Cicu tovább él
Mosolyod nem rajzolja tavaszi álom,
merev lett, mint benned a mozdulat.
könnyű léptedet hiába várom,
kinyúltál nyögő lomb alatt.
Fedeles dobozban elhoztam veled
kertünkbe a csendet,
kis sárga macidat melléd fektetem,
tenisz labdád gurítja múltad,
– őt is melléd teszem
Elvette életed vad indulat.
Nyomja szíved s szívünket a hant.
Itt, hol emlékműved áll :
egy kép a kapuban,
egy kapu a képben :
lebegsz,mint emlék a létben.
Fejednél az ívelt tetejű keresztre
az égbolt néz vissza merengve
A sírodra ültetett ifjú tujafánk
a szikkadt, agyagos talajon
gyökerével lenyúl,megsimogat,
sárga macid átöleli nyakadat
Nem mozdulsz már,merevek a fények,
feletted mozdulatlanok a fellegek,
benned megálltak az évek,
s a beálló csendben
könnyek folynak le a tujaleveleken …
Ha újra eljő az április,
a föléd hajló meggyfa ágak
sírodra fehér virágból
csokrokat dobálnak,
és végtelen világba visznek
súlytalan lábak.
Balassa Zoltán
Volt burleszktáncos, bozótmíves túlélési technikákat oktatott, majd négy éven át a Brit-szigetek vándorénekeseinek dalait gyűjtötte és rendszerezte. A művészetpártoló kezdeményezéseiről...