A „Győztes vagy!” – szubjektív szemszögből…

Az alábbi írás ugyan kérésemre startolt, merthogy az olvasmányos remekmű alkotóiról csak olyannyira szuperlatívuszokban tudtam volna publikálni, hogy az a jelenlegi szerzőt is felülmúlta volna. Merthogy a szerző páros – elsősorban emberségéről e káoszos világunkban – tudásáról és korrektségéről már bő egy évtizede, több helyszínen illetve fórumon is meggyőződhettem. Ezért őszintén és szívből merem ajánlani a könyvet mindenkinek: aki azt hiszi győztes, aki azt hiszi, hogy sosem volt az, s aki keresi a választ arra, hogyan állhatna a dobogó legtetején – az élet bármely területén!

Szögezzük már le a legelején, hogy a bemutatandó könyv írói a szüleim. Így nem is írhatnék mást, mint hogy ez a könyvük (is) felemelően frenetikus. Most, hogy tisztáztuk a kötelező, ám ténylegesen őszinte/magasztaló körülményeket, hadd fejtsem ki véleményemet bővebben. Mint az Y generáció olyan tagja, aki mentál trénerként sportolókkal, edzőkkel és szülőkkel dolgozik, illetve mint kétgyermekes anya, őszintén úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek az oktatási tervben lenne a helye. Mit nem adnék azért, ha már a tanév legelső napján, a legelső órán, az első osztályosokkal közölné az osztályfőnök, hogy a teremben jelenlévők mind győztesnek születtek! Mennyivel könnyebben, természetesebben és bátrabban menne a tanulás, a szavalás, a rajz, de még az a félelmetes matematika is!Márpedig ennek a könyvnek az alaptézise ez: mindnyájan győztesnek születtünk. Hiszen, ahogyan már rögtön az első fejezetben kifejti az író, az a tény önmagában, hogy képesek voltunk megszületni, hatalmas diadalom. A könyv oroszlán részét az édesapám, Kabarcz Zoltán írta, aki egykor hatalmas eredményeket ért el élsportolóként: 16 éves korától 19 éves koráig többszörös országos bajnok volt atlétaként. Van olyan rekordja, amit a mai napig nem döntöttek meg. Gyors volt, energetikus, fegyelmezett és motivált.

Nos, tapasztalatból állíthatom, hogy talán az első jelzőt leszámítva, jelleme mit sem változott az elmúlt 45-50 évben. Sőt, határozottan úgy gondolom, hogy a sport megalapozta kitartását, elhitette vele, hogy képes a győzelemre, de talán a legfontosabb, hogy ez az ember már kamaszként megízlelte, hogy különleges valamiben. Lehetett volna ez a művészet, a fizika vagy üzleti világ területén is, de számára akkor éppen a sport hozta meg az önbizalmat. Azt az önbizalmat, ami elég volt ahhoz, hogy a sportolói karrier után se riadjon meg a kihívásoktól, hiszen kellő (egyesek szerint pofátlan) merészséggel vágott bele a leglehetetlenebb vállalkozásokba, nyerte el a megközelíthetetlennek hitt varázslatos nő szívét és a legmélyebb hullámvölgyekből is győztesként került ki. Rajtam kívül még három gyermekének adta tovább a “bajnok attitűdöt”, amit ma már az unokái sajátítanak el. A könyvben Kabarcz Zoltán és Kalamár Hajnalka életéről vajmi kevés szó esik, szerényen helyezik előtérbe mások poklait és mennyeit. Ismert és ismeretlen sportolók, olimpiai bajnokok, edzők és szülők sikerei és sikertelenségei példázzák oldalról oldalra, hogy a győzelem nem a genetikában, hanem fejben dől el. Konkrét technikákat sajátíthat el a laikus és önfejlesztő kihívásokat tanulhat a szakmailag kiégett, vagy pusztán elbizonytalanodott delikvens. Talán pont ebben rejlik a könyv számos üzenetének kvintesszenciája: olvashatja bárki, legyen az bolti eladó, fodrász, könyvelő, multi igazgató vagy olimpiára készülő – mind úgy érezheti majd, hogy bármire képes!

A lényeg: nem tudtam letenni a remek kötetet. Rájöttem, hogy ha körbe nézek, mindenkiről eltudnám mondani, hogy miben győztes. Az én apám is az, miként a másoké is. A nyilvánvaló különbségek életutak között mindössze azon múlnak, hogy ki az, aki kiaknázza eme titulust és ki az, aki megfeledkezik róla. Egyfajta mámoros „flowban” olvastam végig és az utolsó mondatoknál már üvöltve lelkesedtem belül és tettem fel magamnak a kérdést: mire várok még?

Dorogi-Kabarcz Rebeka

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék