Az elemző festő

Meg tudta mozdítani lám

a rideg síkokat

Fodor András

Gerzson Pál festészetéről

A Magyar Művészeti Akadémia és a Gerzson Pál Művészeti Alapítvány szervezésében volt látható Gerzson Pál festőművész munkásságát bemutató közel 160 képből álló életmű-kiállítás a Pesti Vigadó hatodik emeletén, 2017 nyarán.

Gerzson a XX. század második fele magyar festészetének jelentős és elismert alkotója. Kilépett a figurális festészet kereteiből, az európai és magyar festészet elvont irányzatát választotta. Indulásakor a Munkácsy-hagyomány számított az egyedüli mércének. A főiskolán is ennek szellemében nevelkedtek a hallgatók. Csak lassan olvadt meg a jég az ötvenes évek dermedt művészi világában. Formakutató festészetében központba kerültek az egymásba szövődő fényjelenségek. Sok zeneszerzővel, íróval és költővel tartott barátságot. Világlátását meghatározták irodalmi, zenei élményei.

Gerzson Pál 1931-ben született Hirden és 2008-ban hunyt el Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1953-ban. Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Kmetty János voltak a mesterei. A főiskola után az ELTE geometria szakát is elvégezte. A tájélményeiből származó festészettel, a valóság természethű megörökítésével fokozatosan szakított. Mértani törvényekre épülő síkhatású kompozíciói leginkább az európai festészet szín- és fényproblémáinak újbóli átélésére, és azok korszerű megoldására tett kísérleteket. Műveit kezdetekben a kubista térépítés jellemezte.

Kicsi négyzetek, háromszögek, szivárványos színek burjánzó kavalkádja jellemzi művészetét. Kitört a megszokott keretekből, de nem a szocialista realizmust választotta. A kor kritikusai – ahogy azt a művészettörténet lapjairól tudhatjuk – a legmodernebb irányzatokat elfogadták ugyan, de már nem nagyon értették. Finom, lazúros ecsetkezeléssel megfestett képei nem mások, mint a vizuális viszonylatok egyensúlya, nála a képalkotás elsősorban szerkesztés.

1969-től lett a Balaton szerelmese, főleg Szigliget állt hozzá különösen közel, s ez a tény döntő mértékben megváltoztatta festészetét. A példaképének tekintett Egry Józsefhez hasonlóan a Balaton festője lett. Neki is ott tárultak fel reggelenként a színek, amelyeket este megölt az éjszaka.

Feleségével, akivel még a főiskolai évek során ismerkedett meg, telket vettek Szigligeten, a hegyoldalban, szemben a Badacsony koporsó formájú hegyvonulatával. Évekig építették a házukat, amely aztán nemcsak nyári menedékként szolgált, hanem festői motívumokat is kínált. Volt egy alkalom, amikor elvittem a festményeimet Barcsay Jenőnek megmutatni, főleg az akvarelljeimet, amelyeket nem a főiskolán csináltam, hanem nyáron a szabadságok ideje alatt, és ő ezekre azt mondta, hogy ne nézzek se jobbra, se balra, ezt nyugodtan csináljam tovább – hallhatjuk Gerzson mester portréfilmjében, amelyet a kiállításon is vetítettek.

Táblaképeket alkotó festészeti tevékenysége mellett murális munkák (gobelin, faintarzia, zománc, üvegablak) tervezésével és grafikával is foglalkozott. 1960-1974 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán oktatott, 1974-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanszékének tanáraként dolgozott. Megbízatásai közül kiemelkedik, hogy hét éven keresztül volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke. A Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezetének egyik alapítója, az MMA posztumusz tiszteletbeli tagja.

Mint minden művészeti ágban, a festészetben is vannak visszatérő témák. Mint ahogy a költészetben a tájleíró lírák, vagy a szerelmes versek, úgy a képzőművészet is rejt visszatérő témákat, mint a hegyek vagy a tengerek rejtelmes világágát ábrázoló képek sokasága. A magyar festészetben – több más vidékkel együtt – a Balaton külön fejezet. Elég egyszer látnunk és máris megkap minket szépségével a tó és az egész világa, vidéke. Gerzson Pál is a Dunántúl vonzásában élt. Nem az emberléptékű idővel, tájformákkal foglalkozott, képein megszűnt a gravitáció, képzelete földtörténeti formákat álmodott újjá. Formái, a csigaházak hajlataiból, a fák évgyűrűiből, lepkék hajszálvékony szárnyaiból származnak nagy felületű vásznain.

Elemző festészet az övé – ahogy Ember Mária fogalmazott róla. Az ő képei láttán jönnek zavarba a látványfestészet hívei, mert ő az eléje táruló látványt elemzi, és lehánt róla minden fölöslegeset, lecsupaszítja a körök-félkörök, négyzetek-téglalapok, kúpok és más mértani formák együttesére. Vásznain a mozgásokat, a hullámok, vonatok és vitorlások haladásának, formájának lényegét ábrázolja. Nála látni a víz harapását a hajnali nádasban, amint az éppen felkelő nap első, acélkék hideg sugara rávetül. Vonalakká, színes sávokká, dekoratív síknégyzetekké, téglalapokká, csíkokká darabolja, bontja a földrajzi tájat, a szűkebb és tágabb környezetet, s azután ezeket az elemeket egy hagyományosnak mondható távlatossággal, felülnézetséggel, geometrizáló rendbe foglalva újra összerakja, összeszerkeszti.

Festészete intellektuális megalapozottságú. Színhasználata alapján Cezanne analitikus, kubista festői vonalához sorolják. Alkotó művészetére jellemző a forma színekkel bontása, és ez a bontás a kép egészére is érvényes. A képei akvarell vázlatokból alakulnak, mivel az olajképek is színben formailag akvarellesek. A szép színekkel való térépítés mestere. Képein folynak a színek, vagy száradnak a színes vízfoltok. Néha bizonytalan. Van, aki úgy véli, hogy érződik alkotásain, hogy nem tudta eldönteni, hogy mit válasszon a teljes absztrakció és a figuralitás közül. Tünékeny, az absztrakt és a figurális fogalmaival sem leírható művészetét igazán a hetvenes évektől kezdte kibontakoztatni. Eltér a hagyományos tájképábrázolástól. Könnyed, expresszív. Ez látható naturális pasztell és akvarell képein is.

Az átfogó igényű, eddig a még soha be nem mutatott munkákat is felvonultató tárlat elsősorban a hetvenes, nyolcvanas évek fő műveire épül, de korai és késői alkotásokat is a közönség elé tár Gerzson Pál életművéből.

A kiállítás kurátora, Feledy Balázs is kiemeli, hogy Gerzson Pál szorosan kötődött Szigligethez, a Balaton-parti falu atmoszféráját rengeteg képe megidézi. A természet mellett leginkább az irodalom, különösen Berzsenyi „szorongásos derűje″ jelentett számára inspirációt. A kiállítás anyagának döntő részét az olajfestmények teszik ki, a tárlat azonban Gerzson Pál műhelymunkáját is bemutatja, többek között akvarelleken keresztül. A művészt mindig erőteljesen vonzották a figurák, természetábrázolásaiba is szívesen vitt emberi vonásokat. Számtalan portrét is festett, csak művészbarátairól mintegy 150-et.

Absztrakciói olykor Joan Miró, a katalán festő világára is emlékeztetnek. Miró a fauvizmus, a kubizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus világában otthonosan mozgó egyedi, költői, játékos, humoros képvilágot hozott létre. A gyermekrajzok varázsa és az avantgárd újító szabadsága fonódott eggyé műveiben. Ez is hatott Gerzsonra.

A Balaton című nagy vászon Gerzson Pál egyik fő műve. Hatalmas nagy kékségben olvad össze az ég és a föld, csak középtájt egy vékonyka vonal jelzi a Balaton horizontját. Jó nagy hold és mindenféle csillagok népesítik be az égboltot, jobb oldalon pedig egy sárga vitorlás stilizált képe hívja fel magára a figyelmet. A vizivilág mindig ünnepélyes kavalkádját ábrázolja.

Természetesen festői munkásságát elsősorban a művészettörténészek értékelték és értékelik. Érdemes az avatott szakértőket segítségül hívni, ha Gerzson képei közé tévedünk. Láncz Sándor többször is méltatta, még egy albumot is készített képeiből és a róla szóló írásokból. Megjegyzendő és elgondolkodtató, hogy a művészettörténészeknél nem kisebb hozzáértéssel, sőt még valamiféle többlet-empátiával írt festészetéről a költő Fodor András, Horgas Béla és Tornai József. Szepesi Attila Sárkányfogak című kötetében a verseket az ő rajzai kísérik. Arra is fölfigyelhetünk, hogy a zeneszerző Durkó Zsolt is írt róla, ez olvasható az őt bemutató albumban.

Ha ránéz a falakra, neki a repedések is alakokat rajzolnak. Aztán megjelennek a jelek képein, évszakokat és napszakokat látunk, tájakkal, növényekkel, fákkal, állatokkal, fecskékkel, vizekkel, fényekkel és árnyékokkal. Képein a szerkezet mellett a színek játszanak főszerepet. Lazúrosságuk, a vízfestmények lágysága és könnyedsége vidámságra sarkallják a nézőket Kerül minden pasztózus megoldást, sehol sem fedezhetünk fel durva ecsetnyomokat, vastag festékrétegeket. A világos színek optimizmust árasztanak. A képzelet és a valóság, a sejtelem és a konkrétum, a mozgás és a változás viszonyáról szólnak vásznai.

Cézanne-nal vallja, hogy a festészet nem leképezés, nem a valóság utánzása, mértéke nem a hasonlóság, célja nem novellisztikus tartalmak közlése, mert új valóságot hoz létre a festő. A képzőművész a teremtésből vállal részt. Egy kép ugyanolyan új valóságelem, mint egy kalapács vagy egy esernyő. Gerzson Pál festészetében is meghatározó szerepet kap a belső rend és a struktúra által megteremtett atmoszféra. Érzékszervi festészet az övé. Tájképei a forma és a fikció együttese. Párbeszédben áll a nézővel. Filozofikus festményeket készít az életünkről, erről a lidérces útról és az erényről. Alkot, ad, visszavonul.

A kiállítás rendezői gondoltak a látogatókra, a nézőkre, hiszen levegős a tárlat, nagy a tér, és lehetőségünk nyílik, hogy a nagyméretű képeket távolról is láthassuk, vagy közelebbről is megvizsgálhassuk.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék