Beni húszéves

Nem látlak húsznak,

de az évek Veled is múlnak

hunyt pilláid alatt

lapul a feszülő öntudat.

 

Nemes arc, kivolt az ősöd ?

kinek szavát ma is őrzöd.

Ifjú vagy, lelked génjeinkben ing,

ámuló fénnyel villan a nap

szemed keretezett űvegein.

 

Számozott tortádból vágunk

egy – egy évet, – így leszel

ifjúból egyre vénebb . . .

ha több x – el tömb leszel,

az út szól lábad alól :

látszik a távol, de a közel

nincs sehol . .

Trombita szóra ébred a reggel,

A kakas még alszik, de

a nap már felkelt.

Nyúlnak a fák,virágok,fények,

nyílnak a zöldek, sárgák, kékek.

(de nem mindig fognak a fékek)

E ház, hol élsz, az udvar,

a kertvég, a szabadságba

kúszó bokrok, a csörgedő

ér, mely nyáron, mint a

száraz kenyér, mely a

Cuhába koppan,

e helyen filmet forgatsz,

első – háborúst.

Trombitás kezed sok lomot :

rongyot, bábut,szögesdrótot,

fapuska utánzatot összehordott.

Négy haverod színésszé maszkírozod.

Hamufüst száll, Áron elesik,

Búcsúlevél : „ Amit szívedbe rejtesz”

Ha álmaid gyöngyként szétgurulnak,

nyujtsd meg kinőtt takaródat,

tedd el jelenvalódat, nézz fel az égre:

fény alól bújik elő,

a perceken szétmálló idő,

s a tavaszi lengő lombok

(de azért is) belengetik

az aranyló napkorongot.

„Amit szívedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt,

amit szemeddel sejtesz,

szíveddel várd ki azt.”

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék