Bartos Tibor novellái szótáralakban

Bartos Tibor: Magyar Szótár című könyvéről.

Milyen ez a könyv? A nyelv regénye, a szavak kalandjainak sora. Nagy Asszociációs Könyv. A szerző egymást magyarázó szavak és fordulatok tárának nevezi a könyvet alcímében, amely a Corvina kiadónál jelent meg 2002-ben.

A szótári forma csak ürügy, igazából nem hagyományos betűrendes szógyűjteményt találunk, hanem az egymást értelmező szavakat és fordulatokat lehet olvasni körbe-karikába, hiszen a szavak organikus rendszerben léteznek. Protestáns szorgalommal, és összegező gyűjtő vággyal készült a könyv.

Negyven esztendős szógyűjtés, szinonimakeresés, dialektusok megfigyelése alapján keletkezett a szótár. A 304 fogalom köré rendezett szóanyag felöleli a magyar szókincset a különféle dialektusoktól a városi argóig. Fogalmazványainkban elakadva belelapozhatunk, és választhatunk, milyen fordulattal folytassuk írásunkat, hogy találó legyen. Utoljára száz éve készült nálunk ilyen könyv. Az akkori mű Póra Ferenc gyűjtéseit tartalmazza. Bartos Tibor is az ő nyomdokain indult el, hogy megnézze, hogyan társítjuk eszünk járása szerint a szavakat tömör, szabatos kifejezésekkel, elegáns fordulatokkal.

A szavakat vallatva a gondolkodás időbeli és térségileg elkülönülő sokszínűsége tárul elénk. Szavaink finnugor eredetéből fakadóan szerteágazó szócsaládok sorakoznak fel előttünk. Feltűnik a múltunk, hiszen az egymást váltó generációk a nyelv alapján, szavainkkal adják át tapasztalataikat, és a nyelvismeret mozdítja elő a tudást. Minél ékesebb a nyelv, annál több ismeretet jelez.

A szótárszerkesztő író használati utasítást is ad a szavak tárházában való bolyongásunkhoz, a szócikkek között megbúvó kisebb-nagyobb történetekhez. Bevezetőjében jó utat kíván a fogalmak közti kiránduláshoz, majd a második kötetben összegyűjtve mutatja, melyik szóval hol találkoztunk. Ez az igazi kérdés, mert a szavak kapcsolódása a legérdekesebb, hiszen a szavak nem rokon értelműek eleve. Mi csupán házasítjuk őket. A gondolattársítás mindennapi cselekedetünk. A nyelv burjánzó, és legjobb a sűrűjében. A szókészletben, fogalomkészletben való bolyongás szellemi élményt jelent. Igaz, a szerző nem összefüggő történetet mond el, mégis számtalan eseményt ír le. Olvashatjuk, hogy min minden van a világmindenség és a világ vége szavaink között.

Szavakat olvasunk, szép, érdekes, képszerű megfogalmazásokat, és rájövünk, mennyire igaz lehet, hogy nyelvünk rájár a hamisra, de fülünk kritikusan hegyes. A szerző olykor csal egy csöppöt, amikor értelmezést lop az egymást értelmező szavak, történetek közé. Bár ez joga a mesélőnek. A szavakat, fordulatokat hazai szókémlő útjairól hozta – ahogy azt mondja. Hol pálóc, hol vazsi, szögedi ízeket érzünk. Kultúránk képzetkörében bolyongunk, és láthatjuk, hogyan változik szókincsünk. Mindennapi életünk gazdasági és társadalmi átalakulása ott van nyelvünkben. Felismerhetjük, hogy miből lettek a kifejezések, böngészhetjük eredetüket, megmozgatják eszünket és érzelmeinket is az egymást magyarázó szavak. A szóelemek logikai-asszociatív sorokba szedve az anyagi és szellemi műveltség tárházát adják.

Belelapozva a könyvbe helyszínek, események tárulnak elénk. „Kitaszít” – olvassuk a 72. szócikk alatt. „Karórágó, szemérmes, elhajló” (vulgármarxista emléknyom), „a hóhér seperje meg.” „55. Mellőz”. „Nem borja, nem nyalja, elhagyja, kutyába sem veszi.” Aztán idekapcsolódik még az „él vele, éli világát, az átvészeli,” és magyarázatul: „ki milyen rózsát szakajtott, olyat szagújjon,” ők pedig „egy hiten élnek.” A „Mellőz”szó és gondolatkapcsolatai alapján így jutunk a közösségi érzéshez.

Idézzünk fel még néhány mozzanatot a könyvből.

Gazdag a játék szavunk világa is.„Játszódás, mórikálás, rajzolás, huncutság, vitézi, lovagi torna, bajnokság, unaloműzés, kockázás, lóverseny, gyufahúzás, búcsú, körhinta (forgókomédia), ünnep, népszokás, lepényevés, ugróiskola, fürdő, bordélyház” szavak követik egymást, de érdemes beleolvasni a szócikkbe lejjebb is”. „Játszik a szemünk, játéka van a keréknek.” Pénzváltozás esetén „akkor még a forint játszott” (vagy a pengő) szófordulatot használjuk. Mintha egy játéktörténeti múzeum szószedeteit olvasnánk. Kultúrtörténeti összefoglalóként is értelmezhető nyelvtörténeti háttérrel.

Az iskola világa is szerepel a könyvben. Az osztály fogalom része. Sűrítve is képet kapunk róla. „Általános, elemi” szavakkal indul, van „teológia, évfolyam, gólya, koldusdiák, szolgadiák, tanterem, előadóterem, osztályozási napló, vizsga”, aztán „régi négyes, elemiben ötös, karó, fa, daci”, majd „csillagos ötös, tiszta kitűnő, vörösdiplomás,” szavak következnek, aztán olyan is akad, aki „bukott és visszatapsolták”, talán még prolongálták is. Ő aztán „kimaradt, lemorzsolódott”, mint a kenyérről (a nagy egészről) a darabka.

A szavak gyűjtéséhez a fordítás is hozzátartozik, de a „fordítás nem szóra tett szó”. Ez inkább egy olyan kapcsolat, mint a hímzés és annak másik oldala között van, ahogy azt az iskolában hallottam egykor. Izgalmas kérdések lappanganak itt is a könyvben. „Hogyan fordítaná magyarra a Mississippit?” – olvassuk. Itt a táj, itt a lehetőség, látjuk, belegondolunk. Tom Sawyer áll a parton, és ha továbbhaladunk, jön az Ohio.

A szavak kapcsán elgondolkodhatunk arról is, hogy mit gondolnak az emberek egymásról?„Mit gondol a berlini a szászról?” És miért nézik fitymálva a bajorokat, hogy mást most ne is említsünk az egymás közelséget különbözőképpen megélő népekből. A kultúra meghatározó erő, a világirodalom is pesti szóra fordítódott, legyen az bármelyik nagyváros irodalma.

Bartos Tibor szókincsünk nagy búvára, arra törekszik, hogy terjedjen Kazinczy vágya, a sokszínű stílus. Kedvet csinál, hogy mi is gyűjtsük a szavakat, a kifejezéseket, hiszen lappang még néhány a szótáron kívül, akadhat még egy-két éca borbírától vagy bűróséftől. Segít a szavak gyűjteménye, hogy nyelvünk tökéletesebb legyen. A könyv leletmentés, hogy a szavak közteherviselése megvalósuljon, és ne csépeljük el egy-egy jól csengő szavunkat több fogalom megnevezésére. Talán ez is hozzájárul a szellemi renyheség, tespedés és a szunnyadozó nyelvi tunyaság leküzdéséhez.

A szerzőt nem az intellektuális mánia vezeti, hanem az élet maga. Tudja, hogy a nyelv lehet az igazság és a hazugság közös forrása, de az egymást magyarázó szavakat nézetkülönbség szerint nem látjuk szétbontva, túllép az ideológiák harcán. Világos előtte, hogy az igazságérzet még nem jogszabály, de a nyelv hordozza a valóság jellemzőit. Hol az utcai közbeszéd stílusában, hol a nyelvész, a nyelveket tudó író biztonságával társítja a szavakat, néhol ironikus látásmóddal. Van itt szó, az érdes hangra is, a személyeskedésre, és számtalan vitriolos megjegyzés, kifejezés is akad elég. A magyar társalgási köznyelv szavai sorakoznak előttünk. A tájnyelvi szavak, a városi argó mellett a biedermeier társalgási stílus eufemizmusa is megtalálható a szótárban. Lehet, hogy a szót egy másikkal értjük jobban.

Összegező korban élünk, és a cél mindig vonzódás is a világmagyarázatok szempontjából. Mozgékony elmére van szükségünk, hogy összekapcsoljuk az ösztönök mélyéről jövő szürrealizmust a hétköznapinak tudott valósággal.

Az előbbiek miatt is fontos a második kötet, ahol a szavak lelőhelyét is megkapjuk egy-egy fogalomkörön belül. Itt megmutatja, hogy a szó hová tartozik, milyen közegben élhet, és mit jelent.

Érdemes elgondolkodnunk a közműveltség szóhasználatán, és a gyűjtemény segít abban is, hogy ne legyünk póriasak, hogy a formális nyelvhasználat színesedjen, és ne csak a helyi viszonyokban való megragadás jellemezze szövegeinket.

Izgalmas szógyűjtemény. Érdemes felütni bármelyik oldalon. Aki szeret bajmolódni a szavakkal, szépen vagy érdekesen akar írni, beszélni, az bátran üsse fel, nem fog csalódni. Sok ötletet, megfogalmazást találhatunk a szótárban. Nem bánja meg senki a forgatását. Indulhatunk bármelyik szótól, gazdag szóbarlangot járhatunk be. Olvashatjuk a szavakról, amit tudni érdemes, vagy amit tudni kellene.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék