BÚCSÚZIK AZ ŐSZ

BÚCSÚZIK AZ ŐSZ

Elmúlt a nyár, de nyomata itt maradt,
kiszáradt rögben megfagyott pillanat,
sötétlik az ég, korán jő az est,
homálylik a szoba, egyre ünnepélyesebb.
Advent gyertya illata száll,
körülleng, s megy tovább.

Fejemet imára hajtom,
amint rámszáll az alkony.
Kinyitom szívem kapuját,
beengedem e tünékeny csodát !

Elszállt a nyár, halkul az ének,
nem hisz a fülemüle már saját fülének.
Vándormadár Afrikából integet,
cinege itthonról küld neki linkeket.
Távoli dalt vélek hallani,
fülembe búg, suttog valami:

Orgona bokron orgonál a szél,
hallgassuk együtt miről mesél;
kinnmaradt kukorica szárnak
virágos, nagy kedve támadt,
udvarolni kezdett a bágyadt
napraforgó lánynak.. .

Rőzsetüzeknél nyári napok égnek,
meleget adva meghűvösült éjnek.
Vízként hullámzik a láng,
ring a fényben egy nyári délután.
Körüllengik kiszáradt füvek,
a szikrázó kardélű tüzet.

Elpihentek bíbor hajnalok,
szögletesek a dérszórta hajlatok.
Fagyott levelek fénye rezdül
a rét sóhaján keresztül.

Vascipőben jár az ősz,
rozsdás az öreg szarvas lába,
verőfény simítja a tájat,
temetőkben holt lelkek járnak.
Sóhajok szállnak imákat hallgatok,
elcsigáznak nehéz bánatok.
Elköszönt az ősz melegen, szeliden
emlékezzünk rá halkan, csendesen.

Tág térben a szabad éjszaka
ráborul a nyugalmas tájra,
száll velünk, bár nincsen szárnya.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék