AZ UTOLSÓ SZOLGÁLAT

Nincsenek véletlenek –szoktuk mondani, de valahol mégis vannak. Ugyanis hazánk első számú sí komplexumában gyakran megfordul az alábbi úgymond repülős „triumvirátus”, akikkel többször is volt alkalmam a négyüléses felvonón együtt utazgatni. Nevezetesen: Samu István őrnagy egyike volt azon légi köteléknek, aki  utoljára repülhetett az ezredfordulón magyar MiG–21-essel, mint ezen század parancsnoka, míg Bocsi József (Broy) szintén vadászpilóta (alezredes rangban anno megbízott ezredparancsnok-helyettes volt Pápán), aki részese volt a búcsúrepülés megszervezésének, ám jelenleg standard síoktató a Vibe Parkban.  Steffer Gábor (Szombathely) pedig mondhatni akár ejtőernyősként fotózott le bennünket január utolsó napjaiban az eplényi gleccseren, s az egyéb képek Varga Ferenc nyá.ezredes arhívumábol valók …

Samu István, Szalay Attila, Bocsi József

Emlékezetesek a pápai repülőtér bezárásakor (2019-ben) tartott kötelékrepülést dokumentáló képsorok, hiszen addig sem – és azóta sem – száguldott az égen 15+1 magyar vadászgép. Az Aranysas magazin vállalta, hogy felidézi az ezredfordulón történeteket. Az alábbi szemelvényeket – a teljesség igénye nélkül –  adjuk közre a jelzett médiumból.

Pápán 2019 augusztus 24-én végül terv szerint lezajlott a repülőezred felszámolásának „ünnepi” része, amikor a parancsnok Lanecker József ezredes megköszönte a katonák és polgári alkalmazottak munkáját. A köszönő kézfogások egyben elköszönést is jelentettek. Az ünnepi gyűlést követően az  ő vezetésével felszállt 15 gép hibátlan kötelékrepülésében, és Kristóf Tamás műrepülésében még egyszer utoljára gyönyörködhetett a repülőtérre ez alkalomból kilátogatott több ezres tömeg. Soraik között ott voltak az ezred szinte valamennyi korábbi dolgozója és  parancsnokai – többek között Tobak Tibor a legendás Puma, Farkas Bertalan és Magyari Béla űrhajósok.

Majd megtörtént az elkerülhetetlen, a zászlólevonás is. A nyár folyamán a volt 21-es pilóták közül is többen kértek-kaptak engedélyt, hogy még egyszer átéljék egy repülési nap minden pillanatát, hogy aztán abból emlékezzenek, amíg csak tudnak.  Ők is úgy mozogtak, kapcsolták és ellenőrizték a repülőgép rendszereit, mintha tegnap hagyták volna abba. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy szaporodtak az „utolsó” jelzőt viselő események, ember és vas vonatkozásában egyaránt.

A pápai, és a környékbeli emberek, egyáltalán a civilek is tudták, mire készül az ezred,  akik a maguk módján búcsúztak. A repülőtéren dolgozók bevihették családtagjaikat, barátaikat, hogy nézzék meg utoljára – valójában milyen munka folyt itt. Akkor is a „Tatabánya-expressz” vonalán, a vasúti sín mellett emberek százai álltak, és integettek a leszálló repülőgépeknek. Nem volt könnyű a leszállás, valamiért párásodott a kabintető. De ahogy kiderült, másnak is, meg máskor is…

Augusztus 14-én dermesztő hírt kapott az ezred, a búcsúrepülés engedélyezését visszavonták. Aki nem szolgált csapatnál, az nem is értheti, milyen hatással volt ez azokra az emberekre, akik elöljáróiktól még a saját temetésük megszervezése feladatát is magukra vállalták. Technikai okokról szólt a hivatkozás, ami abból a szemszögből elgondolkoztató, hogy a technika az ezrednél volt, és úgy gondoskodtak róla, mint saját gyermekükről, csak tudták volna, ha valami gond támad. (Pontosabban, volt is egy gond, de szerencsére csak rövid ideig tartott.)

A nyilatkozatok lényege: a repülés végén mindenki begurult a kijelölt állóhelyére, kiszálltunk és csak álltunk ott felsorakozva a műszaki kollégákkal, hallgattuk a parancsnok jelentését. Végignéztük a zászló leengedését, meghallgattuk a magányos trombita Il Silenzioját, láttuk a sok könnyes szemet, a hozzátartozók bánatos, sírós tekintetét, és nem tudtuk felfogni, hogy ezzel vége. Ennyi volt, lehet gondolkodni, hogyan tovább.

Ezután még 2000 augusztus 29-én, 30-án, és 31-én repülhettek együtt az egykori taszári és pápai repülőgépek, egykori pilótáikkal. Majd végül augusztus 31-én 14 óra 59 perckor szállt le Pápán az utolsó gépcsoda, 159°-os leszállóirányon. Kicsit hosszú lett, valószínűleg könnyű volt a gép. Itt említsük meg az utolsó előtti, a 905 oldalszámú MiG– 21UM repülőgépet is (mechanikusai Csigó Tamás százados és Szőke Sándor zászlós), amelyik csak percekkel korábban szállt le. Ugyanis ez arról nevezetes, hogy a gépnek az R13-300-as hajtóműve hallgatott el utolsónak hazánkban. Ennek első ülésében Pethő István ezredes, hátsó ülésében Samu István  őrnagy foglalt helyet.

Az ezred megszűnése után sokan – harmincas-negyvenes éveikben járó emberek is – más jobb választásuk nem lévén, nyugdíjba menekültek.  Ők azok, akikre a közvélemény szeretett újjal mutogatni, miszerint milyen jó a honvédségnél, milyen korán lehet nyugdíjba menni. Persze akkor még  ők sem tudták, hogy nem csak a repülőt lehet tőlük elvenni, hanem az akkor megítélt nyugdíjat is. Az állományban maradtakból néhányan tábornokok, Gripen pilóták lettek, voltak, akiket áthelyeztek az utódszervezet, a Pápa Bázisrepülőtér állományába, netán másik repülőtérre kerültek. A leszereltek többsége azonban alkalmazott lett valami civil cégnél, vagy egyéni vállalkozó, vagy biztosítási ügynök, asztalos, biztonsági  őr, gépjármű-oktató vagy Boeing alkalmazott. Bárhova is vetette  őket a sors később, velük mindenki csak jól járt.

Megjegyzzük, a történetünkben tehát Samu István az utolsó előtti MiG–21-est szállította le Pápán illetve katonai pilótakarrierje utolsó napjáig szolgálta hazáját. Akkor még nem gondolta, hogy 2012. február 3-án a MALÉV korszak utolsó járatgépét Budapest Liszt Ferenc repülőtéren landolhatja, s ezzel a haza légiközlekedését is az utolsó napjáig szolgálta. Ma egyébként  – s jelenleg is – az ASL Hungary Cargo cég megbecsült pilótája. Sajnos a lényeg azért változatlan: számos szakképzettséggel, nyelvtudással, sok kiváló vezetői képességgel valamint  tapasztalatokkal rendelkező, fegyelemhez és felelősségteljes munkavégzéshez szokott embertől vált meg így a honvédség.

Sokan tudják, de mégis le kell itt is írni: az ezred felszámolása nemcsak ezer körüli katona és/polgári alkalmazott életét változtatta meg gyökeresen, hanem az egész családjukét. Többgyermekes családok kerültek ezen a területen nehéz helyzetbe, ahol esetleg mindkét szülő a repülőezredtől kapta a fizetését. Házasságok, tervek, álmok és életek is mentek itt tönkre – természetesen csendben. A közösségi portálok persze sokat segítenek, hogy az ebben az időszakban készült felvételek eljussanak a legilletékesebbekhez…

SZ.A.


tabs-top
More in Sport
A csapat vezére – Fucsovics Márton

Meghívót kaptunk a torinói tenisz döntőre utazó WHB magyar Davis-kupa csapat sajtótájékoztatójára, amelyen Fucsovics Márton, Balázs Attila, Piros Zsombor, Marozsán...

Close