Cicu tovább él

Cicu tovább él

Mosolyod nem rajzolja tavaszi álom,
merev lett, mint benned a mozdulat.
könnyű léptedet hiába várom,
kinyúltál nyögő lomb alatt.

Fedeles dobozban elhoztam veled
kertünkbe a csendet,
kis sárga macidat melléd fektetem,
tenisz labdád gurítja múltad,
– őt is melléd teszem

Elvette életed vad indulat.
Nyomja szíved s szívünket a hant.
Itt, hol emlékműved áll :
egy kép a kapuban,
egy kapu a képben :

lebegsz,mint emlék a létben.

Fejednél az ívelt tetejű keresztre
az égbolt néz vissza merengve

A sírodra ültetett ifjú tujafánk 
a szikkadt, agyagos talajon
gyökerével lenyúl,megsimogat,
sárga macid átöleli nyakadat

Nem mozdulsz már,merevek a fények,
feletted mozdulatlanok a fellegek,
benned megálltak az évek,
s a beálló csendben 
könnyek folynak le a tujaleveleken …

Ha újra eljő az április,
a föléd hajló meggyfa ágak
sírodra fehér virágból
csokrokat dobálnak,
és végtelen világba visznek
súlytalan lábak.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék