„Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel”

A „Vissza a természetbe” jelszót hirdető genfi, felvilágosodás kori filozófus Jean-Jacques Rousseau biztos, hogy vasárnap boldogan mosolyogva nézett le az égből a Cegléd és Csemő határában lévő Tulipános tanyára, ahol az ország különböző pontjairól érkezett, s a város rohanó zajából elmenekült – többségében diplomás – fiatal tanyás gazdák gyülekeztek népes családjukkal a „III. Tanyasiak Konferenciája” rendezvényre. Amit most is Sipos Mihály hívott össze és rendezett meg a szelíd mosolyú, ezer felé figyelő felesége, Ruszkai Krisztina áldásos közreműködésével.

Az egyes régiókban kisebb csoportokból szerveződött civil társulás Misi könyvének címéből kapta részben a nevét: „Fenntartható visszafejlődés tanyaközösség”, amelyhez mintegy hatvan családi gazdaság tartozik. Az alapítótól tudom, elsődleges céljuk, hogy minél több család induljon el a tanyasi önellátás útján és fenntartani (véleménye szerint) a legüldözöttebb hungarikum, a tanyavilág fenntartását. Minden pénteken online konferencián találkoznak, melyen meghányják-vetik aktuális gazdálkodási helyzetüket, tanácsokkal segítve egymást, és mindig elhangzik egy előadás az éppen időszerű témáról, például vetésről, aratásról, növényvédelemről, adózásról. Nem ritka, hogy hívó szóra kalákában dolgoznak tanyabővítés, kukoricatörés, disznóvágás, vagy más munkálatok idején. A kisebb csoportok napi kapcsolatban állnak egymással.

Évente néhányszor egésznapos összejövetelt tartanak. Ahol tagjaik változatos témákról beszélnek, vagy akár zenélnek, dalolnak. A témakör kimeríthetetlen, hiszen akad közöttük például agrármérnök, gyémántcsiszoló, közgazdász, matek tanár, történész, néprajzkutató és színész. Érdekes szokása a férfiaknak, hogy többségük bajuszt, vagy szakállat is visel és komótosan pipázik. Ilyenkor egész nap élvezik az együttlét örömét. Telefonjuk ritkán csörren meg, a mobil internet helyett meg beszélgetnek, vagy akár a cipőt lerúgva beállnak kicsit játszani, bolondozni a boldog, mosolygós, morcsos képű, többnyire meztélábas gyerekek közé. A früstökről, ebédről saját termékeiből gondoskodnak. Volt ott most is papramorgónak „rettenetes törköly”, meggybor, mindenféle limonádé, házi orgona- és bodzaszörp. A garabolyokból, szatyrokból hűtőtáskákból került elő egyebek között szalonna, kakaós csiga, sajt, túró, pogácsa, csirke virsli, borjúkolbász, lekvár, kovászosuborka, káposztás- meg diós/meggyes bejgli, görögdinnye, méz, sült a sokféle zöldség. Juhász Béla jóvoltából vacsorára babos birkapörkölt főtt a kondérban. A legnagyobb érdeklődést a chili paprika krémek kóstolója váltotta ki nagy nevetések, fintorgások közepette. A húsz kiló kenyeret még hajnalban vetette be az udvari kemencébe a gazdasszony.

Ez a nap is az új tagok bemutatkozásával kezdődött, majd első előadóként Péter Géza Tiszavárkonyszőlőről a közösségépítésről, a közösségük összetartó erejéről beszélt. „A közösség a közös ég alá tartozó emberek gyülekezete. Ebben a közösségben nap mint nap kétkezi munkát végző, hasonló gondolkozású, de egyéni véleménnyel rendelkező emberek gyűltek össze. Akik együttéreznek és segítik egymást tanácsokkal és barátsággal. Tanulnunk kell egymástól, tapasztalataink megosztásával” – mondta többek között.

Az Istenmezejéről érkezett Rozgics Pál a gondolkodás tanát fejtegette, összevetve a buta, az okos, valamint az értelmes és a bölcs ember ismérveit. Hangsúlyozta, hogy célunk a bölccsé válás és a szakbarbárság kerülése, valamint kiemelte a józan paraszti ész fontosságát.

Jó ötletnek bizonyult a női dolgok megbeszélésére létrehozott hölgykoszorú. Amelyet Rozgics Kiss Anita vezetett, aki már két könyvet is írt a jurtamesékből. S azzal egyidőben Palásti Géza ceglédi műköszörűs, orgonista, költő tartott bemutatót és tájékoztatót a különféle szerszámok élezési fogásairól, az orvosi szikén át a birkanyíró ollón keresztül a kaszáig. Akinek volt a zsebében bicska, vagy az oldalán világháborús francia bajnét, az jól járt, mert Géza bátyó mindet kifente. Még az egyik szalonnázó bicskával egy darabon szőrtelenítette is az önfeláldozó házigazda karját.

Az előadások sorát a Ladánybenéről érkezett Kiss Márton zárta „Készület” címmel. „Milyen világ vesz körbe bennünket, milyen világban készülnek a járványok, háborúk közepette?” – tette föl a kérdést. Majd azt fejtegette, hogy a városi „biorobot” élet helyett fennmaradásunk kulcsa a tanya. Kiemelte: „Gondold végig, mit tudsz tenni a fennmaradásod érdekében az önellátó tanyán, egy kisebb önellátó közösségben. Ahol él a szakmai tudás cseréje, a lelki támogatás, a készség a segítségkérésre/nyújtásra. A barátokkal megosztott öröm és bánat megkönnyíti, széppé teszi az életünket. És ha bemegyünk büdös, ganyés cipőben a boltba, akkor is vállaljuk magunkat, hogy igen, én paraszt vagyok! Az állatot meg kell etetned, a növényt meg kell itatnod, amiben meg kell látnod a szépet és hittel a szívünkben mindent meg kell tennünk, hogy boldogok legyünk, a gyengeségünkből is erőt kovácsolva!”

A konferencia előadásai hamarosan megtekinthetők a „Fenntartható visszafejlődés” YouTube csatornáján.

Kőhalmi Dezső

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék