Andrássy úti padok látványa

Fővárosunk, de különösen Terézváros egyik büszkesége a Világörökség részét képező, impozáns Andrássy út. Nap mint nap külföldiek és természetesen honfitársaink ezrei sétálnak rajta. Nehéz lenne felsorolni a rengeteg látnivalót, de érdemes néhányat kiemelni. Az Opera (Magyar Állami Operaház) a világ egyik legszebb neoreneszánsz operaháza, vele szemben áll a szintén lenyűgöző Drechsler-palota. Naponta ezreket vonz a Terror Háza Múzeum, amelynek épülete Feszty Árpád festő híres építész testvérének tervei alapján készült, és a 20. századi diktatúrák borzalmait idézi fel.

Az út mentén mindenütt elegáns, 19. századi nagyvárosi paloták fogadják az arra járót. Az Oktogon fontos csomópont, körülötte hangulatos kávézókkal és éttermekkel. A Kodály körönd négy monumentális palotájával szintén maradandó élményt nyújt. Az Andrássy út végén a Hősök tere várja a látogatókat; a csodás Millenniumi emlékmű és a környező múzeumok (Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok) teszik igazán varázslatossá. Ez a városrész méltán Budapest egyik büszkesége, ahol rendszeresen közlekednek a látványra éhes turistákat szállító buszok, valamint a külföldi államférfiakat és diplomatákat kísérő konvojok.

Akár gyalog, akár autóval vagy busszal haladunk végig az úton, az elegáns környezetben feltűnő kontrasztként hat a járdák mentén elhelyezett, elhanyagolt padokon fekvő emberek – többnyire hajléktalanok – látványa. Sokan közülük piszkos ruhában, koszos cipőben alszanak a padokon. Az empátia természetesen fontos, mégis kérdés, mennyire elfogadható a padok ilyen, nem rendeltetésszerű használata, különösen a nyári hónapokban.

Egyszerű megoldás lehetne a padok osztott ülésűvé alakítása, amely megakadályozná azok fekhelyként való használatát. Bárhol vetettem fel ezt a javaslatot, nem talált meghallgatásra. A kerület illetékesei arra hivatkoztak, hogy az Andrássy út „kezelése” nem hozzájuk tartozik. Egy ismert, nagy olvasottságú internetes lapnak is írtam a problémáról, de még választ sem kaptam.

Egyetlen rövid reagálást akkor sikerült kicsikarnom, amikor megszólítottam az utcát sepregető egyik dolgozót, rámutatva a közeli padon fekvő ápolatlan alakra. Ő ingerülten válaszolt: „Hát ezeknek is kell aludni valahol!” Nem vitatkoztam vele, bár úgy gondolom, nem feltétlenül a Világörökség eme impozáns része hivatott erre.

Örvendetes (a fejlődés jeleként), hogy az Oktogon közelében, az Andrássy út mindkét oldalán két-két osztott ülésű pad található. Itt azonban mintha megtorpant volna a „padrendezés” lendülete, mert továbbhaladva a Körönd felé már ismét a „normál” padok sorakoznak. Szerencsére a hideg téli napokon ezek kevésbé csábítanak alvóhelynek, de az enyhébb idő beköszöntével ismét benépesülhetnek gondozatlan padok, tovább árnyalva – vagy inkább tompítva – a Világörökség patináját.

Dr. Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék