A STREETBALL magyar királya

Az év sportolója gálán a közelmúltban Tóth Ádám a szabadidős sportesemények kategóriájában az „525 CUP” utcai kosárlabda rendezvényével a legjobb három között büszkélkedhetett volna Rákosmentét képviselve. Véleménye szerint ez nem jöhetett volna létre M.Tóth Katalin nélkül, akiről az alábbiakban nagy tisztelettel nyilatkozik a sokoldalú sportember. Ráadásul – mondhatni születésnapi ajándékként – egy míves fotókiállítás sikere is ez időben tette emlékezetessé számára az esztendő első hónapját. Csakhogy édesapjától (Dr. Tóth Béla) örökölte a szerénységét – ezért a feltételes mód, aki pedig az OÁZIS vízipóló csapat kapusaként többek között világ-és európai bajnok (szenior avagy master kategóriában) cím viselője is. Tehát ha tehetségről beszélünk, akkor ide dukál a mondás, miszerint az alma nem esik messze a fájától…

Nos Kati, ha nyertünk volna, akkor a beszédem rövidített verziójában is elmeséltem volna az Olimpikonoknak, hogy az 525 CUP nélküled sose jöhetett volna létre. Ugyanis négy éves korom óta ismerlek, mivel a Te óvodádban nevelődtem, ami szintén az 525. téren van a nagy pálya mellett. Mindig is elismertem az emberekhez való hozzáállásod: nevezetesen azt, hogy egyenes, őszinte pedagógusként irányítod a körzetünket és, hogy mindenkit megismersz 30 év után is. Követted anno a pályafutásom, annak ellenére, hogy az ovis és egyetemi éveim között nem nagyon találkoztunk. Ám mindig is biztattál arra, hogy elkezdjünk egy sporteseményt…

Szóval láttad, hogy minden nyaramat a téren töltöttem éjjel-nappal a fejlődés érdekében, még akkor is, amikor csak a kitaposott füvön játszottunk abban a pár évben, amíg a pálya alapzata el nem készült, de a palánkok már megvoltak. Emlékeztem, hogy mekkora örömmel töltött el Téged, amikor a teret befoglaltad egy órára a BKV buszok elől az ovisoknak, hogy egy biciklis versenyben összemérettessék a tudásukat – persze én ezt iszonyattal éltem át. Aztán, mikor kicsit hosszabbak lettek a nyaraim az egyetemista éveim alatt, azt mondtam, hogy tegyünk egy próbát és kezdjük el azt, ami a fejemben motoszkált. Mindig is azok az NBA játékosok voltak az inspirációim, akik a befutott karrierjük után felújították a gyerekkori pályájukat. Így az volt az álmom, hogy egyszer az „én pályám” is felkerülhessen a térképre és egy híres kosaras otthonként ismerhessék meg az emberek, ahova mindenki sok pozitív élménnyel illetve storyval jár vissza játszani. Természetesen mindig voltak hullámvölgyek, de hát ilyen a rendezvényszervezés. Az igazi változást az hozta meg, mikor újra kimentem az Egyesült Államokba pár éve és láttam, hogy a “community” kosaras események (amik nem tömegrendezvények) mennyire közel állnak a mi a rendezvényünkhöz, úgyhogy ezt már csak finom hangolgatni kellett.

Majdan hét éve hozzátetted a főzőversenyed a streetball programja mellé, hogy még többen eljöjjenek a kerületből és építhessük a közösséget. Bő másfél évtizede összehoztunk egy olyan maradandó dolgot, ami miatt a szomszédos országokból is idetértek válogatott játékosok és most már a világ legelitebb streetball bajnoksága, a Venice Basketball League is támogat minket. Én ezt az estét abszolút győzelemnek éltem meg. Jövőre pedig minden kosár után gólt fogunk ordibálni, s akkor talán győzünk is…

Sz.. A.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék