Beszélgetés az ükunokával Horváth Mihály püspökről, a 19.század nagy hírességéről

Kevesen tudják, hogy az országosan ismert Horváth Mihály püspöknek, neves történésznek, a Szemere-kormány miniszterének, Kossuth lelkes és bátor hívének több leszármazottja is él – többen Budapesten. Vajon milyen érzés egy ilyen híres ős leszármazottjaként emlékezni az ükapára? Főleg akkor, ha az ükunoka történetesen az őséről elnevezett Horváth Mihály tér körül jár. Dr. Ligeti Dávidot történészt, híres őséről, pontosan ükapjáról kérdezzük.

Régi, közeli ismerősötökként, szinte barátként kezdem a beszélgetést, hiszen családod régi barátja vagyok, s téged még gimis korodból ismerlek. Milyen érzés volt, amikor a történelem órán ősödről hangzott el ismertetés? Megdobogott a szíved? Tudták osztálytársai vagy tanárod, hogy az „ő” leszármazottja vagy?

Az igazság az, hogy Horváth pusztán lábjegyzetet képez a szabadságharc történetének középiskolai oktatásában, és én magam sem nagyon hangsúlyoztam a rokonságot.

Tudom, rögtön felvettek az egyetemre (történetem-latin szakra). Emlékszem, amikor diplomamunkádat írtad, csodálkozva kérdeztem tőled, miért nem híres ősödről, Horváth Mihályról írod azt?

Ezt a családban is többen kérdezték már. Azt gondolom azonban, hogy nehezen tudtam volna objektíven közelíteni egy ilyen témához, valamint meglátásom szerint a magyarországi Kossuth-képet is némileg árnyalni kellene.

Hát megértem, nem tudtál volna objektív maradni egy ilyen sokoldalú, híres történelmi személlyel kapcsolatban. Ősöd valóban rendkívül tartalmas életet élt, aminek ismertetése oldalakat venne igénybe. Azt tudom róla, hogy ő is a piaristáknál érettségizett, még pedig Szegeden. A szegedi piaristák büszkék is rá, számon tartva a híres egykori diákjai között. De maga az egész Piarista Rend büszke rá, elég Gál István (volt történelem tanárom) „Piaristák a szabadságharcban” c. könyvére utalni, aki a szabadságharc hős volt piarista diákjai között említi meg ősödet.

Így van, Horváthnak valóban helye van ebben a katalógusban. 1848 júniusában valószínű korábbi érdemeire tekintettel jelölte V. Ferdinánd csanádi püspöknek, felszentelésére azonban nem került sor. Mindezzel együtt a döntően aulikus Egyházon belül Horváth az egyik legmagasabb rangú főpap volt, aki kimondottan szimpatizált a forradalommal. Más kérdés, hogy a forradalom radikalizálódása idején még mai szemmel is drámai változásokat sürgetett nem pusztán az állam, hanem az Egyház életében is.

Tudom, nagyon nehéz összegezni ősöd életét, de próbáld meg azt. Vegyél egy nagy lélegzetet és kezdjél hozzá!

Horváth Mihály 1809-ben született Szentesen, ahol a gimnázium ma az ő nevét viseli. Középiskolai tanulmányait a szegedi piaristáknál végezte, majd 1825-től a váci szeminárium papnövendéke lett. Egyházi tanulmányai mellett történelmet is hallgatott. 1828-ban bölcsészdoktor lett, majd 1831-ben pappá szentelték. Az 1830-as években már jelentős hírnévre tett szert történettudományi munkáival. Miután több alföldi településen volt káplán, 1847-ben hatvani plébános lett. A reformkor egyik vezető historikusaként érte az 1848. évi forradalom. Horváth az 1848–49. évi események során fokozatosan radikalizálódott, mi több, Kossuth feltétlen hívének számított. Horváth még mai mércével mérve is mélyreható változásokat szorgalmazott az egyházban, többek között a cölibátus eltörlését, valamint az egyházi vagyon közös alapba való szervezését. Horváth lelkes támogatója volt a Habsburg-ház trónfosztásának, majd az orosz intervenció idején lényegében totális háborúra szólította fel a nemzetet. A Szemere-kormány vallás- és közoktatási minisztere lett, de ezt a posztot alig három hónapig tölthette be. A címzetes csanádi püspök 1849-ben menekülni kényszerült, ám míg a többség az Oszmán Birodalom felé vette az irányt, Horváth Poroszország felé utazott, majd hagyta el a Habsburg Birodalmat. Itthon időközben in effigie felakasztották, vagyis egy nevét tartalmazó táblát rászögeztek a bitófára. Horváth előbb Párizsban, majd Brüsszelben élt, és emigrációban is folytatta történeti kutatásait – például Habsburg Mária brüsszeli levéltárának feltárásával. Végül Genfben telepedett le, ahol az egyházi szolgálatot már régóta felfüggesztő történetíró megnősült. Öt gyermeke született. A kiegyezést követően Horváth Mihály – szakítva Kossuthtal – hazatért, és a Deák-féle Szabadelvű Párt tagja lett. Horváth kiemelkedő szerepet játszott a Magyar Történelmi Társulat létrehozásában (amely jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját) és a szervezet első elnöke lett. Reputációját mi sem mutatja jobban, hogy a Habsburg-ház Horváthot kérte meg a szabadságharc történetének Rudolf trónörökösnek való ismertetésére. A nemzet egyik kiemelkedő történetírójaként 1878-ban halt meg Karlsbadban.

Ősöd élete – egyházi szemmel is – rendkívül érdekes volt, hiszen papként külföldre került, s mint elmondtad, külföldi száműzetése során Genfben egy francia földbirtokos lányával ismerkedett meg (ükanyáddal…), majd letette a reverendát, s boldog apaként gyermekeket nevelt. Kik voltak a gyerekei? Te közülük melyik leszármazottja vagy?

Horváthnak összesen öt gyermeke volt, hárman azonban még kisgyermekként meghaltak. Dédapám, Horváth Jenő, három évvel ükapám halála előtt 1875-ben született, így aztán jóformán nem is ismerhették meg egymást. Érdekességként említem, hogy Horváth legidősebb lánya, Ernesztin, Kristóffy Józsefhez ment feleségül, aki az ún. darabont kormány belügyminisztere, egyben Ferenc Ferdinánd egyik legfontosabb magyarországi bizalmasa lett – mindezt Kossuth egyik korábbi legelszántabb hívének vejeként… Az ő gyermekük volt az a Kristóffy József , aki 1941-ben hazánk moszkvai rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere volt.

Dédszüleid vonalon mindenki Magyarországon élt vagy maradtak kint külföldön is? Azaz vannak-e ott külföldön távoli rokonaid?

Nem, 1867-ben mindannyian hazatértek, amikor Horváth – szembefordulva Kossuthtal – elfogadta a deáki kompromisszumot. Dédapám így már Magyarországon született.

Ősöd, mint a történelemtudomány nagyja, az Akadémia tagja árnyékéban milyen érzés történésznek lenni? Tudom, nemrégen szerezted meg történészi doktorátusodat. Milyen témában írtál PhD disszertációt?

Ez egy súlyos kihívás, amelynek valószínűleg nem is lehet megfelelni, mindenesetre nagyon szeretem a szakmámat. Az első világháború egyik legjelentősebb osztrák-magyar tábornokának Arthur Arz von Straussenburg vezérezredesnek a tevékenységét dolgoztam fel PhD-disszertációm során, így legalább a dualizmus időszakában maradtam.

Jelenleg hol dolgozol?

A VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa vagyok.

Tudom, nagyon elfoglalt vagy mint történész és mint háromgyermekes boldog családapa. Ilyen elfoglaltság mellett tudsz-e néha kimenni ősöd sírjához, a Kerepesi temetőbe. Egyáltalán az milyen állapotban van?

Sajnos az 1917-ben készült Horváth-mellszobrot, amely túlélte a drámai XX. századot, még 2007-ben ellopták fémgyűjtők. Szerencsére Szentes város támogatásával 2009-ben elkészült egy szép dombormű, amely jelenleg is látható.

Ha gyerekeid már nagyobbak lesznek, fogsz-e mesélni szépapjukról, a 19. századi magyar történelem igazi nagy büszkeségéről?

Természetesen, azt hiszem ez elemi kötelesség is.

Dr. Kölcsei Tamás

tabs-top
More in Hungary, Kultúra
Az elemző festő

Meg tudta mozdítani lám a rideg síkokat Fodor András Gerzson Pál festészetéről A Magyar Művészeti Akadémia és a Gerzson Pál...

Close