AKINEK A REPÜLÉS A MINDEN

A levegő urának lenni bizonyára jó érzés. Kiss Tibor székesfehérvári pilóta Szegeden született 1953–ban, tehát ő jelenleg a megérdemelt nyugdíjas éveit tölti. Mivel repülős családból származik, ezért a repülésről az ismereteket már gyerek korában kezdte. Bizonyára joggal állíthatjuk, hogy az alábbi vallomása sokunkat érdekel.

A második világháborúban a repülésnek nagy jelentősége van a harci cselekmények felderítésében és a légtérfölény megszerzésében, ezért a háború befejezése után rögtön elkezdődött a magyar repülés technikai feltételeinek megteremtése. Elkezdték a repülőterek rendbehozatalát, újjáépítését. Nagyapám kubikusként került el Kiskundorozsmáról (ma már Szegeddel összeépült) Székesfehérvárra, hogy a környékben lévő repülőterek földmunkáiban részt vegyen. Jellemzően a keresete arra volt elegendő, hogy magát fenntartsa. Nem keresett annyit, hogy abból haza tudjon utazni Kiskundorozsmára. Példának okáért olvastam egy fennmaradt levelét, melyben a feleségétől kért pénzt a hazaútra.
A téli időszakban nem volt elegendő meleg ruha a munkásoknak, ezért külön pénzért vállalta, hogy speciális felszerelés nélkül is hajlandó dolgozni. Sajnos a szervezete ezt nem viselte el, így tüdőgyulladást kapott, amely 1952 –ben a húsvéti ünnepek alatt elvitte. Apám 1949 –ben önkéntesként vonult be a barátjával az akkor alakuló hadseregbe. Először repülőgépek hajtóművéből kapott kiképzést, de kevés volt a pilóta, ezért az egészségileg megfelelőket átirányították a pilótaképzésre, s 40 óra repült órával már oktató volt. Majd 1953 –ban Székesfehérváron szolgált, és a Börgöndi repülőtéren oktatott. Itt ismerkedett meg édesanyámmal, s valószínűleg itt fogantam én is.

Pilóta szerettem volna lenni, amit a család nem támogatott. Már egyetemista koromban elkezdtem foglalkozni komolyabban a repüléssel, de ténylegesen azután kezdtem el repülni, amikor elkezdtem dolgozni. Székesfehérváron a Videotonban dolgoztam, és az egyik kollégám már akkor repült Dunaújvárosban. Az ő segítségével csatlakoztam a repülős csapathoz.
Az első repüléseket Dunaújvárosban, az MHSZ keretében kezdtem, mint vitorlázó repülő. Itt Góbé típussal repültem. A rendszerváltás után megalakult az Albatrosz Repülő Egyesület Székesfehérváron. A kezdeti formális működés után 1992 –ben átvettem az elnöki feladatokat, és elkezdtem először egyedül, majd a fehérvári repülős társakkal közösen az új egyesület kialakítását.
Székesfehérváron kezdetben motoros sárkányokkal repültünk, repülőtér nélkül. Ez azt jelentette, hogy garázsokban tároltuk a repülő eszközöket. Mikor repülni szerettünk volna, akkor kivittük az éppen aktuális mezőre a gépeket, összeszereltük és elkezdtünk repülni. A nap végén szétszedtük a sárkányokat, felpakoltuk az utánfutóra, és visszavittük a garázsba.

A rendszerváltást követően (1995 –től) sikerült a börgöndi repülőteret kibérelnünk és ott a „tűzoltó” épületet hangárként használni. Ez a megoldás már sokkal kedvezőbb volt számunkra, mert nem kellett állandóan szétszedni, illetve összerakni a gépeket. Így a repülő eszközeink is jobban bírták a használatot. Ebben az időben már több gépe volt az egyesületnek, és mindig azért ment a „harc”, hogy ki tartsa nyitott állapotban a sárkányát, és ki rakja össze minden repülés után.
Egyre több szakosztály alakult, illetve fejlődött ki az egyesületből. Kezdetben ejtőernyősök, és sárkányrepülők voltak, majd csatlakoztak a modellezők is, akik alkalmas területet találtak a repülőtéren. Majd jöttek a siklóernyősök, az öreg sasok. Székesfehérvár az 1980 –as években jelentős katonai város volt, mivel több forgószárnyas alakulatnak is otthont adott a repülőtér. Az itt előtte szolgálatot teljesítő pilóták jelentős része csatlakozott hozzánk. Voltak közöttük olyanok is, akik még a repülést is folytatták.

A repülő egyesület létszámának növekedésével igény merült fel a merev szárnyú repülésre is. A merev szárnyú repülő eszközöket azonban nem lehetett a „kis” hangárban elhelyezni. Építenünk kellett egy nagyobb befogadó képességű hangárt. A börgöndi repülőtér a magyar hadsereg által használt repülőtér volt, különböző alakulatokkal. A több mint 150 épülete között volt egy gépkocsijavító és festőműhely is, melynek vasváz szerkezete alkalmas volt a leendő hangárunk vázának. Oly annyira, hogy ebből két különálló hangárt (egy 800 m2 –est és egy 400 m2 –est) tudtunk építeni. Bár ez a gépkocsijavító több száz méterre volt a felszálló mezőtől, sikerült megszerezni az engedélyt az elbontására, illetve az új helyen a felépítésre. A vázszerkezethez az egyesületnek a hangárok takaró lemezeit kellett beszereznie. Az építést egyik egyesületi tagunk vállalta, aki építési vállalkozó volt.
A hangárok megépítése után volt lehetőségünk repülőgépeket (vitorlázót Németországból honosítással, motoros vitorlázót Németországból és Magyarországról) vásárolni, melyekkel rögtön elkezdtük a kiképzéseket. A vitorlázó repülők felszállását legolcsóbban csörlővel tudtuk biztosítani, amit szintén Németországból szereztünk be. A repülési feltételek biztosításával az egyesület létszáma is gyorsan emelkedett.

Elnökként a repülési feladatok mellett a repülőgépek, illetve a repülőtér üzemeltetésével is kellett foglalkozni. Át kellet alakítani az Alapszabályt. Ki kellett dolgoznom a működési rendet (Szervezeti Működési Szabályzat, Reptérrend, és még számtalan az előírásoknak megfelelő szabályozást). Nem kis feladat volt a szabályzatok hatósági elfogadtatása. Egy évtizede átadtam az elnöki funkciót a fiatalabb nemzedéknek. A jelenlegi repüléseimet motoros vitorlázóval folytatom. Az előzőekhez képest a feladatok csökkentek, s így jobban ki tudom használni a repülés élvezetét. Évente egy hetet Ausztriában töltök, Niederöblarn repülőterén, és élvezem az Alpok adta lehetőséget, megcsodálom a környék hegyeit, tavait és városait.

A rendszerváltás óta a szabályozások folyamatosan változnak. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem előnyére. Számtalan átalakítást, új alapokra való helyezést és változatos koncepciókat kellett kidolgozni. Különösen az utóbbi időben rendszeres a változtatás. Jelenleg a repülőtéren az ejtőernyős ugrásoknak megfelelően az úgynevezett DropZon működik, mely újabb feladatokat és eszközök biztosítását jelenti.

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék