Cipruson a Pandémia után…

Lassan három esztendeje változott nagyot a világ a korona vírus könyörtelen terjedésével, ráadásul a 2015-től fokozódó gazdasági migrációt követően. S ami szintén megrengette inflációs hatásával a világot, az – a második világháborús helyzethez hasonló kimenetelű – az orosz kontra ukrán kiszámíthatatlan háború. Ezek ismeretében illetve tudatával felértékelődött a turizmus, merthogy kiéhezett az emberség a zárkózottság feloldására. Így lett úticélunk Frankfurtból Észak-Ciprusra repülni Antalyan keresztül…

Az említett tranzittal együtt közel hatórás repülőzéssel landolhattunk Erkán repülőterén, ahol a német utazási iroda szervezésében már külön busz vitte a társaságot Famaguszta egyik ötcsillagos hotelébe Jó előre megjegyezzük, hogy a két hetes úton szinte mindenütt tettenérhető volt a törökök közismert üzleti szellemisége, mivel kiválóan értenek a pénzszerzés hez! Ennek első bizonyítékát már a FreeBird fedélzetén megtapasztalhattuk, ugyanis az első körben szolgáltatásként kínálták a különböző étel/ital féleségeket – természetesen az átlagoshoz képest nem a szerényebb kategóriában. Majd a légi út végső harmadában (grátisz is)mindenki kapott innivalót és némi nassolos csemegét, amely utólag bőven elegendőnek bizonyult a svéd asztalos vacsora előtt.

Ha már a törökök kereskedelmi érzékéről esett szó, akkor őszintén el kell mondani a látszólagosan nagyon barátságosnak tűnő rejtett igazságot. Nos, az alapár az efféle utakon valóban igen csábító, ám a végelszámolásnál azért másképpen alakulnak a dolgok! Szóval az alapárban csak a repülőjegy és a szállás (persze reggelivel) foglaltatik, így minden egyebet gyakran németh áron számolnak fel. Vagyis akár a félpanzióiért, de még inkább az all inklusive karszalagért jóval többet kell fizetnünk az említett alapárnál. Ezért is hirdetik a kedvezményes (profin marketingezett) egy hetes desztinációk at úgy, hogy a második hetet ingyen biztosítják – egy tengerpari luxus hotelben a külön saját strandjával
természetesen. Csakhogy ott a reggelin kívül azért minimum dukál a vacsora (150 €), ám ha valaki ebédet is óhajt, annak 250 €-ért már az italt is ajándékként biztosítják.

Megjegyezzük, hogy a szolgáltatások minőségét elemezve elég érdekes tapasztalatokat szerezhettünk: az egyik tengerre néző Impozáns hotelben például nem volt a toalettben tisztító kefe és a takarítók külön nejlon tasak ban hordozták szobáról szobára a technikai segédeszközt.

Egyébiránt tucatjával sorjáztak a figyelmetlenségből avagy tapasztalatlanságból eredő hiányosságok. Ezekből hármat kiemelünk: egy svédasztalos reggelinél (az egyik öt csillaggal büszkélkedhető helyen) a zöldségfélék között a speciális török halva édességként árválkodott, a nem házaspároknak több francia ágyon csak egy takaró díszelgett (szerencsére két párnával), valamint a wifi szolgáltatásért is külön kellett fizetni.

A teljesség igénye nélkül az alábbiakban némi betekintést nyújtunk a jelentősebb látnivalókból!

Bellapais apátság: a török Ciprus legszebb pontja a 713 méter magasságban fekvő, egykor keresztény apátságként működő épület, amelyet ma múzeumként és hangversenyteremként használnak a helyiek. A gyönyörű gótikus épület kiváló állapotban maradt fenn, méghozzá szépen rendben tartott zöld kertben, ahová egy szűk, virágokkal és kézműves boltokkal szegélyezett utcácskán juthatunk fel, ahonnan a panoráma lélegzet elállító, hiszen a tengerre és Kyrenia kikötőjére látunk rá.

Kyrenia kikötő és vár: az óváros egyszóval varázslatos. Egy hangulatos öbölben hajók sorjáznak, miközben boltok sora várja az utazókat, hogy emlékbe hazavigyenek török édességeket, dióféléket, hűtőmágneseket, netán bőrtáskákat vagy aranyékszereket. A vár a kikötő jobb oldalán fekszik, ahonnan pazar a kilátás a tengerre, a városra és a környező hegyekre. A várban egyébként található egy hajóroncs, amelyet öt éven keresztül tártak fel.. Az árak itt ugyan kissé magasabbak az átlagosnál, de azért érdemes kipróbálni a helyi specialitásokat.

Szent-Miklós-katedrális(LalaMusztafa-mecset): 1298-1312 között épült Famagustán, azonban az ottomán uralom idején, 1571-ben mecsetté alakították. Első ránézésre is látni már ezt a furcsa kettősséget: egyfelől egy gyönyörű gótikus katedrális, másfelől pedig a templom tornyai hiányoznak – hiányában egy mecsetre jellemző építmény magasodik az ég felé (az épület bal oldalán). A mecsetbe megfelelő öltözetben cipő nélkül be lehet menni, így bepillanthatunk a muszlim vallás egy kis szeletébe. A mai észak-ciprusiak sokkal kevésbé vallásosak, mint a törökök vagy a Közel-Kelet más országaiban élő muszlimok.

Nicosia történelmi negyed: a főváros hírhedt Zöld Vonala mentén (a demarkációs részen), elválasztja egymástól Észak- és Dél-Ciprust. Ma ez a választóvonal ma már szerencsére teljesen békés. Tulajdonképpen közel két évtizede pedig szabad az átkelés a két városrész – így a két ország – között. Ám Nicosiában nem csak a határ az érdekes, hanem a történelmi negyed is, ahol elég rossz állapotban lévő, de még így is gyönyörű velencei stílusú épületekkel.

Famagusta: a kettősségek városa. Egyfelől arról hírhedt, hogy a mai napig üresen konganak az épületek 1974 óta a szellemváros részben, ahol anno alig egy nap leforgása alatt gyakorlatilag mindenki elköltözött a 3 x 3 km területről. Itt főleg hotelek helyezkedtek el. Másfelől pedig ott a mesés óváros szűk utcáival és az említett katedrálissal. Mindezt jól zárja egy vaskosabb védfal és az Otelló torony.

Ókori romok: sokan különös vonzódást éreznek az ókori romok iránt. Õk bizonyára imádni fogják Észak-Ciprust, ugyanis itt található Salamis városa, ahol viszonylag épen megmaradt az amfiteátrum, a gimnázium, a fürdő és az agóra. Szoli ókori városa már kevésbé izgalmas látnivaló, azonban itt is van a közelben egy amfiteátrum és néhány jó állapotban lévő mozaik.


Epilógus gyanánt: feltételezhetően ezen úti beszámoló a hitelesebb kategóriába tartozik az olvasók táborába, mivel ez a kirándulás általunk fizetett volt. Ebbôl következôen egyértelmű, ha valakit grátisz utaztat nak, attól udvariatlanság volna a negatív észrevételeknek hangot adni vagy azokat hangsúlyozni. Tehát a független újságírás tekinthető a legértékesebbnek illetve a leghitelesebbnek, merthogy az mögött nem húzódhat meg az érdek…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék