ÁDÁM díjat kapott Kabarcz Zoltán író-szociológus.

Örömmel adunk hírt olvasóinknak egy különleges díjazásról, amelynek részese lehetett egy olyan személy, akiről őszintén állíthatom: nagyon megérdemelt az elismerése! A nemrég márciusban megtartott ünnepség kapcsán adjuk közre az alábbi információkat, amelyhez nem szükségeltetik különösebb kommentár: merthogy a kevesebb természetesen többet mond!

Annyi ostobaság hangzott már el a női és férfiszerepekről, annyi a harc, az értelmetlen, önmagáért való durvaság a közéletben, oly mértékig tűnt el a humor és a derű a hétköznapokból, hogy három hölgy – mindezt megelégelve – 2016-ban létrehozta az „Ádám-díj” Civil Társaságot. A gyengébb-erősebb nem képviseletében három Dr. Szűcs Andrea ügyvéd, V. Kulcsár Ildikó író-újságíró és Zimányi Zsófia kulturális menedzser- színházigazgató célja az volt, hogy oldják a mesterségesen kiélezett nő-férfi ellentétet, és felmutassák: igenis vannak férfiak, akik egyenrangú társak az élet minden területén, és maguk is egyenrangú társként viszonyulnak a párjukhoz. Magyarán nem bejárónőre, szakácsnőre avagy nevelőnőre vágynak.

Nos, a civil társaság tagjai – többek között kilenc gyerek, tizenegy unoka, hat diploma, egy Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje, két Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, tizenegy könyv és egy színdarab említhető eddigi pályafutásukkal kapcsolatban – minden évben, a nőnapon tüntetnek ki három olyan férfit, akik nagyon sokat tesznek azért, hogy a párjuk-feleségük sikeres legyen, azaz teljesítse azt az ősi parancsot, miszerint kötelesek vagyunk a bennünk levő képességeket kibontakoztatni az embertársaink javára. Magyarán a sikerességet tágan értelmezik. Nem csak azokat tekintik sikeresnek, akikre reflektorfény vetül, hanem mindenkit, aki harmóniában él önmagával. Akár céget vezet, tanít, ír, színházat „csinál”, a tudományban teljesít magas színvonalon, akár boldogságra képes gyerekeket nevel. Úgy lehet egy férfi Ádám-díjas, hogy a felesége, a párja jelöli. Az előző évek gyakorlata szerint az érintett hölgyek – elküldték a javaslatukat a bíráló bizottságnak – felvették a kapcsolatot az alapítókkal, majd a jelöltek közül a civil társaság létrehozói kiválasztották az év díjazottjait. A jelölések száma egyre nő, ahol immáron sok a külföldi jelölt is. Az Ádám-díjról eddig tudósított: a Nők Lapja, a Nők Lapja Psziché, a Népszava, a Klubrádió és a kanadai sajtó is. Íme a médiában már közismert Dr. Kalamár Hajnalka által megfogalmazott laudatio csodálatos összefoglalója:

Amikor megismertem, pont olyan volt, mint amitől mindig óvott az édesanyám. Lábán maga készítette bőrsarú, kopott farmer, nyúzott póló, össze-vissza göndörödő, hosszú haj. Na de, a válla! A válla azt súgta, hogy ha átölel, akkor semmi baj nem érhet, mindentől megvéd. Akkor csak én láttam őt, de néhány hét múlva találkoztunk, „de facto” és nem volt menekvés, belém szeretett. Azt hiszem ösztönösen az úton levéshez küldött az Úr nekem társat. Akkoriban meghatározó könyv volt számomra Kerouac: Úton könyve, és a napokban fogalmaztuk meg, hogy ez a változás, nyitottság, útkeresés a kettőnk lényege. Rácsodálkoztam, hogy ez a Damjanich utcai vagány, mindent elolvasott, amit én nem, hogy hosszan idéz verseket, sőt ír is (nem csak verseket), hogy a gyógypedagógia mellett újságírást tanult, majd szociológiát, sőt később egy kósza ötlettől vezérelve szakács iskolát is elvégzett. Első nagy közös alkotásunk egy szobányi könyvespolc volt. Amikor megismertem, még nem tudtam, hogy milyen csomagot hoz magával, ki is Ő. Csak azt tudtam, hogy ha kell, elmegyek vele a világ végére is. Pedig, mindenben különböztünk, az ismerőseink azt mondták, hogy úgy passzolunk, mint a rózsafüzér és a villanyvasaló és maximum három hónapig maradunk együtt. Rettentően idegesítettek a szokásai, hogy a gyönyörű hímzett terítőre rápakolja a krumplit, hogy ha főz zsírfoltos a pulóvere, hogy illetlenül hangosan tud nevetni. Engem nem így neveltek, én pedagógusszülők jó kislánya voltam, aki, ha sütivel kínálják, udvariasan azt mondja, köszönöm, nem kérek! Ő pedig kért, követelt, küzdött, harcolt, sokszor velem is. Irtotta a nem-jeimet! Hamarosan megszületett az első közös gyermekünk, így hirtelen három gyerekes szülők lettünk, majd nemsokára négy. Imádja a gyerekeit, végezte és ma is végzi az apaszolgálatot ha kell, asztaloskodik, csapot szerel, és a Harry Potter filmek éjféli premierjén is ott ült a lányaival. Apai hatásáról csak annyit, hogy a lányainak azt mondta, csak újságírók ne legyenek, így hát mind a három kommunikációt tanult. Zsófi filmrendező, Luca újságíró, Rebeka a filmgyártásban dolgozott, most a pszichológia felé vette az irányt. Balázs fia „normális” közgazdász, vezéralakja egy multi cégnek. Megszerette a vejeit (!), nagy lett a család, életünket időnként hat unoka teszi változatossá. Amikor megismertem, nem tudtam, hogy milyen lesz ez a közös út. 36 évnél tartunk, remélem, sok van még hátra, de az út eddig is roppant változatos. Ő az ötletadó, én néha vonakodva, néha hisztizve, tiltakozva, de többnyire adom magam a kivitelezéshez. Budapestről a hegyekbe szerettem volna költözni, Zoli hazaérkezett hatalmas mosollyal, hogy vásárolt egy tanyát egy alföldi erdőben. Se víz, se villany, de ott volt a Pusztavacsi erdő. Kisírtam a két szemem. Épített házat, kemencét és, hogy fűszer is legyen a dologban, ezüstrókát tenyésztett. Úgy vélem gyönyörű évek voltak, ott a paradicsomban. Megszerette Erdélyt, az én hazámat, és visszaköltözött velem és lányaimmal néhány évre Csíkszeredába. Megtanultunk együtt dolgozni a szellemi területen is. Erdélyben írtuk első, közös könyvünket. Azóta többet is. De mindig ő a főnök. Kíméletlen szerkesztő, kihúzza a pszichológus-szenvelgéseim felét, én küzdök, megsértődöm, veszekszem, de tudom, hogy jó lesz a könyv. Tehetséges író. Néha, rossz pillanataimban, pontosan tudom, hogy ha nem velem él, akkor már közismert, sikeres író lenne. Folyton alkot, de mindig elmondja, hogy Ő elsősorban az én férjem, és csak utána jön a többi szerep. Azt is tudom, hogy sokszor nehéz feladat az én férjemnek lenni. Velem volt, amikor doktoráltam, szakvizsgáztam, amikor pár hónapos kisbabánk mellett folytattam az egyetemen a tanítást, elfogadta a képtelen időbeosztásomat, amikor tanszékvezető voltam, egyetemi szenátusba jártam, és azt is, hogy tavaly, újra beiratkoztam tanulni az ELTE-re. Nehezen viselte, hogy sokat járok más utakon, így beletanult az én szakmámba is. Más az életritmusunk, én pörgök ezerrel, reggel, ha felkelek, sorolom a feladatokat, Ő még ki se nyitotta a szemét, de képes úgy tenni, mintha figyelne. Elfogadta és támogatja, hogy én egy erős nő vagyok, aki mindent képes megoldani és emiatt tanultam meg, hogy lehetek gyenge is és nem kell rejtegetnem a tökéletlenségeimet. Tudtam nemeket mondani és támogatásával megtanított az igenekre. Történhet bármi, ha este leülünk a kandalló mellé egy pohár borral, vagy teával, hajnalig tudunk beszélgetni. Amikor megismertem, pont olyan volt, mint amitől mindig óvott az édesanyám. Kiderült, hogy az anyáknak nem mindig van igaza. Ezt érdemes észben tartanom.

tabs-top
More in Hungary
Hagyomány, természet, divat

A fotózás milliók elfoglaltsága, passziója, szenvedélye lett, és a kortárs fotográfiát bemutató albumokban, honlapokon, galériákban és vásárokon találkozhatunk a képekkel,...

Close