CLUSIUS 500 ÉVE SZÜLETETT

Clusius, Carolus(Charles de ľEcluse) Németalföldön, Arras városban 1526. február 19.-én született, 450 éve járt Magyarországon és Hollandiában Leiden városban 1609. április 4.-én, 83 éves korában halt meg.

Állampolgársága belga volt, de ha egész életében nem mozdul ki szülővárosából, akkor is igazi „Európai–Uniós” állampolgárnak tarthatná magát. Mert Arras a XVI. században a Német Római Császárság része volt, jelenleg Francia ország városa, flamand lakossággal, de közben tartozott Belgiumhoz, Hollandiához, többször elfoglalták a német csapatok is. Apja földbirtokos volt, a növények megismerése már gyerekkorától érdekelte, de először jogot, majd orvosi- és természet-tudományos ismereteket tanult német és francia egyetemeken. Sokat utazott Európában, beszélt, írt és fordított a legtöbb európai nyelven. Igazi „soknyelvű” poliglott tudós volt.

Európa keleti részén a török nyomult be, csak Ferenc francia király volt nyugodt, hiszen szövetségben volt a törökökkel. Ezért 1544 júniusában a Német Birodalmi hadsereg átlépte a francia – német határt. A francia lakosság körében pánik tört ki és kelet felé menekült. Végül a Francia ország szakított a török szövetségesével. A zűrzavarban Clusius is keleten remélt nyugalmat találni. Miksa császár 1573-ban Bécsbe hívta, és a császári kertek felügyelőjének nevezte ki. Clusius az egész világról begyűjtötte, és termesztette a dísznövényeket. A Császári Udvarban nagyon sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg, akik őt, a kor legnagyobb fűvészeként tisztelték, és birtokukon gyakran vendégül látták. Legnagyobb barátság a Batthyány családhoz fűzte.

Batthyány Ferenc, Clusius születése évében 1526-ban még horvát – dalmát csapatok élén vett részt a mohácsi csatában. A három részre szakadt Magyarország nyugati részén, a Királyi Magyarország alsó részén, Batthyány Boldizsár horvát bán fogadta vendégként 1573 – 1588-ig a neves botanikus tudóst. Pannoniában – mai elnevezés szerint Dunántúl nyugati részén – ebben az időben a lakosságnak és a kereskedőknek is szabadon lehetett utazgatni. A sok nyelvet ismerő tudós 15 éven át figyelte a növények és gombák előfordulását, és latin nyelven írta le megfigyeléseit. A helység-, növény- és gomba neveket németül gót betűkkel és magyarul latin betűkkel jegyezte fel, és római számokat használt. Ez azért jelentős számunkra, mert Sylvester János 1539-ben jelentetett meg egy latin nyelvkönyvet, amelyben magyar nyelvet ismerteti, és a magyar nyelv ápolásának, tanulásának fontosságát hangsúlyozta.

Latin – magyar szótárát Habsburg Miksának és Ferdinándnak ajánlotta, és kérte, hogy segítsék elő, hogy könyve eljusson a magyar emberek kezébe. Talán ennek köszönhető, hogy a németül általános gót betűs írásmód nem terjedt el a magyar szavak leírásakor. Magyarországon csak 1843 – 1844-ben vezették be a magyar nyelven való oktatást, addig latin nyelven tartották az előadásokat közép és felsőfokon.

Clusius járt Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott. Utazgatásai alatt Beythe István kísérte, akitől sok növény magyar nevét megtanulta és ezeket munkájában felhasználta. A magyar földrajzi neveket az általa készített térképen feltüntette, és a jelenleg használatos „Európai Botanikai térképen” a lelőhelyi adatok beazonosíthatók: Magyaróvár, Sopron, Velem, Körmend, Zalalövő, Cseszterg, és Lendva. Hiteles lelőhelyi adatokkal, elsőként írta le Nyugat Dunántúl növény- és gomba-világát.

A korábban ismeretlen növényeket 1583-ban megjelent „Rariorum aliquot stipium, per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum historia” könyvében írta le. De még jelentősebb az ehető és mérges gombákról, pontos lelőhelyi adatokkal összeállított munkája, ami a világ első gombákkal foglalkozó hiteles leírása. A saját kezűleg készített gomba rajzok mellett a gazdanövények és a gombák magyar és népi elnevezéseit is feltüntette. A gombákról, Esaye le Gillon bécsi festő akvarell festményeket készített.

Ezek az értékes festmények azonban elvesztek. Clusius1587-ben elhagyta Ausztriát és Majna-Frankfurtba költözött.  Az eredeti gomba akvarellek nyomán készült fametszeteket csak Clusius halála után 1874-ben találták meg, a Leideni Egyetem Könyvtárában. Az értékes, a világon egyedülálló festmények további sorsa, megőrzése egy magyar tudósnak Istvánffi Gyulának köszönhető, aki saját másolatában 1900-ban adta ki, „A Clusius-Codex mykologiai méltatása” című könyvében. Az Akadémiai Kiadó 1983-ban Carolus Clusius in Pannoniis observatorium Brevis Historia et Codex Clusii címen német nyelven, angol nyelvű összefoglalóval jelentette meg.

Dr. Véghelyi Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék