BOSZORKÁNYOK

“De strigis vero, quae non sunt, nulla fiat quaestio.”
“Boszorkányok után pedig, minthogy nincsenek, ne nyomoztassék” ez volt Könyves Kálmán bölcs királyunk egyik utolsó, 1116-ban hozott törvénye.

Szent I. László királyunk 930 évvel ezelőtt, 1095. júliusában váratlanul meghalt, és miután csak 2 lánya volt, Géza testvérének idősebb fiát I. Kálmán néven koronázták királlyá. Kálmán kolostorban, könyvek között nevelkedett, tanulmányozta a szent írásokat, kánonokat, a jogtudományt, de a harcművészetet, fegyverforgatást sem hanyagolta el. Közel 2 évtizeden át kormányozta az országot, korának legműveltebb, legolvasottabb uralkodója volt, kiérdemelte a „Könyves” Kálmán nevet. Nem hitt a varázserővel bíró vajákos asszonyok hatalmában, vámpírszerű lényekben.  Halála után hamarosan feledésbe merült a strigákról, boszorkányokról hozott törvénye. Inkvizíció üldözte a furcsán viselkedő, eretneknek tartott asszonyokat, ritkábban férfiakat, és kínzások után máglyákra küldték őket. Magyarországon árvizek, majd aszályt követő éhínség okozójaként boszorkányokat tettek felelőssé. Szegeden 1728. július 23.-án boszorkánypert követően egyszerre 12 boszorkánysággal vádolt szegedi lakos lelte halálát a máglyákon. A kivégzés helyét, a Tisza egy kanyarulatában lévő erdősült területet, a mai napig Boszorkány-szigetnek nevezik. Ezt követően, az 1750-es években Mária Terézia is rendelettel akart véget vetni a boszorkány-pereknek, de lehet, hogy ennek szintén nem lett foganatja.

Európában, ahol gabonát termesztettek, hűvös, nedves tavasz, nyárelő után, a kenyeret, tésztákat fogyasztó embereknél gyakran előfordult, az őrültségi tünet, és tízezreket vitt vitustáncba a „Szent Antal tűzének” nevezett zavarodottság. A boszorkányégetés Nyugat-Európában is gyakori volt. Amerika felfedezése után az Újvilágban is boszorkányperekben ítéltek kínvallatás után halálra, megégetésre, vesszőzésre, vagy faluból való kitiltásra embereket. Talán a legismertebb, regényekben is feldolgozott történet volt az Atlanti Óceán partján, az első „Salemi boszorkány” pere.  Ez azért döbbentett meg mindenkit, mert a vád nem tanulatlan, elmaradott embereket, hanem a lelkész lányát érintette, aki mindvégig ártatlannak vallotta magát, mégis felakasztották.

Még tartottak a boszorkányperek az USA Massachusetts Államában, amikor a XVII. század végén a Francia Tudományos Akadémián orvosi közlemény jelent meg az anyarozs okozta ergotizmus megbetegedésről. Elsősorban a rozslisztből készült étel tartalmazza az anyarozs (varjúköröm) közel száz féle alkaloidját, köztük az ergometrint, ergotoxint, ergotanint, lizergsavat, leggyakrabban az izoergint. A gabona, leggyakrabban a rozs kalászát fertőző Claviceps purpurea gomba, varjúkörömnek nevezett, fekete, kemény képletet (szklerociumot)

 fejleszt, és ennek hatóanyagai az emberi táplálékba, és az állati takarmányba jutva hallucinációt és az erek elzáródását okozzák. A tisztítatlan, varjúkörmöt tartalmazó magot megőrölve a mérget a liszt is tartalmazza. Az anyarozs kiszáradva, őrölve is évekig megtartja mérgező tulajdonságát. Az okozott tünetek sokfélék lehetnek, idegbetegség, elmezavar, görcsös állapot, gyomorgörcs, bizser-kór, végtag érzéketlenség, érszűkület, orr-, fül-elhalás, ujj-izületek elvesztése, leválása. Ezeket a tüneteket, az okokat nem ismerve, könnyen tarthatták boszorkányságnak.

A hatóanyagok alaposabb vizsgálata után, a veszélyes betegséget okozó anyarozsból gyógyszert (Secale cornutum drog) készítettek. Ennek első alkalmazója 1807-ben, Amerikában John Stearns volt. Az anyarozsból gyártott gyógyszernek érszűkítő hatása van, ezért a gyógyászatban vérzések csillapítására, görcsös fejfájás csökkentésére, magas vérnyomás kezelésére, a szülészetben méhösszehúzó hatása miatt alkalmazzák.

Magyarországon a XX. század közepén Békésy Miklós gyógynövénynemesítő, az MTA doktora dolgozta ki az anyarozs gyógyszer-alapanyagként való termesztésének üzemi technológiáját. Gépeket fejlesztett a Claviceps purpurea gomba mesterséges fertőzésére, és a fertőzött gabona betakarítására. Megoldotta a mérgező „varjúköröm” elválasztását a gabona-, elsősorban a rozstól. Somogy megyében több ezer hektáron sikerült biztonságosan előállítani a fontos gyógyszeripari alapanyagot, ezért a munkájáért 1954-ben Kossuth díjat kapott. A lizergsav és a gyógyszer-alapanyag ma már szintetikusan is előállítható.

Tanulság: a boszorkányság értékké válhat, ha alaposan tanulmányozzuk.

Dr. Véghelyi Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék