A legek világa avagy MŰVILÁG?

Alábbi szerzőnk alapjában egy matematikai tanár, de talán profi újságíró férjének (Dr. Tanka László) köszönhetően kissé megfertőződött a tollforgatás mezsgyéjén is. Versei és novellái is nagyobb publicitást érdemelnének, ám ezúttal világutazóként sem veti véka alá véleményét…

Legtöbben már tudjuk, hogy Dubajban mi minden van, hiszen a magyarok kedvenc úti céljává vált az Emirátusok futurisztikus metropolisza. De hogy megtudjuk azt, hogy mi az ami nincs, oda kell repülnünk!

Káprázatos a felhőkarcolók rengetege, lenyügözőek az építészeti remekművek, a különféle megvalósított művészeti és technikai elképzelések. Szemet gyönyörködtető a legtöbb mecset, a sok rendkívűli kulturális intézmény, virágos kert sok egyéb mellett. Egyszóval csodaszép minden!

Az utcákon is gondosan ápolt fák, virágok. Persze, mindez nekünk nem elég. Valami nagyon hiányzik még. Mondjuk is: a zöld nagyon kevés, bár tudjuk, hogy miért. Nincsen viszont mű fű, mű fa és mű virág sem, vagy esetleg csak elenyésző számban. (Nem úgy mint itthon, legtöbb esetben teljesen indokolatlanul, hisz van jó földünk és vízűnk a jobb léthez). Mindenhol rend és tisztaság. Szemét egyáltalán nincs az utcákon. Minden lenyűgöző, de továbbra is próbálom számba venni, mi az ami nincs.

Hajnalban hosszantartó, mélyen búgó vadgalamb- turbékolásra ébredek. Fent a sokadikon, a  toronyház rengetegben. Csodálatos érzés fog el, visszaröppenek kisgyermek koromba, szeretett és tisztelt nagymamám házába. De jó is volt ezt reggelente hallgatni! Ám, nagyon hamar vissza is rántom magam:

” Ugyan már, ez már tényleg túlzás! Mű ez a világ!” – fordulok át a másik oldalamra, amikor megpillantok a terasz korlátján egy szép és szabad turbékoló vadgalambot…”

Fehér Iréne

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék