A Tabán a világ közepe!

A MáraiKult-ban éppen egy éve mutatta be – a Jókai Anna Szalon és a Virág Benedek Ház Kis esti rozé- és Tabán-sztorik estjeinek népszerű író-showmanje, a Gershwin szerelmei című színdarabot is jegyző – Szabó Zoltán Attila A Tabán a világ közepe című művének második, bővített kiadását. Az első változat 2022-ben jelent meg, majd az olvasói igények folytatást követeltek. Utóbbi a Budai Vároltalmazó Közalapítvány révén került a polcokra.

A Kölcsey-díjas Szabó Zoltán Attila nemcsak íróként, újságíróként és lapszerkesztőként, de Dalszerzőként és filmesként is elismert. A Tabánért és Belváros- Lipótvárosért, mint e városrészek krónikása, mint helytörténész, s mint a helyi közélet meghatározó alakja is sokat tesz. Ahogy az „őstabáni” Horesnyi Balázs Jászai-díjas díszlet- és jelmeztervező méltatta: „Mint Orhan Pamuk Isztambulnak, olyan ő a Tabánnak.” (Könyvkultúra, 2024. október 30).

Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész, költő szerint: „könyve mintapéldánya a magas színvonalú, szépirodalmi értékkel bíró szociográfiának” (NOOL, 2024. október 29.)

Az először 2022-ben napvilágot látott írásművet Sipos Lajos Széchenyi- díjas irodalomtörténész, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli elnöke laudálta a Jókai Anna Szalonban. Tavaly Vörös István Premia Bohemica-díjas költő, irodalomtörténész lépett a helyébe (a MáraiKult-ban), aki szerint: „Egy város szellemisége, ami beépül az épületekbe a téglák közé, a habarcsba, és beleépül az emberekbe is. Egy város egy kulturális szemlélet, gondolkodásmód.” (1749 folyóirat, május 18).

Az írót az elmúlt években számos helyre invitálták meg könyve kapcsán. Dunaszerdahelytől Szentesig, Karcagtól a tabáni Márai- könyvtárig, rendre táblás házak előtt mesél(!) a „faluvárosról”. Ahogy a szerző a Könyvkultúrában megfogalmazta: „A Tabán a már nem létező és a csak azért is létező, a XXI. századnak üzenni képes, szinte szakrális földszeglete Budapestnek. Generációk, dédanyák, dédapák és dédunokák számára jelenti/jelentette ugyanazt az álmot/valóságot, a valahová tartozás biztos tudatát. Az otthont. A Tabán nagy „tudása”, hogy újra és újra képes levedleni magáról a városrészt csak ürügynek tekintő, ahhoz valami céllal (némi fortéllyal) kapcsolódni kívánó újkori Tabán-bontókat. Pechjükre csak azok válhatnak tabániakká, akik érzik/megértik a Márai-féle leckét: „Budán lakni világnézet.”

Az olvasó tehát a kortárs irodalom és a minőségi újságírás ritka találkozásának lehet tanúja: egyszerre élvezheti a közelmúltat megjelenítő prózai írások játékosságát, drámai humorát, és mélyülhet el a Tabán (Rácváros) kultúrtörténetében, helytörténetében. A Kisteleki Dóra illusztrációival, gazdag képanyaggal és dokumentumokkal tűzdelt, részletgazdag mű a személyes történetekre, a családi emlékezetre is ügyel, hiszen a visszaemlékezéseknek néhol értékmentő szerepük van, közelebb hozzák a múlt, a régmúlt alakjait, érzékeltetik a tabáni mikroklímát, életérzést. További érdekesség, hogy a ma már kulturtörténeti jelentőségű alkotás előszavát – még miniszterként – Dr. Kásler Miklós jegyezte.

-VA-

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék