Az aprólékos leírások mestere

Néhányan azt állítják, hogy a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.” – mondta Hundertwasser, aki szerint az egyenes vonalak borzalmasak, hiszen azok a természetben sem léteznek.

Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser – volt festő, filozófus, emberbarát, ökológus, és számtalan más érdeklődési területen járatos vándor, aki szörnyű életélmények után is globálisan szemlélte a világot. Eredeti neve Stowasser, a „Sto” csehül „százat” jelent, ezt németesítette művésznevében, amelynek jelentése „száz víz”. A Friedensreich jelentése béketeli, Regentag: esős nap (ez egyébként saját hajójának a neve is, amelyen lakott és utazgatott a világ körül hullámról, hullámra), Dunkelbunt pedig magyarul sötét tarka... Beszédes a névválasztása. Friedrich Stowassert anyja egyedül nevelte föl Bécsben. Nem kedvezett számukra az akkori közhangulat, hatalmi gondolkodás, mert zsidó származásúak voltak. Korán megmutatkozó rajztehetségét próbálta ugyan fejleszteni, de soha nem fejezett be semmilyen keretek között szervezett iskolát. Ő a hullámokban élt. Mégis az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb megjelenési formájában, az építészetben vált meghatározó alkotóvá.

A szülővárosában lévő Képzőművészeti Akadémiát három hónap után hagyta ott, míg a művészképzés alapintézményét, a párizsi École des Beaux Arts-t egyetlen nap után, és fordult a tarka homlokzatú, kacskaringós díszítésekkel tarkított különleges épületek felé. Autodidakta módon vált korunk egyik legeredetibb művészegyéniségévé, az épített környezet megújítójává.

Különleges organikus stílusára Gaudí és a bécsi szecesszió volt leginkább hatással. Utazásai során Spanyolország, Marokkó, Franciaország és Olaszország építészetét tanulmányozta. 1981-ben professzorrá nevezték ki, majd 10 évvel később saját kiállítása is nyílt Bécsben. A ’90-es évek végén a bécsi szemétégető épületét is sajátos stílusba öltöztette fel, elkötelezett híve volt a környezetvédelemnek. Mesterműveként mégis a Löwengasse és a Kegelgasse sarkán található házat tekintik, amelyben ő maga is lakott. Igazi újdonsága az egyenetlen padló. Egyedi stílusával Hundertwasser a lélektelen modern építészetre kívánt csapást mérni. 2000-ben szívroham következtében hunyt el a Queen Elisabeth nevezetű hajó fedélzetén. Gaudihoz hasonlóan ő is úgy tartotta: A könyveknél többet ér, ha közvetlenül a természetet tanulmányozzuk.

A Kunst Haus Wien – Hundertwasser Múzeum (3. kerület, Untere Weissgerberstrasse 13.) egy 1892-ben épített, bútorgyári épület volt, amit 1989 és 1991-között alakítottak át – egyébként az ingatlant maga a mester vásárolta meg, az ő tulajdona volt.

Kiállítás csak néhány szinten található: a második és a harmadik mutatja a hundertwasseri életművet. Az alkotások között számos növény is látható, az egyik kompozícióban egy kis fácska növöget kifelé az ablakon keresztül, így nem valószínű, hogy a kiállítás valaha is elköltözik.

Szabad szellemű művész volt. Érzékeny volt a világ bajaira és szépségeire, amit felfokozott az a tény, hogy az Anschluss után 69 rokona elpusztult a nácik táboraiban. Ausztriának máig ellentmondásos viszonya ehhez az időszakhoz – amelyben a legtöbb osztrák őrjöngve ünnepelte a Reichhez való csatlakozást, a birodalmi németté levést, és nem kellett kényszeríteni őket semmire. Nekünk ez, magyaroknak is ismerős, talán a sógorság adja ennek magyarázatát.

Vállaltan világpolgár lett – japán felesége volt, Új-Zélandon nyugszik teste egy magnóliafa alatt, végigutazta életét hajóján (a Regentag/Esős nap nevűn), autóstoppal, léggömbön, vonaton, repülőn – és mindent magába olvasztott, amit az emberiség történetében szépnek ítélt. Kérlelhetetlenül tiltakozott minden ellen, ami undorította.

Hundertwasser összes háza harsogó kerámiákkal, mély tónusú falfestéssel, szabálytalan, sehol sem egyforma szerkezetekkel megbolondítva készült. Ezt még ipari célokat szolgáló nagyberuházásoknál is megengedte magának, hiszen távfűtőműve, szemétégetője, sőt temploma se kivétel ez alól. A bécsiek büszkék is erre. A kimért bécsi monarchikus rendezettség felborul itt, hisz a játékos, bohókás lazaság veszi át a hatalmat. A jugendstíl: a magyar és bécsi szecesszió indázása, művészi tökélyre fejlesztett kézművessége is hatott a mesterre, aki ebben a szintén semmi elvágólagosat nem tartalmazó felfogásban meglelte önmagát.

Öt bőr-elmélete híven kifejezi őt magát és művészetét, amely a mikro- és makrokozmosz egységét szolgálta. Első bőrünk a valódi, pólusokkal a világot beszívó testrész, második a ruházatunk, harmadik a házunk, negyedik a szűkebb környezetünk és az ötödik már maga a Föld, a természet, az ökológia. Ez utóbbiért bármikor harcba szállt. Amiért eleinte kinevették, hogy az építkezés során pici növénykéket belefoglalt ablakkereteibe, mára buja dzsungelként bólogatnak házain; igazat adva elméletének, miszerint a természetbe finoman kell beleilleszteni a művi környezetet – s nem durva módon. Mindig az összefüggéseket kereste. Eggyé akart válni a technikai haladás jelszavával megrongált ökológiával, és ezért hirdette, hogy az isten ellen való a derékszögezés! Hol van ilyen a való élet millió évek alatt kicsiszolódott tárgyai, élőlényei között? – kérdezte sokszor. Őt a görögöknél is a mély tartalmakat hordozó labirintus mélysége ihlette, de vonzotta a középpontba húzódás, önmagunkba fordulás spirálja is. Morális parancs volt számára ezt megvalósítani képben, textilben, házban! (Míg kortársa, a szintén teozófikus Mondrian a görbét kiáltotta ki fő ellenségnek…)

Mivel teljes életet élt, nemcsak a virágzást, de a pusztulást is ábrázolta: ezért foglalkozott a szarral, mint végtermékkel, ami még a 40-es, 50-es években perverziónak tűnt. Az embert vissza akarta téríteni a természethez. Ezt ma már természettudatos gondolkodásnak nevezik. Organikus építészeti felfogása az értéktelen cseréppé tört üveget, tükröt fantasztikus díszítőelemnek használta fel, mivel elvetette a hulladék fogalmát, csak a megújulás parancsát ismerte. Hihetetlen egyéniségét nem kedvelték kortársai, főleg azok – a bécsi akcionisták –, akikkel pedig hasonló elveket vallott. Ma már az ő nevüket nem nagyon tudja a világ, de az övé elevenen él. Bécsben éppolyan turistacsalogató látványosság a munkássága, mint a zenei zseni Mozarté. Ő egyébként inkább japán muzsikát hallgatott, ha dolgozott.

Művészetének lényege, hogy az ember másképp lássa a világot.

Jó nézni házait, festményeit. Jó a realitás és az arányérzéke, a múlt és a jelen szembeállítása. Az foglalkoztatta, hogy mit kezd az ember a környezetével. Mi a szellem? Mi az erkölcs, mi az emlékezet? Mi történik, ha a jó szándék az erőszakkal találkozik? Nem tekintette vetélytársnak az életet.

A beszámoló a múzeum tájékoztatói alapján készült.

Novák Imre

tabs-top
More in Kultúra
A gyarlóságtól az erősségig őszintén és szorosan

az ember kívülről ugyan öregszik, de van egy belső mag, az én, ami szabadon kószál a testtől függetlenül. Pataki Éva...

Close