Az igazi tökös show…

Milyen lehet egy igazi tökös show? Látni szeretnénk sok D-s filmeffektust, “rakéta”-kilövést, tűzfellobbanást? Vagy egyszerűen csak szeretnénk hagyni játszani a gyereket, miközben észre sem veszi, hogy tanul? Engedni, hogy önfeledten ide-oda rohangáljon, kipróbálva az érdekesebbnél érdekesebb játékokat? Kicsit besegíteni, mikor ügyességi feladatokkal “bajlódik”? Figyelni, milyen lelkesedéssel ismerkedik bolygókkal, űrhajózással, születéssel, illúziókkal? Vagy mi felnőttek, egyszerűen csak együtt akarunk játszani a kicsinkkel – zavaró tényezők nélkül – a számtalan társasjáték egyikével? Nos, ha igen, akkor irány a CSOdák Palotája!!!

A legnehezebb dió itt a nap megtervezése. Az összes kísérleten vegyünk részt, vagy csak egy-kettőn? Melyik mozit válasszuk, s egyáltalán melyik film legyen a kiválasztott? A vírus helyzet miatt ugyanis egyszerre csak egy család élvezheti ez élményt. A lényeg, hogy a kísérletet nem szabad kihagyni: olyan ügyesen mutatnak be hétköznapi jelenségeket és különleges történéseket, hogy az leköti az óvódást is, a tinit is és tud újat mondani a témában nem járatlan felnőttnek is. A gyerek itt észrevétlenül megszeretheti a fizikát, a kémiát, így az iskolában könnyebben veszi majd az akadályokat. Egy életre megjegyezheti például, hogy a száraz jég, azaz a szilárd széndioxid azért száraz, mert soha nem lesz olvadáskor alatta tócsa, hiszen rögtön elpárolog. Saját szemünkkel láthatjuk azt is, hogy zárt térben (például egy lezárt lombikban) viszont folyékony széndioxiddá alakul át, amit viszont kiönteni nem lehet, mert a zárt teret elhagyva rögtön elillan. Mint a kámfor.
Az egyik legkedveltebb kísérlet a buborékos mellett a rakétaeffektust bemutató. Ezt otthon nem ajánlott ugyan elvégezni, hiszen a 96 százalékos denaturált szesz gőzét berobbantani nem veszélytelen. De van helyette más, amit otthon is megcsinálhatunk. Például egy lereszelt, leforrázott lilakáposzta levével tesztelhetjük, hogy változik meg a folyadék színe, ha citromsavat teszünk bele, ha ecetsavat, ha szódabikarbónát illetve ha mosószódát.

A CSOPA közel ötezer négyzetméteres játékterületén vagy 250 interaktív játék várja a látogatókat, az apróságoktól a felnőttekig. Van olyan többlépéses játék, ahol a belépéskor kapott karszalaggal regisztrálni kell és máris segíthetünk az űrhajónak küldetése teljesítésében. Ha követjük a számozást, semmit nem hagyunk ki: sem az egyensúlyozó-ügyességi, sem a logikai-memória játékokat. Kicsit arrébb Newton almáskertjébe térhetünk be, ahol többek között saját magunkat húzhatjuk fel a magasba. Münchhausen báró ezek szerint nem is füllentett, mikor azt mondta, hogy kihúzta ki magát a hajánál fogva a mocsárból? Máshol sokszögű kocsin ülve haladhatunk kötelet húzva hol előre, hol visszafele. A szomszédban meg át lehet futni a Naprendszeren, versenyre kelve a fény sebességével. Fejünk felett a bolygók, mellettünk pedig kukucskálós fotók, leírások. Lehet játszani a mágnesességgel is, vasreszeléket összeszedni, mágneses talpú cipőt felvenni és megkísérelni azzal lépkedni a mágneses térben. Vagy az érdeklődőbbek tágra nyílt szemmel olvashatják, miért taszítja a szőlőszemet egy erős mágnes mindkét pólusa. Miért is? Ugyanis a szőlőszemben lévő anyagok egy része diamágneses tulajdonságú, azaz mágneses térbe kerülve mindig ellentétes pólusú teret hoznak létre. A komolyabban érdeklődők pedig a Föld pólusváltásáról, mágneses tereiről, azok hatásairól is tudhatnak meg érdekességeket. Például azt, hogy a bolygóknak is van mágneses tere: a Jupiteré tízszerese a Földének – tízszer annyit nyomnánk ott a mérlegen, mint a Földön. Azaz nem bírnánk tartani magunkat.

Egyébiránt a születés misztériumába is beavatnak minket egy külön kiállítás keretében, ahol arra csodálkozik rá kicsi és nagy többek között, hogy a zord körülmények között élő alpesi szalamandra 1140 napig – azaz több mint 3 (!) évig hordja kicsinyét a testében, míg az megszületik. Ez a leghosszabb vemhességi idő a gerinceseknél.

A kis rohangálóknak ott a tükörlabirintus, amiből ők tudják vezetni az eltévedt felnőttet, felépíthetik akár a Pisai ferde tornyot is, aminek a teteje jól túlnyúlik az alapkövön. Szétszedhetik, újraépíthetik a mostari hidat, ami a boltívekkel ismerteti meg őket, majd át is masírozhatnak rajta. Felfedezhetik az elektromágnesesség okozta jelenségeket,az alkotó ingát, szagokat avagy ízeket. Sőt, kis tudósjelöltként a tudósok csarnokába betérve sok meglepetéssel találkozhatnak: a fakírággyal, amit nem mindenki mer kipróbálni. Termelhetünk magunk energiát, előidézhetünk örvényt, elsüllyeszthetünk hajót a Bermuda háromszögben és még folytathatnánk.

Azt, hogy mit és hogyan működtessünk, arra ott a használati útmutató illetve az általunk megtapasztalt jelenség magyarázata. Ha valamit nem értünk, netán az nem úgy működik, ahogy gondoljuk, az ott dolgozók mindig szívesen segítenek. Közben mi (szülők, nagyszülők, fiatalok) meglepődhetünk, hogy a néhány éve vagy csak pár hónapja utoljára látott kiállítás mennyi új dologgal bővült. Olvashatunk például arról a tudományos kutatásról, amiről éppen a közelmúltban hallhattunk a rádióban, mondjuk vizeink súlyos mikro műanyag szennyeződéséről.

Egy élményekben gazdag eltöltött nap után könnyen lehet, hogy a gyerek itt szeretné megtartani a szülinapi buliját, a felnőtt pedig akár csapatépítésre is gondolhat, vagy táborhelyszínre. S ha vissza akar térni ide a nebuló, hát ki lehet cserélni a napi jegyet egy hónapig érvényes bérletre, némi ráfizetéssel persze, de az aznapi látogatást ajándékba kapva. A bérlettel a kémcső klubokhoz, vagy szakkörhöz is lehet többek között csatlakozni. Kalandra, kísérletre fel!

Bodrog Beáta

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék