ÁPOLÓNŐ SÓGORNŐK – Kossuth Zsuzsanna

Magyarországon az első két ápolónő kétszeresen is sógornő volt. Kossuth Lajos legkedvesebb húga Zsuzsanna férje Meszlényi Rudolf volt, Meszlényi Rudolf testvérét, Teréziát Kossuth Lajos vette el feleségül. Zsuzsanna és Terézia, 1848 év elején részt vett a Keletről terjedő, ismeretlen veszedelem, a kolera-járvány megfékezése miatt létrehozott Országos Védegylet szervezésében.

A Keresztény vallás felvétele óta hazánkban a betegápolást, hosszú időn át az egyházi rendekben, zárdákban élő apácák látták el. (Rekreátor 2016. március 16.) Magyarországon máig meglévő szerzetesrendek – Bencés-, Orsolya-, Ciszterci rend – egy részében – a mai napig foglalkoznak gyógyítással, idősek ápolásával vagy gyógynövények termesztésével, gyógyteák, gyógykenőcsök készítésével. Elsősorban a betegápolás céljából létesített „Szent Erzsébet Betegápoló Nővérek” Rendet 1785-ben alapították.

Kossuth Lajos felesége Meszlényi Terézia (1809 -1865) és Kossuth Lajos legfiatalabb húga Zsuzsanna Meszlényi Rudolfné (1817 – 1854) – nem valláshoz kötötten, örök szüzességet fogadva végezték a betegápolást, hanem házasságban éltek, gyermekeiket nevelték. Az országosan terjedő járványok miatt vállalták a Védegyletben való részvételt. Mindketten családostól Sárbogárdon éltek, ezért a Fejér vármegyei Védegyletet ők hozták létre. A Védegylet minden tagja fogadalmat tett arra, hogy csak honi mesteremberek által fog dolgoztatni, és semminemű iparmű cikkből, melyből belföldi kapható, nem vásárol és nem visel külföldi holmit. Mivel Magyarországon nem volt védő vám, ellenőrizetlenül érkezett kolerával fertőzött keleti országokból a járvány. A XVII. században a „fekete-halált” a patkányok közvetítésével a „pestis bolha” terjesztette, a XVIII. században a baktériumos – súlyos hasmenést okozó – fertőző betegség, a kolera kórokozója keleti országokból származó emberekkel, szőnyegekkel és egyéb tárgyakkal terjedt.

Meszlényi Rudolfné (Kossuth Zsuzsanna), a három gyermekes Édesanya, 1848 januárjában elvesztette férjét, ezután Pestre költözött. Kossuth Lajosné (Meszlényi Terézia) mint „a sebesült vitézek ápolására alakult nő-egylet” elnöke felhívta a fenyegetett fővárosban élő nőket, hogy ha ki lesznek üldözve lakásukból, mindenki tartson magánál annyi kötszert, hogy bárhova kerüljön segíteni tudjon a megsebesült katonákon. Az Országgyűlés 1849 december 31.-én elhatározta, hogy a Császári hadak közeledése miatt, Debrecenbe teszi át székhelyét. Kossuth Zsuzsa is Debrecenbe költözött.  Nehéz anyagi körülmények között élt, de a történelmi helyzet, az 1849-es Szabadságharc sebesültjei miatt vállalta a betegápolás hivatását. Kossuth Lajos 1849 április 16.án a honvédség egészségügyi osztályának élére Flór Ferencet, a tábori kórházak főápolónőjének húgát nevezte ki:

„. „… s a tábori kórházakban sínylő harcosaink az orvos rendelte gyógyszereken felül még a segedelemnek azon nemében is részeltessenek, melyet leginkább nőkezek képesek nyújtani: téged, kedves nővérem, ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek; … Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelíd keblednek nemes ösztönét követve, sérült vitézeinknek a kórházban ápolása körül akként intézkedsz, mint azt egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán elvárható”.   

Kossuth Zsuzsanna három hónap alatt 72 korszerű felszerelésekkel ellátotttábori kórházat alapított.  Kiáltványban felszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a Szabadságharcban megsebesült katonák ápolásában, gyógyításában, mert a csatatéren a hazáért harcoltak. Barna Ignác orvos és Kossuth Zsuzsanna a szabadságharc bukásáig fáradhatatlanul járta az országot, gyógyította a sebesülteket, és próbált javítani a betegellátás feltételein. A Szabadságharc bukása után Kossuth Zsuzsannának is menekülnie kellett.

Aradon császári fogságba került, de a bírósági eljáráskor a harcok során megsebesült, fogságba került császári tisztek is tanúsították, hogy még őket is gondos ápolásban részesítette. Szabadon engedték, de el kellett hagyni családjával együtt az országot. Először a Belga királyságba menekült, de 1853-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt a Brüsszelben kitanult csipkeverésből kívánt megélni, de a túlfeszített munka miatt tüdőbaja súlyosabbra fordult és New Yorkban 1854. június 29-én meghalt. Kossuth Zsuzsanna áldozatos, szakszerű ápolónői munkájára emlékezve, 2014. óta, minden évben, a Magyar Ápolók Napja Kossuth Zsuzsanna születésnapja február 19.

A Magyar Közoktatás 1867 óta, a nők számára biztosította a 6 osztályú Népiskola után, a 2 éves Felső Népiskola elvégzését. A nők számára biztosított szakiskolák betegápolókat, szülésznőket, óvónőket és dajkákat képeztek. A gimnáziumok után a Tudomány-egyetemekre – ahol orvosokat, és tanfolyamon gyógyszerészeket képeztek – nőket nem vettek fel. Hosszú ideig – 50 éves koráig – orvosi diploma mellett is csak ápolónői munkát végezhetett Dr. Hugonnai Vilma (1847. szeptember 30. – 1922. március 25.) Aki Budapesten – szűkebb hazámban –Buda-tétényben, a Rudnyánszky Kastélyban született egy grófi család ötödik gyermekeként.

A Család a grófi címet és a Hugonna falut még I. Ferenc császártól kapta. Vilmát, testvéreivel együtt házitanító oktatta, majd egy leányiskolában tanult. Talán Édesanyja egyre súlyosbodó tüdőbetegsége miatt, érdeklődése a szépirodalomtól az orvosi könyvek felé fordult. Fiatalon ment férjhez, de húsz évvel idősebb földbirtokos Szilassy György mellett magányosan élt vidéken. Továbbra is az orvostudomány érdekelte. Mikor egy újságból arról értesült, hogy a 3 nyelvű Svájcban, Zürich egyetemén külföldieket és nőket is felvesznek az orvosi fakultásra. Elutazott és ékszereit eladva elvégezte az orvosegyetemet. Diplomáját 1879-ben szerezte meg. A gyakorlatok során ügyes sebésznek bizonyuló asszonynak Svájcban még állást is ajánlottak. Ő mégis hazatért, mert itthon akart gyógyítani – egy ideig azonban nem tehette. Diplomáját a magyar jogszabályokra hivatkozva nem fogadták el. Nevéből a grófi címre utaló „y”- t elhagyta. Mivel csak szülésznőként tevékenykedhetett, az otthonában nyitott rendelő kapujára elhelyezett táblára azt íratta: Dr. Hugonnai Vilma okleveles bába. Miután 1895-ben rendelet jelent meg arról, hogy nők is jelentkezhetnek orvos- egyetemi képzésre, Hugonnai Vilma diplomája elismeréséért folyamodott. Néhány vizsgát követően 1897. május 14-én, ötvenévesen őt avatták az első magyar női orvossá.

Most már élhetett hivatásának. Elsősorban nőket és szegényeket gyógyított, sokaktól honoráriumot sem fogadott el. Amikor kitört az első világháború, hatvanhét évesen elvégzett egy hadisebészeti tanfolyamot, részt vett a sebesültek ellátásában, és orvosnőket szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő betegellátásra. Orvosi munkáját 1915-ben kitüntetéssel ismerték el. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő Budapesten, 1922. március 25-én halt meg.

Tóth Zita Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék