Dr.Kölcsei Tamás: Petőfi és Arany remek műfordításai

Napjainkban a fiatal generáció számára adott az idegen nyelvek tanulása, szinte tálcán kínálják számukra ezt a lehetőséget. Gondoljunk csak a nyelvtagozatos iskolákra, intenzív nyelvtanfolyamokra, a külföldön való továbbtanulás ragyogó lehetőségeire. Ennek ellenére meglepően kevesen vannak, akik több nyelvet is magas szinten elsajátítanak. Ezért is bámulatos az a teljesítmény, hogy valaki iskolai nyelvtanulás mellett, vagy akár nélküle is, szinte magától tanul meg nyelveket, mesteri fokot, akár műfordítói szintet is elérve. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a 19. század két magyar költőóriása, Petőfi Sándor és Arany János  ragyogó műfordítók is voltak, mindketten zseniális nyelvérzékkel megáldva.

A hányatott sorsú Petőfi

Petőfi Sándor hányatott sorsáról, gyakori iskolaváltásairól sokat tanultunk. Fordulatokkal, vándorlásokkal teli életével, költői kibontakozásával számos tanulmány foglalkozott, sőt még ma is foglalkozik. Talán a leggazdagabb áttekintést Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője c. könyve adja. Tudjuk, – az aszódi kivételével – egyik iskolában sem maradt sokáig, ráadásul mindegyikben más-más idegen nyelv tanítására helyezték a hangsúlyt, így gyakori iskolaváltásai miatt egyik nyelvet sem volt módjában alaposan megtanulni. Kiskőrösön például német (és szlovák) szót hallott, majd első iskolája Félegyházán volt, innen két évre Sárszentlőrincre, alsó fokú középiskolába került, ahol latin tudásának alapjait rakhatta le.

Az iskolában latinul, németül tanult

1833-ban a pesti evangélikus gimnáziumban tanult. Itt németül folyt az oktatás, a diákoknak még számolni is németül kellett, amit az előző – latin orientációjú – tanítás után nehéz volt elsajátítania, ezért aztán igen gyönge tanulmányi eredményt is ért el.

Innen a pesti piaristákhoz iratták, ahol ismét a latin lépett elő első idegen nyelvként a német mellett .A gyenge tanulmányi eredmények miatt a bosszús apa Aszódra vitte át fiát. Itt hosszabb ideig meg tudott maradni, és végre a tanulásban is sikereket ért el. Az iskola könyvtárának lelkes látogatója volt, olvasmányai között latin és német nyelvű könyvek is szerepeltek. Az itteni békés éveket követően a szülők anyagi csődjét követően Selmecbányára, a líceumba került. Itt – az erős szlovák közegben – neve ellenére(!) nagy magyarnak vallotta magát, ezzel kivíva szlovák osztályfőnöke ellenszenvét.

Ezután – nagy kerülővel –  színészkedéssel próbálkozott, majd sok vándorlás, hányattatás, nyomorgás jutott osztályrészéül. Mindezek betetőzése volt soproni katonáskodása. Ott feljegyezték róla, hogy amikor őrséget állt, fegyvere mellett titokban ott szorongatta Horatius verskötetét – természetesen eredetiben, latinul. Aztán rövid időre a pápai iskolába került.

Hosszú évek nyomorgása után lassan kezdett révbe érni. Sikeres költő lett, s Szendrey Júliával kötött szerelmi házassága után  nyugalmasabb évek, inkább csak hónapok következtek. Az alkotás öröme és az igazi siker köszöntött rá. 1847-ben az ifjú pár együtt lakott Jókai Mórral a Dohány utcában. Ebben a szerény lakásban könyvei között számos idegen nyelvű volt, köztük Shakespeare művei – természetesen angolul.

Versek mellett fordítások is

A meghitt családi légkörben – és a pénzkereset reményében – sorra születtek a ragyogó versek  és ezek mellett fordítások is. Egyik kedvencétől, Shakespeare-től a Coriolanus-on kívül a Rómeó és Julia néhány jelenetét is lefordította. Csodás passzív angol nyelvtudása mellett – a latinon, németen és szlovákon kívül – valószínűleg franciául is jól tudhatott. Feljegyezték  róla, hogy a dicsőséges lengyel tábornokkal, az általa atyaként tisztelt Bem-mel is megismertette néhány versét, hevenyészett francia fordításban. Francia nyelvtudása később egyszer kínos helyzetbe is hozta, mivel az egyik csata elvesztéséért Bem apó Vécsey Károly tábornokot hibáztatta, és késlekedéséért vizsgálatot követelt ellene. A megbélyegző szavakat is tartalmazó jelentést Petőfi fordította le franciából magyarra. Ez a jelentés a sajtóban is megjelent, s a fogalmazásban felismerni vélték Petőfi stílusát, feltételezve, hogy nemcsak ő fordította, hanem ő is fogalmazta a vádló szöveget. Az ebből adódó kínos helyzetet követően a megbántott és igaztalanul megvádolt költő lemondott őrnagyi rangjáról. Később, 1849 júliusában a költő megint Bem látókörébe került, a tábornok felismerte őt, elkiáltotta magát és ölelésre feléje nyújtotta karját „mon fils” (fiam) megszólítással. Rögvest megölelték, megcsókolták egymást. A költő hamarosan visszakapta őrnagyi rangját, és imádott tábornoka közelében szolgálhatott, az egymás közti kommunikációban természetesen továbbra is a franciát használva.

És aztán a költő a csatatéren meghalt. ….. vagy talán mégsem?

Halál a csatatéren  –  esetleg hadifogság?

Elképzelhető, hogy megsérülve, hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol a feltételezések szerint, pár évet élt  egy ottani asszony nyugalmat adó szeretetében. Ha hinni lehet a feltételezéseknek, ezen évek alatt sem szűnt meg költőnek lenni. Ha valóban ő volt az a bizonyos Alexander Petrovics nevű hadifogoly, akiről a hírek szólnak, orosz nyelven ragyogó versek születtek tőle, amelyekből szakavatott magyarországi elemzők is erre következtettek.  Lehet, hogy az egész szibériai történet csak egy legenda, és nehezen hihető, az viszont nem vonható kétségbe, hogy ha így lett volna, akkor zseniális költőnk, éles eszével, szédületes gyorsasággal oroszul is megtanulhatott volna. Miért is ne? Ő valószínűleg ezen az idegen nyelven is bámulatosat tudott volna alkotni.

Petőfi rövid élete ellenére olyan költőóriássá lett, akire büszke volt és örökre büszke marad nemzetünk. Nemcsak mint hazafias költőre, de kiváló fordítóra is büszkék lehetünk.

Arany János, a soknyelvű műfordító

Ha Petőfi fordítói érdemeit csodáljuk, az ilyen elismerés még jobban kijár  legjobb barátjának, Arany Jánosnak is. Neki hosszú és nyugalmasabb életet adott a sors, amely alatt fordításban, nyelvtudásban is túlszárnyalta költőóriás kortársát,  testvérként szeretett barátját. Arany János tartalmas élete, csodás költői kiteljesedése iskolai tananyag, ezáltal mindannyian jól ismerjük azt. Kevesen tudják azonban róla, hogy Petőfi mellett az ő míves műfordításainak köszönhetően is, számos határon túli szépirodalommal ismerkedhettünk meg. Ezek nagy részét még ma is az ő fordításában élvezhetjük. Keresztúry Dezsőnek Arany Jánosról írt életrajzi könyvéből megtudhatjuk, hogy a költő Nagyszalontán kezdett külföldi remekművek magyarra átültetésével foglalkozni. Elsőként görög „tragikusok (pl. Philoktetes) fordítására vállalkozott, majd a tehetségére felfigyelő, és azt  nagyra értékelő igazgatója, későbbi barátja, Szilágyi István iskolaigazgató, mintegy véletlenül, angol nyelvtankönyvet „hagyott nála”.

Több nyelv tudója

Az akkortájt már németül, latinul, románul jól tudó  költő a görög mellett szorgosan foglalkozott, a francia, olasz és  spanyol  nyelvekkel is. Olyan jól haladt a fordításokban, hogy felvetődött benne: műfordító lesz. Latinból főleg Vergilius  és Horatius munkáiból fordított, de a görög művek továbbra is nagyon megragadták a fantáziáját. Szilágyi István barátjának így írt: „Homert falom, az Iliast eszem”. Mind az angolt, mind a görögöt passzivan használta. Visszaemlékezéseiben így ír: „ezeket a nyelveket csak szemem által ismerem”. Németül is jól tudott, szépen fogalmazott, Goethét és Schillert nagyra becsülte. Gogol remekműve, a Köpönyeg az ő fordításában jelent meg először magyarul. Ennek érdekessége, hogy ezt németből fordította. Az olasz költészetet csak később kezdte tanulmányozni. Számos részletet fordított Tassótól, Ariostótól. A francia nyelvet inkább csak „közvetítő nyelvként” használta.

Kedvenc nyelve az angol

Kedvenc nyelvterülete az angol, s legkedveltebb angol írója Shakespeare volt. Tulajdonképpen az ő művei iránti lelkesedésből kezdett el angolul tanulni. Valószínűleg nem lehetett tehetségtelen tanuló, ha hamarosan olyan nagy horderejű műveket fordított, mint a Hamlet,  a János király és a Szentivánéji álom. Byront is  nagyon kedvelte, tőle szintén születtek fordításai. Aztán a gazdag műfordítói tevékenységnek egy időre vége szakadt – főleg az akadémiai főtitkári munkájával járó roppant nagy leterheltsége miatt -, de a fordításokhoz soha nem lett hűtlen. Idősebb korára visszatért a görög költészet remekeihez.

Végtelenül csendes, hatalmas munkabírású irodalmi nagyságunk nemcsak gazdag költészetével, hanem kiváló, élvezetes műfordításaival is beírta nevét az irodalomtörténetbe, és ugyanakkor  minden magyar ember szívébe is.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék