A két ellentétes jellemű Ocskay László

Történelmi tanulmányainkból jól ismert a Rákóczi-szabadságharc tehetséges ezredesének, Ocskay László brigadérosnak árulása és látványos, elrettentő kivégzése. A másik Ocskayról, a leszármazott (név)rokonáról viszont alig tudunk, pedig ő igazi hős volt. Horthysta századosként embermentő kockázatos cselekedeteiért magyar Schindlerként emlegették és róla utcát is nevezetek el. Ki is volt ez a két Ocskay?

Egy tehetséges, vakmerő brigadéros

A Nyitra megyei középbirtokos családból származó Ocskay László rövid élete teli kétes értékű kalandokkal, dorbézolással, könnyelműséggel, botrányokkal, ugyanakkor bátorsággal, vakmerőséggel. 1703 júniusában egy gyorsan összeszedett lovascsapattal csatlakozott Rákóczi Ferenc akkoriban kezdődő felkeléséhez. Csakhamar – bátorságával és ügyességével – olyan érdemeket szerzett, hogy ezredes lett. Szépen gyarapodó huszárjaival gyors egymásutánban több felvidéki várost hódított meg. Már ekkor elkezdte Ausztriába és Morvaországba pusztító, hosszú éveken át meg-megismételt betöréseit, melyek félelmetessé tették nevét (Európa-szerte mint „a tűz fejedelmét” és „Rákóczi villámát” ismerték). 1704 -ben már több mint hatezer ember állt parancsnoksága alatt. Különösen nevezetes volt a győztes nagyszombati csatája. Számos győzelmének jutalmául II. Rákóczi Ferenc brigadérossá léptette elő, és uradalmat adományozott neki. A Rákóczi-párti bátor, mondhatni vakmerő tiszt életében hirtelen pálfordulás következett be, mely országszerte megvetést, sőt felháborodást váltott ki.

Pálfordulás, árulás és kivégzés
Egy püspök „közvetítésében”, Pálffy János császári tábornagy megbízásából átállt a császárpártiakhoz, de árulása csak akkor lett nyilvánvaló, amikor katonáit I. József iránti hűségesküre kényszerítve – nyíltan egyesült Pálffy hadával. Ez a tette Rákóczi felvidéki hívei között roppant megdöbbenést és zavart keltett. Ocskay ezután már császári ezredesként szerepelt. Német (osztrák) tiszttársai azonban nyíltan kimutatták megvetésüket a többszörös árulóval szemben, saját katonái pedig lassanként otthagyták a rájuk kényszerített zászlót, és visszaszöktek a kurucokhoz. Egy érsekújvári főhadnagy (Jávorka Ádám) elhatározta, hogy elfogja az árulót. Mikor azonban kurucaival Ocskó elé ért megtudta, hogy Ocskay már Verbón, a Révay-kastélyban dőzsöl. A bosszúéhes tiszt koldusnak öltözve belopódzott a kastélyba és kikémlelte, mikor megy vissza Ocskay Ocskóra. Estefelé az országúton vitézeivel lesben állt, és kísérői nagy részének felkoncolása után élve elfogta Ocskayt, majd Érsekújvárra vitte. Az itt összeült haditörvényszék Ocskayt előbb karóba húzatásra, végül – a fejedelempárti unokatestvér, Ocskay Sándor alezredes közbenjárására (Istenem, milyen jó is egy jó rokon! Szerk.) – kegyelemből pallos általi halálra ítélte. Hiába tagadta meg ekkor I. Józsefet, megígérve Rákóczihoz való visszatérését, 1710. január 3-án az árulót lefejezték, és fejét elrettentésül a vár bástyáján karóra tűzték.

A másik Ocskay – a leszázalékolt százados embermentései

Miként az előzőkben olvasni a nemesi származású, földbirtokos Ocskay László hasonnevű őse Rákóczi seregében vakmerő brigadérosként harcolt, majd árulása miatt a kurucok elfogták és kivégezték. Az ettől az ősi családtól eredeztetett Ocskay László 1893-ban született Pozsonyban. Birtoka a Felvidéken volt. A piaristáknál (Budapesten) letett érettségije után katonai pályára lépett. Az I. világháborúban huszárhadnagyként megsérülve hadirokkant lett, de tartalékos tiszt maradhatott – századosi rangban. 1943-ban vonakodva fogadta el egy kisegítő – ruhagyűjtéssel, ruhajavítással foglalkozó – munkaszázad parancsnokságát. Előzőleg egy jól prosperáló amerikai olajvállalatnál dolgozott jól fizetett főtisztviselőként. Ragyogó anyagi háttere és főleg közvetlen, némi bohósággal vegyített kedves modora révén a befolyásos, felsőbb körökben is otthonosan mozgott. Ahol kellett kiváló kapcsolatokat épített ki, még befolyásos SS-tisztekkel is, mely utóbbiakkal való „barátságának” köszönhetően sok száz ember életét tudta megmenteni.

Jó kapcsolat az SS-tisztekkel
Ocskay SS-kapcsolata révén elintézte, hogy a ruhagyűjtő század körletében „emberei” biztonságban lehessenek. Majd amikor egyszer távollétében váratlanul nyilas keretlegények jelentek meg, hogy az épületet kiürítve a zsidókat a Duna-partra kísérjék és ott a folyóba lőjék, az utolsó pillanatban sikerült őt telefonon értesíteni. A bátor százados nyakában géppisztollyal nyomban megjelent motoros német fegyveresek kíséretében, akiknek a határozott fellépésére a nyilasok eltakarodtak. Attól kezdve német őrséget állítottak fel – az SS-tisztekkel való jó kapcsolatának köszönhetően – , mely őrség biztosította a „hadiüzem” zavartalanságát. A hozzá hasonló bátorságú embermentő Wallenberggel szoros kapcsolatban állt, a svéd diplomata eltűnése előtt Ocskay lakásában bujkált.
A „ruhaüzemben” megmentettek számát kétezerre lehet becsülni. A háború után – mint sajnos várható volt – Ocskay érdemeit nem ismerték el, sőt ellenséges ügynöknek tartva őt több hónapra börtönbe is zárták, majd 1948-ban György fia után az USA-ba sikerült emigrálnia.
1966-ban bekövetkezett haláláig elfeledve, szerény körülmények között élt, éjjeliőrként keresve kenyerét – ő, az egykori hős százados!

Megkésett elismerés
1996-ban Göncz Árpád posztumusz arany érdemrenddel tüntette ki. A Zuglói Önkormányzat a Városliget Ajtósi Dürer sor felőli végén Ocskay Lászlóról sétányt nevezett el. A Radnóti Miklós gimnázium oldalfalán lévő emléktábla is neki állított emléket. Érdemei felidézésére filmet is készítettek, embermentő hős tevékenységéért 2002-ben megkapta az izraeli Jad Vasem intézet Világ Igaza kitüntetését.

Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék