de az évek Veled is múlnak
hunyt pilláid alatt
lapul a feszülő öntudat.
Nemes arc, kivolt az ősöd ?
kinek szavát ma is őrzöd.
Ifjú vagy, lelked génjeinkben ing,
ámuló fénnyel villan a nap
szemed keretezett űvegein.
Számozott tortádból vágunk
egy – egy évet, – így leszel
ifjúból egyre vénebb . . .
ha több x – el tömb leszel,
az út szól lábad alól :
látszik a távol, de a közel
nincs sehol . .
Trombita szóra ébred a reggel,
A kakas még alszik, de
a nap már felkelt.
Nyúlnak a fák,virágok,fények,
nyílnak a zöldek, sárgák, kékek.
(de nem mindig fognak a fékek)
E ház, hol élsz, az udvar,
a kertvég, a szabadságba
kúszó bokrok, a csörgedő
ér, mely nyáron, mint a
száraz kenyér, mely a
Cuhába koppan,
e helyen filmet forgatsz,
első – háborúst.
Trombitás kezed sok lomot :
rongyot, bábut,szögesdrótot,
fapuska utánzatot összehordott.
Négy haverod színésszé maszkírozod.
Hamufüst száll, Áron elesik,
Búcsúlevél : „ Amit szívedbe rejtesz”
Ha álmaid gyöngyként szétgurulnak,
nyujtsd meg kinőtt takaródat,
tedd el jelenvalódat, nézz fel az égre:
fény alól bújik elő,
a perceken szétmálló idő,
s a tavaszi lengő lombok
(de azért is) belengetik
az aranyló napkorongot.
„Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.”
Balassa Zoltán
Az ősz legizgalmasabb rock koncertjén legendák találkoznak 2019. november 8-án, a Papp László Budapest Sportarénában. Az Omega zenekar legújabb idei...