Forró a helyzet a legelőn (is)

A cím találóan utal arra, hogy – mint az élővilágban mindenütt – a nagy hőségben „forró a helyzet a legelőn is”. Az emberek, főként a városlakók, hajlamosak kizárólag a saját (forróság okozta) szenvedéseikkel foglalkozni, elfeledkezve az állatok – és még kevésbé ismerten a növények – hőstressz okozta megpróbáltatásairól. Jelen írásunkban a forró legelőn tartott állatokra irányítjuk aggódó figyelmünket.

Aszály és aszály

A nyári aszály nemcsak a növénytermesztést, hanem az állattartást is komoly kihívások elé állítja. A legelők sok helyen már most az augusztusra jellemző kisülések jeleit mutatják. A hőstressz a hazai legeltetett húsmarhatartásban is egyre súlyosabb problémát jelent: a gyakoribb és intenzívebb hőségperiódusok hatással vannak a legeltetett állatok jóllétére, egészségi állapotára és szaporodásbiológiai mutatóira, ami jelentős gazdasági veszteséget okozhat az állattartóknak.

A digitális technológiák lehetőséget adnak a hőstressz korai felismerésére legeltetett körülmények között is, ami elősegíti a felkészülést és a célzott beavatkozások megtételét. Mindez kulcsfontosságú a hőstressz negatív hatásainak mérséklésében. A bevált, jó gyakorlatok segítségével a már régóta extrém időjárású, hústermelő országok világszerte könnyebben megküzdenek a problémával, de hazánkban is folynak kutatások a hőstressz állatokra gyakorolt hatásának mérséklésével kapcsolatban.

Ismeretes, hogy a klímaváltozás hatására Magyarországon is évről évre emelkedik a hőségnapok, valamint a trópusi éjszakák száma (forrás: HungaroMet, Hőségindexek). Ez azért kritikus, mert ezekben az időszakokban az állatok a természetes hűtőmechanizmusaik – párologtatás, izzadás, lihegés, súlyos esetekben nyálzás – révén az éjszakai órákban sem tudják megfelelően visszahűteni testüket, így fokozott hőstressz-kockázatnak vannak kitéve.

Kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy a nyári tartós meleg miként befolyásolja a legelő állatok életét, jóllétét és teljesítményét. Ennek oka részben az, hogy a legelőkön a hőstressz negatív hatásai nehezebben mérhetők, és hosszabb távon jelentkeznek, mint az istállózott tejelő állományoknál, így kevésbé kézzelfogható a gazdasági veszteség. Pedig a hőség okozta stressz különösen kritikus lehet azokban az állományokban, ahol nincs árnyékoló növényzet, és az állatok közvetlenül ki vannak téve a napsugárzásnak.

A tejelő állományokban a hőstressz negatív hatása hamar számszerűsíthető a tejtermelés csökkenésén keresztül. A húsmarháknál a negatív hatás inkább hosszabb távon érvényesül. Az étvágytalanság miatt kialakuló negatív energiamérleg rontja a súlygyarapodást, teheneknél pedig a szaporodásbiológiai mutatók romlásában is megnyilvánul.

Mit tehetünk a legelőkön?

A klímaváltozás hatására ma már hazai körülmények között is számolnunk kell a hő okozta tartós stresszhatással. Kezünkben van a lehetőség, hogy előrelátó gondolkodással tegyünk lépéseket állataink egészségi állapotának és jóllétének javítására a stresszhatások csökkentésén keresztül – ez egyben a versenyképes gazdálkodás alapja is. A hőstressz mérséklésében kulcs a felkészülés és a célzott beavatkozás, a digitális technológiák pedig lehetővé teszik a korai felismerést és az azonnali reagálást.

A legeltetett állatok védelmében – ha nem is sok, de néhány – szerény eszköz áll az állattartók rendelkezésére:

– Fajtaválasztás: Induló gazdaság esetén érdemes figyelembe venni a fajták hőtűrő képességét. Hosszabb távon a stresszre érzékeny egyedek kiszelektálása hozzájárulhat a termelés stabilitásához.

– Folyamatos megfigyelés: Már a legeltetési idény kezdetétől (április vége – május eleje) kövessük figyelemmel a meteorológiai adatokat, és becsüljük meg a hőstressz kockázatát.

– Szenzoros technológia: A digitális adatgyűjtésen alapuló megfigyelőrendszerek az egyedek egészségi állapotának nyomon követésére, valamint a lihegő állatok arányán keresztül a hőstressz valós idejű jelzésére is alkalmasak.

– Megfelelő ivóvíz és takarmánykiegészítés: A hőstresszes időszakban különösen fontos a bőséges és jó minőségű ivóvíz biztosítása, valamint az ásványi anyagokat és elektrolitokat pótló nyalósók, nyalótömbök alkalmazása a sav-bázis egyensúly fenntartása érdekében.

– Legeltetési terv: A legelő hozamának megfelelően alakítsuk ki az optimális terhelést. Kerüljük a túllegeltetést, és biztosítsunk megfelelő regenerációs időt (helytől függően 28–120 nap). Ez segíti a gyeptakaró fennmaradását és a talaj vízmegtartó képességét.

– Árnyékolás: A legelőszakasz tervezésekor törekedjünk arra, hogy minden területen legyen természetes árnyék (fás csoportok, erdőszélek). Ez már önmagában a felére csökkentheti a hőstressz mértékét. Fás legelő vagy kaszáló létesítéséhez agrártámogatás is igényelhető.

– Mesterséges árnyékolók: Végső esetben ponyvás, oszlopos árnyékolók, vagy egyszerű tetőszerkezetek is segíthetnek enyhíteni a forróság hatásait.

Mindezekkel nemcsak a „rideg” gazdasági előnyökre törekszünk, hanem – és ez talán még fontosabb – humánusan hozzájárulhatunk a természetnek kiszolgáltatott, védtelen állatok közérzetének javításához is. Mert az érző ember figyelmének erre is ki kell(ene) terjednie.

K.T.

(Forrás: Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet)

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék