Az éj szavai

Apró zörejek az éjszakai csendben,
egy egy szívdobbanás
Elmélázva régi szerelmek illatát
sodorja ide a nyári szél
És megrémülök fogom e érezni még
mi az a zuhanás
Hol nincs tér, idő, csak az érzés mint magával sodró úti cél.

Majd repülni mint pillangó kin tegnap még ott volt a báb
Az elmúlt éveket csak felakasztani
arra a szögre
És ott hagyni mi elkopott belőlem
és nem igazi már
Végül régi önmagam vágyom szemedben látni örökre.

Lendvai Katalin

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék