Beszélgetés egy ateistából lett szerzetessel

Az igen népszerű Nők Lapja két éve megjelent egyik számában igencsak „meghökkentette” az olvasókat egy igen érdekes, módfelett szokatlan témájú beszámoló. Nevezetesen egy ateista családi hátterű és ifjúként ateista meggyőződésű fiatalember vallásossá és végül szerzetessé válásáról kaphattunk képet. Kicsit ezt felidézve beszélgetünk Dr. Serényi Tamás piarista szerzetessel.

– Hogyan is volt a Nők Lapja részéről a megkeresés? Biztos érdekes volt számukra a „téma”.

Amikor az ország egyik legolvasottabb magazinjától megkeresett az újságírónő, hogy szeretne velem beszélgetni, nehéz volt igent mondanom, hiszen az ország és világ előtti ilyen kitárulkozás nem kenyerem. De azt gondoltam, hogy ritkán adatik meg, hogy országos lapban beszéljünk a hitünkről, így mégis elvállaltam a tanúságtevést. Az interjú szép élmény nekem. Az újságíró nagyon kedves és érdeklődő volt.

– Főleg miről is beszélt az interjúban?

Az interjúban beszéltem a családomról, akik felneveltek, akiktől szilárd értékrendszert kaptam, megtanítottak arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mi az érték és mi az értéktelen. Tőlük tanultam emberséget, szolidaritást, szeretetet. Tőlük tanultam meg, hogy mi a szép és mi az igaz. Családomtól tanultam az olvasás szeretetét, ők kezdtek el beavatni a magyar és európai kultúrába. A bibliai történeteket is édesanyám felolvasásában hallottam először.

– Ha családjától vallásosságot nem is tanult, de hazaszeretetet biztosan.

A hazaszeretetet valóban tőlük, családomtól tanultam. Tőlük tanultam, hogy a hazát akkor is szeretjük, ha éppen az életünkre tör. Emlékszem, hogy milyen szívesen tanultam kis ötödikesként a Szózatot. „Itt élned, halnod kell”. A felmenőim példát mutattak erről. De valóban nem járt templomba a családunk, Istenről nem igazán volt szó otthon. Nem voltam megkeresztelve, nem voltam hívő. De érdeklődő voltam. Az érdeklődést és nyitottságot szintén a családomtól tanultam. Otthonról a világ iránti érdeklődést tanultam. Szerettem olvasni, szerettem az irodalmat.

– Iskolásként főleg mely könyvek keltették fel érdeklődését?

Gimnazista koromban egyre inkább megszilárdult a matematika és fizika iránti érdeklődésem. Sok ismeretterjesztő könyvet olvastam akkoriban. Pólya György: A gondolkodás iskolája című könyve nagy hatással volt rám, mert a matematika felfedezésének művészetéről oktatott. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete szintén lelkesített. Nem csak a fizikai felfedezések történetét mesélte el a szerző, hanem bemutatta annak a kornak a szellemi és kulturális miliőjét is, amelyben a felfedezés megtörtént. Ekkoriban olvastam Platóntól a Szókratész védőbeszédét, ami szintén izgalmas szellemi kaland volt.

– És a TV, rádió hogyan hatott?

Egyszer valamilyen délutáni kulturális műsort néztem. Máig a fülembe cseng Mensáros László hangja, amint a Bibliából az első teremtéstörténetet szavalja. Talán az ő hatására olvastam az első sorokat a Szentírásból. Mai napig a Károli-féle fordítást olvasva az ő hangját hallom.

–A matematika tanulmányozása főleg mit váltott ki ifjú korában?

Személyes élettörténetemben a matematika és fizika tanulmányozása valóban közelebb vitt az Istenhez. A matematika kamasz koromban egyre inkább olyan dolognak tűnt, amely az anyagtól függetlenül létezik. A matematikáról nem tudtam elhinni, hogy csak az emberi gondolkodás eredménye. A matematika világa mélységében az emberi gondolkodástól és az anyagi világtól függetlennek tűnt a számomra. A matematika tanulmányozása nemcsak a materialista gondolkodásomat kezdte ki, hanem szépségével elbűvölt. Életem első találkozása volt azzal, hogy van szellemi létező, van valami abszolút, ami ráadásul esztétikus, gyönyörű, változatos, izgalmas.

–Tanár úr életrajzát az interneten böngészve, igencsak ámuldozhatunk csodás szakmai múltján. Matematika-fizika szakos tanár lett, majd fizikusi oklevelet és PhD fokozatot is szerzett, és az egyetemen is oktatott. Van tehát elég rálátása a tudományok művelése és az istenhit közötti összefüggésekre. Ezzel kapcsolatos a kérdésem. Mi a véleménye arról, hogy a természettudományok ismerete, magas szinten művelése közelebb visz-e az Istenhez, hiszen e tudományok módszertana lényegében „ateista”, a világot a maga zártságában írja le. Az ön megtérésében milyen szerepe volt a tudományoknak?

A jó tudomány valóban módszertanilag ateista. Ha nem lenne az, akkor megszűnne tudomány lenni. A tudomány igyekszik megérteni a természetet, tehát Isten teremtő művében mélyed el. Egy Istentől elbűvölt ember elbűvöltségét Isten művei még inkább elmélyítik. Engem mindenesetre elbűvöl a teremtés szépsége, ahogy a matematikában és a fizikában megmutatkozik.

-Az egykori ateistából lett szerzetes Szegeden a piarista közösségben a tanításon kívül házfőnöki teendőket lát el. Szólna erről pár szót?

Házfőnökként a szerzetesközösségünkért vagyok felelős. Felelős vagyok a köztünk lévő emberi viszonyok alakulásáért, hiszen nem mindegy, hogy a novícius milyen példát lát tőlünk. Szeretném, ha a novícius jó példát látna arra, ahogy megküzdünk a személyes problémáinkkal, ahogy kezeljük az esetlegesen fellépő konfliktusokat. Ahogy Krisztus szőlőmunkásaiként az ő gazdag szőlőskertjében munkálkodunk.

–Visszatekintve életének alakulására, nem érzi veszteségnek, hogy az Istennel való találkozására oly későn került sor?

Hiszek abban, hogy Isten mielőtt „anyám méhében megteremtett volna, már ismert engem.” Hálás vagyok életem alakulásáért, hiszen Isten csendben vezetett engem az utamon. De nem gondolom, hogy már célba értem volna. Felnőtt megtérésem következtében van tapasztalatom arról, hogy mit jelent Istent keresni. Világnézetemet nagyon alaposan át kellett vizsgálnom, át kellett gondolnom.

–Köszönjük a beszélgetést. Internetes lapunk olvasóinak, – de bárki számára is – igencsak elgondolkodtató a Tanár Úrral való beszélgetés mély mondanivalója. Hívőknek és vallástalanoknak egyaránt.

Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék