A gombászás újra reneszánszát éli…

Köztudomású, hogy az emberekben történelmi szinten kialakult egyfajta távolságtartás a gombákkal kapcsolatban. Vannak azonban néhányan, akiknek az életösztönét felülírja egy másik súlyos, belénk kódolt genetikai örökség, a gyűjtögető életmód. E tekintetben a Bakony királya a zirci Kovács Alfréd és Terike felesége, akik nagy természetbarátként rendszeres látogatóik a hazai erdőknek, s akiknek köszönhetően kissé elmélyedtünk a témában…

A gomba tulajdonképpen egy kombinált gyógyszer mindenféle betegségre, s hozzájárul a testi és lelki megújuláshoz. Természetesen aki kedvet kap a gombászásra, azért érdemes bevizsgáltatni szakértővel az elfogyasztása előtt. A fotón látható zömében vargányák a Bakony hegység egyik legértékesebb ajándéka!

A gombákat egyébként sokan az egyik legkülönlegesebb lényeknek tartják, mivel végeredményben sem az állatok illetve sem a növények közé nem besorolhatóak – legalább is botanikailag.

Megjegyezzük: a legújabb tudományos eredmények és gyakorlati tapasztalatok tükrében a szerzők pontosították és kiegészítették a gombafajok leírásait, illetve az étkezési értékükkel, előfordulásukkal és veszélyeztetettségükkel kapcsolatos információkat is. A szakkönyvekben ugyan a tudományos (latin) és magyar fajnevek szerepelnek, de azért még megtalálhatók a régebbi elnevezések is. A fajjellemzéseket praktikus, mindenki számára érthető, képes-szöveges határozókulcs és mikroszkópos ábrák egészítik ki, amelyek megkönnyítik az ismeretlen fajok meghatározását. A nemzetségen belüli elkülönítést segíti a hasonló fajok egymás utáni bemutatása. A Gombászok kézikönyve például a gyakorlati gombaismeretek átadására helyezi a hangsúlyt, terepen is jól használható, ezért a kezdő és a már tapasztalatot szerzett gombagyűjtőnek egyaránt fontos segédeszköze lehet.

A fajleírásokban természetesen szerepelnek a gombafajok előfordulásával, étkezési értékével, felhasználásával, valamint összetéveszthetőségével kapcsolatos fontos információk is. A fajjellemezéseket praktikus, mindenki számára könnyen érthető, képes-szöveges határozókulcs és mikroszkópos ábrák egészítik ki, amelyek megkönnyítik az ismeretlen fajok meghatározását. A magyarországi viszonyokra átdolgozott kiadást további hazai gombafajokkal, hazai elterjedési, gyakorisági, védettségi és veszélyeztetettségi adatokkal bővítették.

Pompás dolog Magyarországon a nyilvános és ingyenes gomba szakellenőri hálózat. Legyünk rá büszkék, mert más országokban nincs ilyen. Persze ahhoz, hogy ez megszülessen, kellett néhány haláleset, ami alapján az ötvenes években állami szinten is rájöttek, hogy az ingyen alapanyag sokak számára kecsegtető. Tehát ha ellenszolgáltatás nélkül, mondjuk a piacokon átnézik a gyűjteményt, talán kevesebben visznek haza fiatal, még tojás alakú gyilkos galócát az ártalmatlan pöfeteg helyett.

Természetesen vannak olyanok, főleg a lelkes kezdők, akik mindent leszednek, ami termőtest. Jobb esetben büszkén mutatják a szakellenőrnek, aki előbb sápad, majd van, hogy az egészet jogkörénél fogva elkobozza, hiszen ha csak egy darab halálosan mérgező faj (talán csalogató gyilkos galóca vagy sunyi fenyves sisakgomba) is került a kosárba, meg kell semmisíteni az egészet. S ez így is van rendjén.

Ahhoz, hogy ne ész nélkül szedjünk mindent, egyrészt önuralom, másrészt alapismeret is kell hozzá. Fontos megtanulni, hogy csak azt gyűjtsük szabadon a kosárba, amiben biztosak vagyunk. Ami új, de hívogatóan néz ki, abból csak egyet vegyünk le, s külön dobozban mutassuk meg a szakellenőrnek, hogy ha esetleg mérgező, ne keveredhessen az étkezésre alkalmas fajokkal.

Ha már tucatnyi gombát meg tudunk – legalábbis szemre – magabiztosan különböztetni, akkor már jók vagyunk. Azonban a kíváncsiság természetes, aki beleszeret a kalaposokba, szívesen tanulna más irányban is. Hosszú várakozás után a Cser kiadó érezte az űrt, ezért Locsmándi Csaba és Vasas Gizella közreműködésével ismét piacra dobta az európai hírű Ewald Gerhard szaktekintély könyvét. Ennél teljesebb gyűjtemény nem érhető el magyar nyelven. Előnye, hogy abszolút praktikus módon szerkesztették, mérete és tartalmi rendszere alapján alkalmas arra is, hogy egy válltáskában vagy hátizsákban magunkkal vigyük az erdőbe. A morfológiai jegyek alapján csoportosított fajlista jól kereshető, még az amatőrök is hatékonyan lapozgathatják, mert színekkel és érthető piktogramokkal látták el az összes oldal felső sávját, ami nagyban megkönnyíti a keresést a vaskos, 720 oldalas könyvben. Kifogástalan tartalma megéri azoknak, akik a bolti csiperkén túl szeretnék megismerni a gombák elképesztően csodálatos világát.

Az idei szezon gombákban gazdagnak bizonyult, nem csak azért, mert a tavaszi kucsmagombadömping bőkezű volt a gombászokhoz, hanem mert több gombász szakkönyv is megjelent ebben az esztendőben:
A gombagyűjtők körében csak „sárga könyvnek” nevezett imént említett Gombászok kézikönyve például új (átdolgozott és bővített) kiadása – az előzőhöz képest – összesen 1448 gombafaj közérthető, lényegre törő leírását tartalmazza – ráadásul 1023 színes felvétellel.

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék