A tenisz maga az örökkévalóság

Dr.Borsay János ortopéd szakorvos Németországban él 33 éve fogorvos feleségével, akivel egy szerencsés véletlennek köszönhetően Budapesten együtt ebédelhettem a szintén fogorvos unokatestvére jóvoltából. Mivel mindannyian heti rendszerességgel (átlagosan három alkalommal) teniszezgetünk, így e csodálatos sportág megadta nekünk a témát és a nosztalgiázást.

S ami nagy meglepetés volt, hogy becenevén Anóhoz fűződik a magyar úgymond Orvos Tenisz Kupa megalakítása. A tiszteletet parancsoló aktivitásból hagyomány lett, merthogy az orvostársadalom teniszezői az óta is évente összejönnek egyfajta megmérettetésre. Az alábbiakban hősünk elmeséli, hogyan született meg ez a magyar orvos tenisz társadalom:

Nos, Zentai Ferenc, a tenisz szövetség akkori főtitkára (nekem edzőm is volt teenager-koromban a magyar válogatottban) felhívott, hogy kapott egy levelet Amerikából, amiről beszéljünk komolyan. Ennek a lényege, hogy beléphetünk a nemzetközi orvos tenisz szövetségbe, miszerint részt vehetnénk az évente megrendezett világbajnokságokon. Egyáltalán mit szólok hozzá, s van-e kedvem megszervezni a magyar bajnokságot. Merthogy ez volt a feltétele annak, hogy a nemzetközi orvos tenisz életbe bekapcsolódjunk.

Nagy örömmel és lelkesedéssel igent mondtam. Azt is közölte, hogy a szövetség részéről semmi támogatásra ne számítsunk. Erre a család segítségével – kézi vezérléssel internet hiányában – megírtam vagy másfélszáz meghívót konkrét orvosoknak és egyes kórházaknak. Végül 1985-ben 78 résztvevővel lezajlott az első magyar orvos bajnokság. Ám ez csak a kezdet volt, mivel a következő évben jelentősen megnőtt (csaknem megduplázódott) az érdeklődők száma, mivel mintegy 150 kolléga játszott a különböző kategóriákban.

Ezek után természetesen kerestem a szponzorokat. Sok sikertelen próbálkozás után a Pegazus Tours vállalta a felkérést, mivel látott fantáziát az ötletben avagy a dologban. Majd még ugyanazon esztendőben
először részt vettünk a világbajnokságon, amit Rómában rendeztek. Ez akkor kuriózumnak számított, hiszen az egyetlen csapat voltunk a Kelet-Európa (ex szocialista block) országai közül. Ráadásul a férfi párost meg is nyertük Borsay-Orosz néven, sőt Dr.Orosz György alelnök barátom pedig 3. lett egyéniben.

Mindez óriási sikernek számított a nemzetek közötti versenyen a szakmai hivatásunk mellett, mert az évente megrendezett világbajnokságok színhelye két év múlva már Budapest lett. Ekkor a szerveződés frontembereként joggal érezhettem elsődlegességemet alapítóként, így kineveztem magam elnöknek, s 1988-ig töltöttem be ezt a nemes funkciót. Egyébként minden évben ott voltunk az élmezőnyben, ám az egyéni sikereket az említett alelnök felesége a mai napig őrzi archívumában, hiszen feljegyezte a versenyek eredményeit.

A leírtakból adódik a kérdés, hogy a három éves sikertörténet miért fejeződött be Anó számára? A választ a sors iróniája hozta meg, hiszen 1988-ban családjával elhagyta Magyarországot. Majd 45 éves korában belépett a szenior korcsoportba meccsezni, ahol éveken keresztül mondhatni kibérelte magának az egyéni aranyérmet, de egyéb kategóriákban (párosban, vegyesben és a csapattal) közel 15x állhatott a dobogó legfelső fokára.

Persze a mai napig évente megrendezik azóta is a magyar- illetve a világbajnokságot, azonban sajnos nélküle – merthogy egészségügyi gondok miatt vissza kellett lépnie az élvonalbeli versenyzéstől. Öröm az ürömben, hogy azért párosban még jelenleg is aktív, de csak klubszinten. Ugyanis a legmagasabb kategóriában játszik a csapatával Németországban.

A fentiekhez szervesen kapcsolható egy rangos baráti társaság, hajdani profi teniszezők összejövetele – egy gyászhír okán. Ezen esemény – ezentúl évenkénti ismétléssel – feltételezhetően bekerül a tenisz sportág archívumába. Ugyanis a Vasas csapatával 1979-ben magyar bajnokságot nyert Anó, a világhírű Taróczyval és Kuharszkival együtt. Ez ugyan nem tartozik az orvos teniszhez, de az akkori csapatban az alábbi gyászoltunk is benne volt. Sajnos az emléktorna ebbéli meghívásának nem tudtam ez évben eleget tenni, de jövőre bízik e sorok írója a személyes részvételben. Így most meghívóm helyszíni tudósításának adunk helyet a második részben!

Szomorú a hír, miszerint ebben az évben hagyott el bennünket Dr.Prihradny Tamás, a Vasas teniszszakosztályának örökös tagja: 92 évet élt, ami siheder-kornak felel meg családjában, ugyanis mindenki száz év felett hunyta le a szemét örökre.

A Vasasban játékosként és csapatvezetőként ismerték, évtizedekig pedig szertárosként tevékenykedett. Átmenetileg a teniszszövetségben is vállalt beosztást, de igazi otthona a Pasaréti úton volt. Nélküle a klub elképzelhetetlen volt: húrozta az elszakadt ütőket, kiadta a labdákat, néha márkás cipőt és ütőt is kaphattunk tőle.

Klubtársai és barátai a róla elnevezett úgynevezett Prihradny emlékversenyt szerveztek tiszteletére ez év augusztusában. Magyarán sikeresen össze is jött az első ilyetén kezdeményezés: mintegy harminc férfi és nő, fiatalok és öregek találkoztak a Pasaréti úton. A mostani elnök rendelkezésre bocsátotta a hat pályát a családias/meghitt összejövetelre . A verseny tulajdonképpen mellékes volt, hiszen a legfontosabbnak az minősült, hogy újra találkoztunk egymással, s együtt emlékezhettünk Tamásra.

A verseny szervezését a közismert sztár Taróczy Balázs vállalta, ő szponzorálta a labdákat is. A fő szervező pedig Hetey Kati volt, akinek ötletéből született ez az összejövetel. A versenyt vegyes páros formában, változó partnerekkel szerveztük, a díjakat a magunkkal hozott édes-sós finomságok alkották…
A nőknél Dr.Magyarossy Edina nyert (Hetey Kati és Bogyay Mária voltak a helyezettek), míg a fiúknál Pupics Péter győzött (Regös Péter és Burde Péter elött). Török László pedig filmet szponzorált egy profi team-mel, akik az egész programot fölvették videóra.

Beszámolónk első felére visszatérve megjegyezzük: a tiszteletet parancsoló régi hagyomány az óta is folytatódik, mert az orvos teniszversenyeket – lassan közeledve immáron négy évtizede – egyre nagyobb létszámmal minden évben megrendezik Budapesten. Szerkesztőségünk nagy tisztelettel van az efféle eseményeknek, jó egészséget és sok örömet kívánva az ebben résztvevőknek!!!

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék