BURNS, „A SKÓTOK PETŐFIJE”

Robert BURNS az Egyesült Királysághoz tartozó, Skóciában elszegényedett kisbirtokos családban 1759. január 25.-én Alloway városban született. Születésnapja ma már a skótok nemzeti ünnepe. Szülőföldjét a Glasgow-tól délre elterülő vidéket róla, a skótok legnagyobb költőjéről Burns-Country-nak nevezik.

Fiatalon írni, olvasni megtanult, de paraszti munkát végzett, megismerte, és gyűjtötte a skót népdalokat. Verseit népdalként énekelték már életében is, mégis nyomorban, fiatalon halt meg 1796. július 21.-én, Dumfriesben, ahol életének utolsó éveit töltötte. A Család elszegényedésének oka az volt, hogy a birka- gyapjú növekvő kereslete miatt a földesurak kisajátították a kisbirtokosok és a parasztok földjeit. Megszűnt a szántóföldi termesztés ősi rendszere.

A Középiskolai tanulmányaink során John Anderson, My Jo (Szabó Lőrinc fordításában „John Anderson, szívem, John”) című Burns verset megismertük, de ez nem adott magyarázatot arra, hogy Arany János miért nevezte „a skótok Petőfijének.” Verseit legnagyobb költőink, Arany János (Az ördög elvitte a fináncot), Szabó Lőrinc (John Anderson, szívem John, Falusi randevú), Vas István (Violaillat, csöndes éj), Jékely Zoltán (Azért is, azért is), Kálnoky László (Az árpaföldön, Shelah O’Neil), Kormos István (A komor éj, Korai még a konty nekem), Weöres Sándor (Ha mennél hideg szélben) és Répás Norbert (Piros, piros rózsa) fordította.

Egy versének címe és első mondata: Oh, wert thou in the cauld blast on yonder lea, my plaidie tot he angry airt, I’d shelter thee, I’d shelter thee. Weöres Sándor tolmácsolásában: „Ha mennél hideg szélben a réten át, rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át.” A „plaid” szó a skót kockás útitakarót, plédet jelöli az angolban, és ez adta az ötletet, Anderson LTD Edinburgh-i Kiadónak, hogy jellegzetes „skót kockás” mintájú borítója van a Burns’ Songs című mini könyvnek.

A kötetben népies, lírai népdalokat találunk, több esetben a skót nemzeti dalokra
történő utalás kíséretével. A természet szépségeit, a falusi életét felidéző
árpaföldön csodálja meg, de Annival a szerelmet is ott találja. ”Kék volt az ég, a
hold sütött, a szellő is pihent, s én gyöngéden lefektettem őt az árpaföldi
mezsgyén, ahol csók csókot követett.”

A Burns versesköteteket árusították, dalait énekelték, egy kocsma üvegablakában olvasható két verse, amit sajátkezűleg karcolt be. De a szép lírai dalokból, már akkor sem lehetett megélni, hogy „ne éljek nyomorultul, bevonultam Frigyes seregébe, közkatonának” írja egyik versében. Pénzügyi, vagyoni, financiális nehézségeit máskor úgy próbálta leküzdeni, hogy beállt pénzügyőrnek, fináncnak. Pénzügyőrként más szegény embert, aki cefréből főzött italból akart megélni, kellett bírságolnia, ezért mindenki azt kívánta, hogy „ördög vigye el a fináncot”!

Verseiben egy nagyon tehetséges írástudó, falusi fiatalember életét, tisztes szegénységét, nehéz sorsát követhetjük nyomon. „Hogy gúnyád gyatra s ételed sovány: ne bánd, azért is! Cenkekre hagyj bort, selymeket, te számítasz, csak azért is! Nézd azt a tökmag lordot ott, hogy henceg – de miért is? Ha szellemed független, ép, kikacagod, azért is.” Milyen forradalmi szavak, negyed évszázaddal ezelőtt, az elnyomott Skóciában! De életében nem értették meg! Szabadság vágyát, a szent igét, amit rímekre nem bízhatott, úgy fogalmazta meg, hogy „brit fül ne hallja, ne értse, gondolja azt, hogy csak tréfa volt!” 1707-ben a Brit- és a Skót- Parlament egyesült, ezért Burns életében már nem volt sem katonai, sem politikai csatározás, Skócia a Brit Birodalom része volt. De a XVIII. század közepén Anglia a tengeren túli gyarmatosításokból meggazdagodott, Skóciában pedig nagy volt a szegénység, szomorúan idézte fel Burns „Hová lettél skót hírnevünk, idézünk sírva téged”.

A „Songs” dalok című kis kötetben található versek emlékeztetnek Petőfi Sándor, magyar népdalként énekelhető verseire. A versek nyelvezete a korabeli angol irodalmi nyelv a skót-nyelvvel, nyelvjárással keveredve. A fordítást az könnyíti meg, hogy a kötet végén a kelta eredetű „gael” skót kifejezéseket értelmező „Glossary”-t találunk. Illusztrációként a költő arcképét és 11 tájképet csodálhatunk.

Robert Burns 230 éve, fiatalon, 37 évesen, nagy szegénységben halt meg. Halála megelőzte, hogy az adósok börtönébe zárják. Zsúpfedeles szülőháza, utolsó lakhelye látogatható.

Kilmarnock városban – ahol első verseskötetét 1786-ban nyomtatták, Burns emlékoszlopot emeltek, 25 méter magas kilátóval, emlékmúzeum is őrzi emléktárgyait, és szobra is hirdeti, hogy halála után megkapta az elismerést. A komor éj című versében búcsúzik a költő: „Békével fáradt vállamon, barát, ellenség – búcsúzom! A lelkem csordultig teli, ég áldjon, Ayr szép partjai.”

Dr. Véghelyi Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék