A világ leghosszabb folyója

Aki nem látta Amazóniát, az élete egyik legcsodásabb élményétől fosztotta meg magát. Mert, a buja esőerdők elképzelhetetlenül gazdag növény és állatvilága s az ott élők nyugalma, barátsága a teremtés kezdetére repít vissza bennünket. S bármilyen hihetetlen, még láthatunk életvitelükben az őskori halászgató, vadászgató, gyűjtögető életmódot folytató indián törzseket. A világ leghosszabb, 6762 kilométeres folyója az Amazonas, amelynek vízgyűjtőterülete az Ecuadori Köztársaságban is megtalálható. Az Egyenlítő közelsége miatt a tizenkét havi átlagos középhőmérséklet huszonöt fok körül mozog, a páratartalom hetven százalék fölötti, de nem ritka a 96-98% sem. Az átlagos csapadék éves szinten ezer milliméter, de néhol megközelíti a négy métert. A folyó mentén van, ahol kilenc hónapig esik az eső. A legalkalmasabb időszak a vidék meglátogatására a májustól szeptember elejéig terjedő időszak.

Háncsszoknyás férfiak

Az Amazonas térségébe az inkáknak soha sem sikerült behatolniuk. A spanyol konkvisztádorok itt próbálták keresni az aranyvárost, El Doradot. De a betegségek és a vad törzsek a legtöbb helyen meghátrálásra kényszerítették őket. Egy Francisco de Orella nevű spanyol „fedezte fel” a nagy folyót, aki a görög mitológiabeli amazonoknak nézte a vele szembekerülő hosszú hajú, háncsszoknyás yagua harcosokat. Ezért az Amazonas elnevezés. A konkvisztádorok eltűntek, a rokolyás indiánok főként Peruban megmaradtak a mai napig. Számtalan csodás dologra bukkan az ide látogató. Ezen a vidéken kaphatók például szép preparált halak, mi is vettünk egy színes pikkelyű húsevő piranhát. Amazóniában a mind nagyobb számban érkező turisták örömére árulnak többek között piranha hal koponyájával díszített, kölyök kígyó csigolyákból, vagy magokból összeállított nyakláncot, hímzett terítőket, növényi anyaggal festett ingeket, gatyákat, abroszokat, íjat, nyilat, fúvócsövet és nádból font legyezőt. Az egy darab fából kifaragott hordók, a fából készül poharak, tálak, vázák és szobrok mívesek.

Fűben, fában orvosság
A turisták kényelmét szolgáló fából való, cölöpökön álló pihenőházak (lodzsok) és az étterem ajtaját, ablakát sűrű moszkitóháló borítja. Az esti fényt a magas falábon álló deszka folyosókon egyszerű mécses, míg az épületekben petróleumlámpa biztosítja. Két óra hosszat bekapcsolják az áramfejlesztőt, hogy a kamerák, fotómasinák, és számítógépek feltöltődjenek. Dőzsölhetünk a frissen préselt italokban, a déligyümölcsökben, a különböző vadhúsokban és a halakban. Megismerhetünk sokféle gyógynövényt, fanedvet. Van, amelyik hasmenésre, a másik fogfájásra való, és akad olyan fű, ami női bajokra jó. De található féregűző, valamint reumakúráló szer is. Éjszaka csónakokkal indulhatunk kajmán lesre, vagy a nap minden szakában őserdei túrára. Bérelt gumicsizmáink és az itthonról vitt moszkitódzsekik jó szolgálatot tesznek a csipkelődő kedvű kis fenevadak ellen. Nagy botokra támaszkodva olykor jó nagyokat csúszva és huppanva járhatjuk a vadont. A bátrak, természetesen kísérővel sétálhatnak éjszaka a vadonban, ahol többek között találkozhatnak odúból előszálló mini-denevérrel, skorpióval (azt hittem, hogy sivatagi állat), s olyan hangyával, amelyik a bőrre dörzsölve elriasztja a moszkitókat, villogó szemű kajmán szülök eltekergő kölykével, éjszakai pillangókkal és a holdfényben hófehér csipkeszoknyát engedő gombával. Már hajnali négykor érdemes az egy fatörzsből faragott kenuban kuporodnunk, s madár lesre indulni. A két, szív alakú evezőlapát nesztelenül hasítja a vizet. A liánokkal beszőtt fák körül egzotikus madarak repkednek, miközben ragyogó színű pillangók bűvölik a kelő napot. Amennyiben kedvünk tartja, úgy csirkehús csalival való piranha halászaton is részt vehetünk. Nem hiányzik az újság, a tévé, a telefon a rádió és a számítógép. Ezerszer többet érnek a vadon hangjai, s a fenséges természet, maga.

Olaj a kincs és az átok
Köztudott, hogy Ecuadorban a nemzeti jövedelem döntő hányada az őserdőben talált kőolaj kitermeléséből származik. Arról azonban Európában vajmi keveset tudtunk eddig, hogy Ecuadorban a múltszázad derekán az óriási amerikai olajcég a Texaco megkezdte a próbafúrásokat a világ tüdejének nevezett Amazónia ecuadori őserdeiben s társult velük az ország olajtársasága is. A fúvócsővel, íjjal és falándzsákkal felfegyverzett őslakosság reménytelen és egyenlőtlen harcot vívott a betolakodókkal szemben. A próbafúrásokat és kutatásokat követően a Texaco által megkezdett aktív kitermelés 1963-tól 1990-ig tartott. Huszonhárom esztendeje az akkori kormány kiakolbólította az országból a környezetromboló céget és sajnos megállapodást is aláírt velük, hogy a kivonulást követően nem tartank igényt semmiféle külön kártérítésre. Az idő múltával azonban fény derült arra, hogy mára a Chevronnal egyesült Texaco, amely az USA második legnagyobb kőolaj kitermelő cégének immár részévé vált Texaco, távozásakor nem mentesítette megfelelően a környezetet a kőolajszármazékoktól, illetve a bányászatból visszamaradt káros anyagok alól. Ugyanis nem végezték el megfelelően a völgyek kibélelését, illetve nem végezték el a fúróvíz visszapréselését sem, a korábbi megállapodástól eltérően. Ennek következtében az őserdő flórája és faunája egyre nagyobb károsodásokat szenved és az alattomosan továbbszivárgó méreg sokhelyütt megfertőzte az őslakosok ivóvízkészletét. Mivel a korábbi kormányzat által aláírt szerződés nem teszi lehetővé az állam perbeszállását, így az érintett lakosok csoportjai próbálnak törvényes úton érvényt szerezni jogos követeléseiknek. Az állam képviselői pedig a nemzetközi közvéleményt hívják segítségül az ENSZ-ben és minden más fórumon, hogy a hatalmas cégtől kellő mennyiségű pénz kerüljön vissza az országba a károk helyreállítására.
Kőhalmi Dezső

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék