Dr. Szalay Attila: DÉL-KELET ÁZSIA, A SZÉLSŐSÉGEK BIRODALMA

20160517_100550_001Kambodzsa a valamikori – ma Vietnam, Laosz és Thaiföld területének nagy részén uralkodó – hatalmas Khmer birodalom utódállama, amely civilizáció leghíresebb emléke Angkor hatalmas templomvárosa. Nincs még egy történelmi emlék Délkelet-Ázsiában, amely felérne az ősi maradványok nagyszerűségével. Persze e csodáin kívül is gazdag az ország kultúrája, a francia gyarmati korszakból származó kissé megkopott fővárosa és gyönyörű tájai felejthetetlen élményt nyújthatnak az idelátogatóknak. Beszámolónkkal a különleges úti célra vágyók kedvére szolgálunk információkkal.

 

Dél Kelet Ázsia megismerésére egy nemrég felfedezett és kiépített, hagyományt tisztelő turistáknak ajánlott körútat mutatunk be olvasóinknak. S csapjunk is bele a dolgok közepébe, üljünk bele egy bérelt autóba vagy egy utazási iroda által biztosított buszocskába és csak szívjuk magunkba a látnivalókat. Tehát Bangkokból elindulva Chantaburi (szanszkrit nyelven Holdváros) tartományba közel háromszáz kilométert tettünk meg, ahol elsőként egy különleges kézműves manufaktúra hívja fel magára a turista figyelmét. Itt a bambusz növény leveléből készítenek különböző termékeket (papucsokat és dísztárgyakat), de leginkább natúr illetve festett szőnyegeket. Mindenképpen 20160517_153543érdemes itt megállni, a manufakturális készítés technológiáját megismerni. S ráhangolódásképpen a kontinensre javasolt a Suan Ban Kaew palota rezidenciáján a helyi történeti múzeum és több kiállítás megtekintése is. Ezek sorában kiemelendő a drágakő bányászat és a népművészet hagyományát bemutató tárlat, ahol természetesen óriási választékban vásárolhatunk ékszereket is.

A Chanthabun folyó partján lévő óvárosban felejthetetlen élményt nyújt az itt élő chanok életvitele, amely immáron 300 éves örökséget megtisztelve mutatja be a hagyományokat. S ami talán a legnagyobb meglepetés, hogy egy gótikus stílusban épült katolikus templom (óriási ólomüveg díszítésű színes ablakokkal) emlékeztet öreg kontinensünkre. Talán nem túlzás a megjegyzés, hogy remélhetően a kereszténység megőrzőjére. Egyébként a párizsi Notre Dame-ra hasonlítható szentélyt 1711-ben a vietnami keresztények összefogásával építették az akkori elöljáróságok. Az említett óvárost a Niramon híd köti össze a templommal, így pár órás sétával ez a program is kipipálható.

A következő felfedezendő terület a Trat régió, amely már Kambodzsával határos, s egyben a legkisebb és legutóbb felfedezett része Thaiföldnek. Ezt a legkeletibb tartományt egy hegyvonulat (Khoio Banthat) nyúlványa választja el a szmerektől. Az itt található Nemzeti Múzeum a helyiek történelmét mutatja be kronológiailag jól megtervezetten, míg hatvan kilométerre ettől egy ókor múzeum parkjában (Amphoe Bo Rai) demonstrálták a látogatóknak az őslakosság több száz éves életformáját és gasztronómiai szokásait. A tradicionális lakosok a chongok, akik az átlagosan is alacsonynak mondható ázsiaiaknál is kisebbek, de rendkívül szenvedélyesek és elkötelezettek a hagyományaik őrzését illetően. Ezek után már csak a közeli határon kell átküzdenünk magunkat – a szó szoros értelmében –, mert a Boian Had Lek egy valóban nyüzsgő átkelőhely.

 

20160515_141127Kambodzsa első tartománya Koh Kong, melynek legnagyobb és leghíresebb városa a Sihanouk Ville. Ennek szomszédságában Kampong tengerparti piaca igazi pezsgő élményt nyújt a látogatóknak. A piac egyébként is a gazdaság motorja errefelé, a mindenhol fellelhető óriási agorák hihetetlen árukkal és szolgáltatásokkal teli nyüzsgő terek, ahol milliónyi ember elad és vesz, illetve tesz egymásnak apró szívességet csekélyebb összegért. Így egymást segítve biztosítják szükségleteiket. A Thai öbölben található Kep már tulajdonképpen egy üdülőközpont, amelyet szívesen ajánlunk a felfedező kedvű utazóknak pihenőhelyül.

Útban a hárommilliós főváros felé egy nemzeti parkon keresztül jutunk fel (merthogy egy panorámás hegytetőről van szó) a Borkor nevű szellemvárosba, a hajdani francia hódítók ott hagyott épületkomplexumához, a romos templomhoz és a királyi rezidenciához.

Kambodzsa nagyjából két magyarországnyi területen helyezkedik el mintegy 15 millió lakossal. A Thai, avagy Sziámi öböl partján csaknem félezer kilométeres szakasszal fogadja a látogatókat, leginkább három tartományban: Pailin, Koh Kong és Kompot néven. Az ország neve egy mimóza féle fa indonéz nevéből származik – függetlenségét a francia gyarmati uralom alól 1953-ban nyerte el. A vietnami háború alatti megszállást (Amerika és Dél-Vietnám együttműködésével) húsz évig tartó polgárháborús időszak követte, amelyről inkább a történészek tudnának (leginkább tragikus) információkkal szolgálni, mi ezúttal azonban eltekintünk a Pol-Pot rezsim tragikus népirtásáról szóló részletekről. Sokkal inkább az országról, mint turisztikai célpontról adunk közre információkat.

Nos, a trópusi monszun övezetben fekvő ország átlagos évi hőmérséklete 25–30 °C között mozog, viszonylag sok csapadékkal. Ez utóbbinak köszönhetően a medence természetes növénytakarója a lombhullató monszunerdő illetve a szavanna, egyes részeken örökzöld esőerdő uralta fakitermelés következtében az erdők ugyan kissé megritkultak, s az itt élő állatfajok egy része el is tűnt illetve veszélyeztetetté vált. A fentiekből következtethetően sokféle trópusi gyümölcsöt termelnek, míg a híres Mekong folyó és az óriási Szap tó sokaknak nyújt megélhetést a halászat révén.

indexKambodzsa államformája alkotmányos monarchia-királyság, hivatalos nyelve a khmer. A főváros Phnom Penh lakosainak száma mintegy három millió. A turizmus három legfontosabb desztinációja: Angkor (a rom templomváros, a buddhizmus bölcsője), Phnom Penh (a csodálatos királyi palotával és az ezüst pagodával) és a Kampot régió (Borkor szellemváros közelében megannyi tengerparti gyöngyszem, számos szigettel karöltve).

A felsoroltak leginkább ismert és legfőbb látványossága tehát az Angkor, a templomváros. A több mint száz, a 9–13. században épült temploma a hajdani khmer uralkodók nagyságának emlékét őrzi. Érdekessége, hogy a várost a 15. század körül lakói elhagyták, és a trópusi vegetáció által benőtt és elrejtett együttest csak a 19. század végén fedezte fel és tárta a világ elé a francia természettudós, Henri Mouhot.

Phnom Penh érdekes módon hangulatában meglehetősen közel áll Budapesthez, de ezt csak mi magyarok tudjuk megérezni, mert egyébként sokan mások Párizshoz hasonlítják. S bár kell egy kicsi elvonatkoztatás, de a 4–5 emeletes házak, az utcák szerkezete és úgy általában a városrészek megjelenése nagyobb operáció nélkül beilleszthető lenne fővárosunkba, így különleges érzéssel sétálhatunk utcáin.

Kambodzsa egyébként a szélsőségek birodalma, a gazdagság és a szegénység ugyanis mély szakadék két partján helyezkedik el. Akinek „jól megy”, az európai szemmel mérten is jól él, a döntő többség azonban rendkívül szerényen létezik. Ennek illusztrálása lehet például a járműpark, ahol gyakorlatilag nincs középkategória: vagy luxus terepjárókat, vagy bicikliket és motorokat látunk országszerte, na és a jellegzetes tuk-tuk (háromkerekű) járgányokat.

De a szellemiségében is a szakadékok mentén létezik Kambodzsa. Egyrészről az ősi khmer kultúra adja az alapokat (ide sorolható az Angkor), másrészt ott van a kommunista korszak (a vörös 20160518_164931khmerek rémuralma). S bár az utóbbi esetében rövid időszakról beszélünk, sajnos az azonban alapvetően meghatározó, noha a ’70-es évek közepe nem is volt annyira régen.

 

A teljes kikapcsolódásra vágyók számára most olyan praktikus információkkal szolgálunk, amely birtokában alaposabban tervezhetik meg utazásukat. Mindenekelőtt pontosítjuk, hogy

Kambodzsába utazni lényegében biztonságos, a turisták körében legnépszerűbb helyek (Angkor illetve a főváros Phnom Penh és környéke) nyugodt szívvel látogathatók. Az apróbb vidéki falvakban azonban jobb, ha nem lépünk le a kitaposott útról a még mindig található úgynevezett taposó aknák miatt.

Az ország előnye úticélként egyébként éppen abban rejlik, hogy még sok tekintetben nem rontották el a turisták. Összehasonlításképpen: míg Thaiföld komfortosabbként jellemezhető, addig Kambodzsa puritánabb, s az indokínai térségben a lakosságra jellemzően egy szóval így illethetjük a lakosságot: a thaiok a leglazábbak, a vietnamiak túl anyagiasak, a kambodzsaiak pedig alapvetően kedvesek.

 

Kambodzsának remek tengerparti strandjai vannak, bár viszonylag rövid partszakasszal rendelkezik. Itt azonban sok az érintetlen, homokos vízpart. Igaz, ezek környékén nincsenek szolgáltatások európai igények szerint. A szállás egyértelműen olcsóbb Kambodzsában, mint Thaiföldön. A jobb szálláshelyek sem profik minden tekintetben, s ahogy a gyakrabban utazók állítják: hátizsákosoknak (a fiatalabb korosztálynak) Kambodzsa megfelelőbb hely, mint Thaiföld. S hogy a kulináris információkról se feledkezzünk meg, sietünk leszögezni: a kambodzsai konyha összességében nagyon kellemes. Sűrű, krémes curryk, kellemes saláták, és a szokásos rizstésztás ételek jellemzik. A nemzeti étel az Amok Trey, amely kókusztej alapú harcsapörkölt, banánlevélbe csomagolva. S bár ebből az étekből a banánlevél valamiért az agyonreklámozott rész, de azért tányérból is éppen ugyanolyan ízletesek a falatok.

Kambodzsa legfontosabb kulturális eseménye a Bon Om Tuk, vagyis a vízi fesztivál, amely október utolsó vagy november első napjaiban kezdődik – akkor, amikor a Tonlé Sap folyó folyási iránya megváltozik, és elkezd a Mekongba ömleni. Ebben az időben hagyományos hosszú csónakokkal, avagy pirogokkal versenyeket tartanak Phnom Penhben. Jelentős esemény a Chaul Chnam is, amelyet április közepén rendeznek, s ez a háromnapos khmer újévi ünnep. A városokban itt-ott sátrakat építenek az ott lakók, amelyekben szertartásokat tartanak papok jelenlétével, és hangos zenével hívják az ismerőseiket, hogy ők is vegyenek részt az ünnepségen.

 

Összességében a lényeg: Kambodzsa felfedezése nagy élmény, barátságos lakóinak nagy része beszél angolul, ám ha a beszélt közös nyelv nem is, a kedves testbeszéd mindenképpen kapocs lehet a vendéglátó nemzet és a kalandvágyó európai turista között.

 

Szalay Attila

tabs-top
More in Utazás
Dr. Szalay Attila: ANZIX IZMIRBŐL – csodás az Aegean tartomány kertkultúrája.

A mintegy nyolcvanmilliós Törökország mezőgazdaságának betekintésére – különösen a jelenlegi politikai kavalkádban – nem sokaknak adatik meg a lehetőség, így...

Close