A tények rekonstruálása az utcai harcoktól a kötéllel ítélkező bíróságokig

Eörsi László Pesti lányok, 1956 című kötetéről

Eörsi kérlelhetetlen a tények esetében. Csak tiszta, pontos forrást, adatot fogad el történészi munkája során. Kétes, nem megerősített történeteket nem épít be elemzéseibe, múltról szóló beszámolóiba. Ebben nem ismer pardont, legyen szó bármilyen fontos emberről, akár a saját apjáról. Ha valaki valamilyen pontatlanságot állít, Eörsi azt félretolja, pontosítja, vagy ha kitudódik valamilyen céltudatos turpisság, ami történelemhamisításba torkollik, az ellen harcol is. Van is elég haragosa a szakmában, mert elharapódzott a történelemhamisítás.

Csak pontos tényekkel operál. És ebben igaza van, mert nagyon kevés önéletrajzi visszaemlékezés állja ki az idő próbáját, az elemző utódok kritikáját, vizsgálódását. A bájos tényeknek a valóság adja a mértékét – vallja. Ilyen Eörsi László történészi gondolkodása. Kerüli a bulvárszintű kijelentéseket, sőt, bírálja is, vitába száll velük a tények alapján. A tényeket bogozhatjuk írásaiból, a kutató elfogulatlanságával ezeket sorolja. Szükség is van rá, mert még mindig van olyan fiktív HŐS, akinek emléktáblája ugyan van a Corvin közben, de igazi múltja nincs.

A most megjelent Pesti lányok, 1956 című tanulmánykötetben 66 nő szerepel, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején egy-egy harcoló csoportban, fegyverrel, vagy vöröskeresztes tevékenységgel, élelemellátással, esetenként röpcédulák előállításával vettek részt a küzdelemben. Kevéssé ismert forradalmárok mellett olvashatunk híres nőkről is, mint Tóth Ilonáról, akinek tevékenységéről évtizedek óta vita zajlik, de ott találjuk Wittner Máriát is, akinek személye széles körű vitákat vált ki – ahogy a szerző a könyv hátoldalán lévő ajánlásban mondja.

Eörsi munkái rávilágítanak, hogy a magyar történelemben az emberek sorsa többször került vakvágányra a hatalmat gyakorlók hibájából. Így volt ez a II. világháború utáni években is. Az akkori kezdeti reményeket, a szebb és gazdagabb jövőbe vetett hitet a csalódás váltotta fel, ami elkeseredésbe, az pedig felkelésbe torkollott, mert csak elv maradt a széles néprétegek felemelkedése. Kétarcú lett akkor is a társadalom, nem engedték kibontakozni a demokratikus államszervezést, és a szellemi mérgezések megtették hatásukat.

A népi demokrácia egy szűk pártelit hatalmát jelentette, a többség alacsony életszínvonalon élt, az állandó osztályharc fenyegetettséget eredményezett. Bárki számíthatott arra, hogy egyszer majd kérnek tőle valamit.

1956 őszén feszült politikai légkör uralkodott Magyarországon. Áruhiány, jegyrendszer, alacsony életszínvonal jellemezte az országot, és a nép megelégelte a megaláztatást, a szegénységet és a hazugságot. Ha a tényeket nézzük: az internáló táborok, börtönök, koncepciós perek és a személyi kultusz országa voltunk, észszerűtlen gazdaságpolitikával, ami visszaélt az emberek bizalmával. A vas és acél országát akarták építeni, de célul tűzték ki a gyapottermesztést is. A korszak visszásságai a Tanú című filmből mindenki előtt ismertek.

1956 őszére erősödött az elégedetlenség. Független diákszervezet alakult, több tüntetés is zajlott a szintén elégedetlen lengyelek melletti szolidaritást kifejezve, majd a műegyetemisták követeléseket fogalmaztak meg. A szovjet csapatok kivonulását, szabad választást és Nagy Imre miniszterelnökké választását követelték. Hittek az emberarcú szocializmusban, a demokratikus jogállamban. Hosszú ideig élt a szocializmus idején az ’56-ból örökölt kérdés: megreformálható-e a rendszer?

1956. október 23-án, délelőtt még kért a nép, de nem kapott elfogadható választ követeléseire. A délutáni felvonulás tüntetésnek indult, de aznap éjszakára forradalommá változott. A forradalmak természetüknél fogva kavargóak, az események meglepetésszerűen következnek. 1956 októberében Pest utcáin összeomlott néhány napra a szovjet típusú pártállam.

A pesti srácok a kilátástalan helyzetben sem hátráltak meg. Hírük túllépte a határokat, Amerikában, 1956-ban a pesti srác lett az év embere. A forradalom központi alakjai ők, de mellettük a vívmányok eléréséhez szükség volt a pártellenzékre, a progresszív értelmiségre és a diákságra is, nem beszélve a nőkről. Az ő fontos szerepükről olvashatunk az új Eörsi könyvben.

Eörsi a múlt megismertetésének igényével szerkeszti köteteit. Emberi sorsokat ír, mert ez a történészek dolga, hisz a múlt eseményeinek valódiságát ők tudják megállapítani. Ők szelektálnak a történetmondások között, ők mutatják meg az összefüggéseket, ők adnak nekünk elemzéseket. Világunk megértésében segítenek nekünk, hiszen számtalan nyitott kérdés él még ’56 kapcsán is. Törvényszerű volt-e a szovjet katonai beavatkozás? Milyen gondolkodás jellemezte a felkelőket? Tényleg egy jugoszláv típusú harmadikutas elképzelés volt a leginkább jellemző a forradalmárok világszemléletére?

A megidézett részvevők, felkelők későbbi sorsa általában tragikus lett. Különböző társadalmi rétegből származtak. Többségük korábban is nehezebb sorsú családból került ki, de akadt köztük kiugrott apáca, bár a leggyakoribb a gyári munkáslány volt. Gyakran találkozunk büntetett előéletűvel köztük, ami tiltott határátlépésért, vagy közveszélyes munkakerülésért, néhányuknál üzletszerű kéjelgésért, esetleg lopásért járt.

Akit nem végeztek ki, arra börtön várt, és rövidebb – hosszabb ideig ültek is. Volt, aki külföldre menekült, közülük nem mindenkinek sikerült idegenben gyökeret eresztenie, sikeressé válnia. Sokan itthon háttérbe szorultan éltek. Sokuk élete kerékbe tört, és a harag meg az elkeseredés lett úrrá rajtuk. Volt olyan, akit beszervezett az államvédelem és jelentéseket írt, volt, aki öngyilkos lett.

Izgalmas könyv. Hatalmas gyűjtőmunka állhat az életrajzok mögött, de ismerve Eörsit, ellenőrzött, hiteles sorsokról olvashatunk. A szereplők életútját születésüktől indítja, a legfontosabb rész a forradalom és a megtorlás idejére esik. Sokan megérték közülük a XXI. századot is, talán az elmúlt hatvan évről is érdekes dolgokat olvashattunk volna róluk, mert rendkívüli sorsú emberek mindannyian, de ez nem csökkenti a kötet értékét.

A korszak eseményeiről, a forradalom napjairól, az okokról és az utóhatásaikról olvashatunk könyveiben. Felidézi a korabeli mindennapok forgatagát. Eörsi írásait Kosáry Domokos történelemszemlélete vezérli, aki szerint: A történelemnek csak egy objektív valósága van, ez megfelelő szakmai feltételek mellett kielégítően megismerhető.

Az amúgy is bonyolult magyar történelemben ’56 kiváltképp sokszálú magyarázatokkal jelenik meg, ezért itt az ideje ’56 sebeinek gyógyítására, és ezt csak az igazság kiderítésével tehetjük meg. Tartozunk gyermekeinknek is a múlt bemutatásával, hogy a tények ne mosódjanak el. Eörsit az izgatja, hogy értsék a lyukas zászló szimbólumának jelentését.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék