a fejükön fekete karikával odaerősített fehér tüllkendőt viselő férfi, illetve fekete kendős, tetőtől talpig fekete ruhás idegenrendészeti tisztviselők várták az érkezőket. Három külön pult volt nyitva, felirat szerint a munkavállalók részére. Tehát az olaj-milliárdok bevételével rendelkező ország nem zárja be a kapuját a munkakeresők előtt. A sorban láttunk kigyúrt, keménykötésű fiatal férfiakat, drága mobiltelefonokkal a kezükben. De voltak lányok, asszonyok, gyerekek és középkorúak egyaránt. A bevándorlási hivatalnokok, akinek nem találták megfelelőnek a dokumentumát, azt be sem engedték az országba, azonnal hazaküldték.

A munkakeresők nemcsak Afrikából, hanem Ázsia háborús, vagy szegény, s gazdagabb övezeteiből – például Jemenből, Bangladesből, Indiából, Iránból, Pakisztánból, Afganisztánból és Malajziából – érkeznek, nem csak fizikai munkára. Jönnek szakmunkások és diplomások egyaránt szép számmal – még Európából is. Akinek valami okból megszűnik a munkaviszonya, az kap három hónapot az elhelyezkedésre, ami ha nem sikerült, akkor kiutasítják az összes szövetségi államból. A fizetés a feladat igényességével arányos. A legegyszerűbb munkáért mintegy nyolcvanezer forintnyi dirhamot adnak, míg például egy nemzetközi középiskolában tanító tanár 16-18 millió forintot érdemel havonta. A szakképesítés nélküliek közösen kapnak egy lakásban egy szobát, egyedül vagy másodmagukkal. Míg a többiek lakhatási hozzájáruláshoz jutnak, nagyjából a fizetésük egyharmadáért. A középkategóriájú lakások ott 300 négyzetméteresek (légkondicionáltak), s a felhőkarcolós épületekben van még uszoda is a wellness mellett. Támogatják a munkába járást, míg a gyerekek taníttatása az állami iskolákban és az alap egészségügyi ellátás ingyenes. Adót nem kell fizetni a jövedelem és az egyéb juttatások után. Az állam a cég nettó adóbevétele után adóztat, és nem érdekli, hogy a nyereséget egy vagy száz ember állítja elő. Családi pótlék, szociális segély senkinek sem jár. Vállaljon mindenki annyi gyermeket, amennyit el tud tartani úgy, mint Izraelben. Sokkal kevesebb így az adminisztráció, az állami vízfej és a kiszolgáltatottság. A gyerekek már ötéves kortól kötelezően suliba járnak, kötelezően formaruhában, iskolabusszal. Este öt-hat között érnek haza, ám a tanszer és az étkezés ingyenes – természetesen. Az állam messzemenően támogatja az állampolgárok továbbtanulását, s a felsőoktatás szintén ingyenes. Természetesen zömében a helybéliek is dolgoznak. Akad közöttük halász, földműves, boltos, pap, tanár, mérnök, tevehajcsár avagy üzletember.

A vallásról dióhéjban…

Az egy millió állampolgár, s a mintegy 8 millió külföldi munkavállaló döntő hányada (77 százaléka) szunnita muszlim, őket a keresztények követik, de akad köztük hindu és buddhista egyaránt. Az állam nem tart attól, hogy az „idegenek” tönkreteszik az ősi kultúrájukat és hitüket. A 20-60 emeletes lakóházakban, de az éttermekben, a repülőtereken és nagyáruházakban egyaránt található imaterem, a hozzá kötelező kéz-, arc- és lábmosó hely, amit rendszeresen és szinte mindenki használ az imaidőkben. A gyerkőcök az első évben a vallási alapokat tanulják meg az iskolában. A nagyobbak délutánokként a sok száz mecsetbe járnak az imámhoz, elsajátítani az iszlám öt alapelvét és egyéb szabályait. A napi öt imaidőből, a nyitvatartási időre esőben felhangzik az áruházi mikrofonokból: Allah akbar (Isten a leghatalmasabb)!

A hölgyek többségükben a hagyományos (fejkendős, hosszú ujjú, bokáig érő) fekete ruhát hordják, s akad aki álarccal vagy kendővel takarja el az arcát. Még a medencébe, s a tengerbe is ilyen öltözékbe mennek fürödni egyesek. A külföldiek a saját nemzetük viseletét hordják döntően. Azonban egyre több emberen látni európai viseletet.

Sharjahban a legnagyobb dzsámit egy héten kétszer megnyitják a hitetlenek előtt. Ám itt nem kérnek belépőt, mint például Szegeden a dómba, vagy a budapesti Mátyás templomba az imára betérni akaró keresztényektől. Sőt, a belső térben népviseletbe öltöztetett bábuk, hagyományos kávékiöntők, és a Kába kőről készült fotó előtt félórás előadást tartanak a hagyományos öltözékekről, az iszlám hit alapjairól és a kávézás/teázás szokásáról.

A távozók ingyen fotót kapnak, aminek különlegessége, hogy a látogató hölgyeknek a mosodából hozott zárt zsákból kibontott hagyományos fekete ruhát kell viselni, amit az ajándékba adott fényképen megörökítenek.

Étkezési szokások

A muzulmán többségű arab országokban piacon, boltban disznóhús nincs. Marha, birka, csirke, hal viszont korlátlan mennyiségben található. Marhahúst, birkát még Ausztráliából is importálnak. A sokféle déligyümölcs között mindenütt látni többféle banánt, ami szintén import, gyakran hozzánk hasonlóan Ecuadorból származik. Kedveltek a lágy és félkemény sajtok, a túrók, a gyümölcsös kefirek. Finomak a péksütemények, kapható fehér és barna kenyér. Sokféle vegetáriánus étel található az étlapon. Kolbász is akad a pultban, azonban az nem a muszlimok számára tiltott disznóhúsból, hanem marhából vagy bárányból készül. Nem ritka látvány, hogy sok ázsiai országban bevett szokás szerint jól öltözött emberek is jobb kézzel esznek, s azzal tunkolják a rizst a szaftba.

A külföldiek a saját hazai konyhájuk ízeit kínálják az éttermeikben. Kész gasztronómiai Ázsia-utazás végig sétálni a hatsávos főutca járdáján. Kedveltek az egytálas ételek, az aprósütemények, a fagylaltok és a különféle krémmel töltött kekszek. Kielégítő a levesek választéka. A tortáik nem különlegesek, nem is különösen ízletesek. Sokféle mártást, krémet is tálalnak a reggelihez. A felséges fehér vagy barna csokival bevont datolya szépen becsomagolva kelleti magát a magok és cukrok polcsorán.

A nap minden szakában szívesen isznak kecses csőrű kancsókból teát, kávét tejjel. Ezt több múzeum és szálloda előcsarnokában ingyen kínálják, jobb üzletekben a vevők is kaphatnak. Mellé édes datolya dukál. Érdekes információ, hogy a múzeumokban is látható, egykor csak sárgarézből készült ősi formájú kávé- és teakiöntőket – ma már krómozott acélból és műanyagból is készítik, méghozzá termoszbetéttel. Az egyik boltos elárulta, hogy azok döntő többségét egy német cég megbízása alapján Kínában állítják elő – mindez az arab bazárban, meg edényboltokban garmadában áll.

Közlekedés, parkok és illemhelyek

A többségében homokra épült városokban sokfelé találhatók négy- hatsávos utak. Mindenütt rengeteg a pálma, a fű, a virág, amelyeket naponta többször locsolnak, de leginkább csepegtetős rendszerrel öntöznek. A nagy, bekerített játszóteres parkokba a belépés kártyával lehetséges. A kapukat éjjelre bezárják. Mindegyikben van illemhely, és mamaszoba pelenkázóval (kellemesen berendezett mamaszoba a múzeumokban is van). A parkok körül kívül-bévül kora reggel és este a nők s férfiak egyedül, párban, vagy csapatosan gyalogolgatnak, legalább egy-egy órát. Kerékpár alig látható, öreg autó pedig gyakorlatilag nincs. A tengeröbölben vízi-taxi jár, amely a szárazföldi társával együtt olcsó utazási mód.

A gyalogos átkelőhelyeknél minden esetben fekvőrendőrt is találunk, függetlenül attól, hogy az átkelést jelzőlámpa is biztosítja. A játszótéri és iskolai/óvodai bejáratok előtti zebráknál pedig különösen hasznosak. Sharjahban ezt pontosan tudják és alkalmazzák is. A 12 millió lakosú Mexikóvárosban és az iszonyatos motor, meg autóforgalmú Nepálban is láttam ilyen sebességkorlátozó sávokat. Védték az úton átkelő kicsi és felnőtt gyalogosokat a vadul száguldozókkal szemben.

A járdákat sehol sem aszfaltozzák, azokat kivétel nélkül mindenütt járólapok borítják. Rajtuk elég sűrűn áll két osztású/esztétikus kinézetű, almazöld szelektív hulladékgyűjtő. Ezek oldalára csikktartókat erősítettek. A lakótelepi konténerekbe barna zsákban hordják – válogatás nélkül – a szemetet. Előfordul, hogy mellé tesznek – úgy mint Magyarországon – olykor egy kopott fotelt vagy ágybetétet. Többfelé állnak a mieinkhez hasonló használtruha-gyűjtő drapp konténerek. A hatalmas lakótelepi parkolóhelyeket nem aszfaltozzák, betonozzák, hanem zömében köves-homokos állapotban hagyják. Az nem forrósodik át az autógumik alatt. A parkoló órák napelemesek. Lehetne a Sharjahban látottakhoz hasonlóan – akár kötelezően előírva – nálunk is elvezetni a légkondi vizét. Ugyanis a falban lévő légkondi páravezetékét a fal tövében elültetett növény földjére vagy a járda alatt a vízelvezető csatornába vezetik.

A múzeumokban, éttermekben, a mecsetek mellett és a legtöbb nagy bevásárlóközpontban egyaránt találkozhatunk a patyolat tiszta szolgáltatásokkal (papírral, kézmosószerrel, kézszárítóval és bidével) felszerelt illemhelyekkel. Egyes fülkék előtt még strandpapucsok is vannak.

Sport és Kultúra

A parkok körül kívül-bévül kora reggel és este a nők és férfiak egyedül, párban, vagy csapatosan úgymond táv-gyalogolnak, legalább egy-egy órát. A valamikori kalózkodás helyébe ma a teveversenyek, a solymászat és a birkózás izgalmai léptek. Népszerű sporttá vált a korcsolyázás a sokfelé fellelhető műjégpályákon. A teveversenyeket általában a sivatagi reggel hűvös óráiban tartják, részben kijelölt pályákon vagy rögtönzött találkozóhelyeken a sivatagban. A nyeregben többnyire robotok láthatók, hajcsár helyett. Természetesen a nagyobb tevefutamokat a tévé is közvetíti. A közönség terepjárókon követi az állatokat, míg a győztesek elő nem bukkannak a homok- és porfelhőből. A sólymokat vadászatra idomítják.

Láttunk operaházat, több színházat, könyvtárakat, pláza-mozit és újságárusokat. Sok pénzt fordítanak a hajdani tevehajcsár- pásztornép múltjának kutatására. Sharjah a múlt század végén az UNESCO által kijelölt kulturális élet fővárosa lett egy esztendőre. Több, mint két tucat múzeum, képtár épült az emír bőkezű támogatásával. Láttunk őr nélküli ásatást bemutató múzeumot és hatalmas palotaszerű képtárat egyaránt. Még a jelenlegi emír őseinek lebontott erődöcskéjét is újraépítették, múzeumnak berendezve. Az ásatások során kiderült, hogy a táj már Krisztus előtt több ezer évvel, a pattintott kőkorszakban lakott vidéknek számított. Az orvostudomány hihetetlenül fejlett volt, és az időszámítás kezdetén már sikeres koponyalékeléses műtétet is végeztek. Azt pedig mondani sem kell, hogy az arab számok – amelyeket mi is használunk – nem Európában, hanem az arab világban születtek, Egyiptomban. Az arabok hajlított lágy dallamait sokfelé hallani a rádiókból, televízióból. A múzeumok többsége ingyenes, vagy csak két dollár körüli belépőt kell fizetni a jegyért. A fizetős helyeken a legtöbben ingyen teát, kávét, vizet és datolyát kínálnak a látogatóknak.

Az építészeti kultúra része, hogy a 20-30 emeletes házak vázát középméretű blokkal falazzák. A homlokzatok többségét az arab építészet stiláris jegyeivel díszítik, például szamárhátíves ablak-felsőrésszel, és/vagy kőcsipkét helyeznek föl a falra.

Vásárlás és fodrászok

A világ leggazdagabb országai közé tartozó emírségék hihetetlen méretű plázáiban a földkerekség valamennyi márkáját kínálják. Legyen az háztartási gép, szőnyeg, ruházat, lakberendezési tárgy vagy elektronikai eszköz. Az aranyékszerek mennyisége, pompája a világon egyedülálló. Párját ritkítók az Arab-öböl gyöngyei. A bevásárlóközpontok csúcsa Dubajban, ahol korcsolyapálya és síkomplexum is található. A szomszéd cég udvarán muzsikáló vízi-játék és egy zenére fény-festett toronyház ámítja el a bámészkodó népeket. A modern építésű bazárokban természetesen érdemes alkudni. Azonban a más arab országokban megismert és megszeretett óvárosi girbegurba utcák szukjai (piacai) errefelé ismeretlenek. Egyedül itt építettek fel a régihez hasonló, de egy kaptafára készült üzletsort, ahol a hagyományosan nádtetővel borított sétálóutca gerendáin halkan zümmögő ventilátorok frissítik a levegőt.

Elképesztő mennyiségű, hatalmas üvegportálos férfifodrászat található szerte a városokban. Az ott élő férfiak a legdivatosabb frizurát és szolidan illatosított szakállt viselik. A műhelyekben kényelmes karosszékbe ül bele a vendég. Ott nem tilos a borotválás, amihez télapószakállhoz hasonló vastag habot pamacsolnak a páciens arcának szőrtelenítésre váró részére. Az arcgőzölő törölközőt sterilizáló mikrohullámú szerkezetben forrósítják fel, és valamennyi borbélynál található hideg-meleg vizes automata. A hölgyeket valószínűleg háznál vagy a férfiszemek elől zárt szalonokban cicomázzák.

Milyen egy üdülő élete?

Pompás! A hazánknál nagyjából egynegyeddel kisebb államszövetség könnyen megközelíthető légi úton, mert sok repülőterük van. Az emberek kedvesek ás udvariasak, az ételek/italok finomak, a szállodák, közterületek és a tengerpartok tiszták. Október végén délelőtt a levegő hőmérséklete 34 fok Celsius, a szállodai medence 29, míg a fehér, bársonyos homokú Arab tenger vize 30 fokos volt.

A nem tengerparti szállodák buszai lakóikat elviszik az ingyen plázsra, vagy a részükre kedvezményt adó partnerszállodákhoz. A fizetős hely ára kb. 1500 forint – átszámolva, amiért napernyő, ágy, matrac, frottír törölköző, illemhely, öltöző és úszómedence használat jár – a rendszeresen takarított parton. Dubajban jártunkkor – persze az utcáról – megnéztük egyelőre még a világ egyik legmagasabb (828 méter magas és 163 emeletes) Burdzs Kalifa felhőkarcolóját, ami 2010-ben a Föld legmagasabb épülete volt. A magaslati kilátásért kicsivel több, mint tízezer forintot kértek.

Rácsodálkoztunk a pálmafákat formázó mesterséges szállodaszigetekre, és megnéztük a világ egyik legdrágábbnak tartott 7 csillagos szállodáját, a Burdzs al-Arabbot, amelyben a főidőszak kezdő árai meghaladják a napi 450 ezer forintot. Van azonban egy piciny terület, ahol a nagy bevásárlóház udvarán még áll néhány ősi épület és a házak közötti keskeny lagúnákon vígan csónakáznak az emberek. Aki kíváncsi, az megnézheti a nagy akváriumot a tenger tarkabarka állatvilágából. Bár ehhez hasonló csodát a világ legnagyobb áruházában ingyen is megcsodálhatunk, ahol két emelet magas hatalmas üvegfalú házban élnek a befogott cápák, ráják, a természeteshez hasonlóan kialakított vízalatti világban.

A tehetősebbek még exkluzív búvárkodásra is vállalkozhatnak a vásárló/nézegető publikum láttára.

A hotelek lakóinak kényelméért mindent megtesznek a vendéglátók. Természetesen friss kávé és datolya fogadja a hallban az érkezőket, az ingyen olvasgatható friss újságok tömege melletti kényelmes foteleknél. A vendég választhat, hogy dohányzó vagy nemdohányzó szobát kér. Ám a közösségi helyiségekben tilos cigizni, pipálni vagy szivarozni, ám azt a legtöbb helyen megtehetjük a vászontetővel védett bejárat melletti asztaloknál. Az Arab Emirátusok szállodáiban egyes szolgáltatásokról is árulkodnak a nyomógombok a liftben. Megálló a muszlim imateremnél, a konditeremnél, a szaunánál illetve medencéknél, továbbá az étteremnél.

Kőhalmi Dezső

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék