A Föld újabb tömeges kihalási időszakba lépett?

A földi létfenntartó rendszer alapvető építőkövét a fajok teszik ki, mindannyian tőlük függünk. Az emberi populáció terjeszkedésének és fejlődésének nyomán sokukat nagyfokú hanyatlás fenyegeti.

Védelmüket nehezíti, hogy nem egyenletesen oszlanak meg a Föld felszínén, bizonyos területeken nagyszámú őshonos faj él, amely sehol máshol nem található meg, ezeket nevezzük a biológiai sokféleség (biodiverzitási) gócpontjainak.

A Conservation International nemzetközi zöldszervezet szerint mintegy 35 ilyen terület van a világon, amely a Föld szárazföldi felszínének pusztán 2,3 százalékát reprezentálja, de a világ őshonos növényfajai több mint felének, őshonos madár-, emlős-, hüllő- és kétéltűfajai közel 43 százalékának otthona.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) frissen közzétett, a veszélyeztetett fajokat taglaló vörös listája szerint mintegy 23 ezer állatfajt fenyeget a kihalás kockázata, köztük a világ legritkább oroszlánját is. És míg kiemel néhány sikertörténetet, úgymint az ibériai hiúzét, amelynek egyedszáma egy évtizede alatt 52-ről 156-ra nőtt, arra figyelmeztet, hogy ezeket beárnyékolja a fajok széles tartományának fenyegetettsége.

Az általában fajokban leggazdagabbnak tartott területeket, mint a délkelet-ázsiai régiókat főképp az erdőirtás és a különféle ültetvények térhódítása veszélyezteti, az erdők eltűnésével az állatvilág élőhelyei is megszűnnek létezni, sőt bizonyos tanulmányok szerint az újfajta vegetáció ökoszisztéma-eltolódásokat vált ki.

Indri és öthetes utódja Madagaszkár keleti részén. (Forrás: AFP)

Egy áprilisi tanulmányban például kelet-angliai kutatók Délkelet-Ázsia négy biodiverzitási gócpontjának állapotát vették szemügyre a gumiültetvények árnyékában. Következtetéseik szerint 2024-re további 8,5 millió hektárnyi ültetvényre lesz szükség, hogy az igényeket ki tudják elégíteni. Ám ilyen mértékű terjeszkedés katasztrofális hatással lesz a biodiverzitásra, globálisan veszélyeztetett, egyedülálló fajokat és ökoszisztémákat sodor bajba.

A kutatók úgy vélekednek, hogy a probléma mértéke összevethető az olajpálma-ültetvényekével, és szorosan kötődik a duzzadó gumiabroncs-piachoz. A veszélyeztetett területek: Sundaland (Maláj-félsziget, Borneó, Szumátra, Jáva és Bali), Indo-Burma (Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Mianmar nagy része és Délnyugat-Kína bizonyos területei, többek között Hszihuapanna vagy Sipsong Panna és Hajnan szigete), Wallacea (indonéziai szigetek, úgymint Bali keleti része és Borneó, valamint Új-Guinea nyugati része, illetve Kelet-Timor) és a Fülöp-szigetek.

A védett területek már nagyon sokat veszítettek a gumiültetvények miatt, például a 74 ezer hektáros kambodzsai Snoul Vadmenedék több mint 70 százalékát számolták fel 2009 és 2013 között. Szintén Kambodzsában az ültetvényeknek kijelölt további erdei területeken kritikusan veszélyeztetett vízi madarak – úgymint a fehérvállú íbisz -, és olyan globálisan fenyegetett emlősök élnek, mint a líraszarvas és a banteng, nem is szólva a többfajta főemlősről és ragadozóról. A szerzők hangsúlyozták, ismeretes, miként tűnnek el nyom nélkül a makákók és gibbonok a gumiültetvényeknek átalakított régiókból, eredményeik pedig arról tanúskodnak, hogy számos madár-, denevér- és bogárfaj egyedszáma akár 75 százalékkal is csökkenhet.

A védelmi terveket is át kell gondolni

Ausztrál kutatók felmérése mindeközben arról árulkodik, hogy át kell gondolnunk a természetvédelmi megközelítéseket, ha a környezetet ténylegesen meg szeretnénk óvni a kihalásoktól. Úgy vélik, hogy a legfőbbnek tartott veszélytényezőre fókuszálás – eme stratégiát követi a legtöbb ország és természetvédelmi szervezet – drága és alkalmatlan módszer lehet, ami a veszélyeztetett fajokat valójában még inkább az eltűnés felé sodorhatja.

A Frontiers of Ecology and the Environment megjelent idei tanulmányukban új keretrendszert javasolnak, amellyel azonosíthatóak a pénzügyileg kivitelezhető és a veszélyben lévő fajok szempontjából a legtöbb előnnyel kecsegtető természetvédelmi tevékenységek. Vegyük például a rinocéroszt, csupán 26 ezer egyede van még életben, ezzel az egyik legveszélyeztetettebb állatfaj a világon. Több szervezet és csoport is igyekszik megmenteni, ennek ellenére az orvvadászok évente több ezrükkel végeznek.

Megmentésükhöz általában csak olyan térképeket használnak, amelyek az orvvadászati gócpontokat tüntetik fel, ennek értelmében sok erőfeszítést tesznek a vadászok elfogásáért. Az illegális gyakorlatot viszont sokszor a szegénység, az oktatás hiánya és a virágzó illegális piac ösztönzi. A kutatók szerint, ha csak az orvvadászokat célozzák, az egyben korlátozza az orrszarvútülök-ellátmány mértékét, miközben a piaci igények szárnyalnak, emiatt az illegális produktumok ára az egekbe szökik, és még több állattal végeznek. Az orvvadászaton úgy lehet felülkerekedni, ha kiváltó okait célozzák.

Egy másik példa Ausztrália programjai a rókák kiirtására, hogy megvédhessék apró testű őshonos erszényeseiket. Ha a mérgezett csalikkal csak a rókákat célozzák, eltűnésükkel felduzzad az elvadult macskák és nyulak egyedszáma, mert ezeket is a rókák tartják kordában. Vagyis a kis termetű erszényesek sok helyütt továbbra is célpontok – csak most a macskák étlapján szerepelnek -, míg a nyulak letarolják az élőhelyet, megfosztva az őshonos fajokat tápláléktól és menedéktől.

Mindez arról árulkodik, hogy ha csak a vadvilágot közvetlenül érintőnek tartott veszélyeket célozzák, akkor ugyanolyan fontos problémák – úgymint politikai, szociális vagy gazdasági ösztönzők, és más fajok befolyása – kerülhetik el a figyelmüket. A javasolt természetvédelmi döntéshozó keretrendszer figyelembe veszi az összes fenyegető tényezőt, a területen élő egyéb fajokat, az összes védelmi intézkedés költségét és sikerének valószínűségét.

Az ember is szerves része a természetnek

A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a biológiai sokféleség biztosítja a bolygó összes élőlényének természetes fennmaradást. Több mint hárommilliárd ember élete függ a tengeri és part menti élővilág sokféleségétől, míg 1,6 milliárdot is meghaladó fő mindennapi élete az erdőkre alapozódik. A biodiverzitási veszteségek a becslések szerint több mint egymilliárd ember életére vannak hatással a száraz területeken. A legjelentősebb antropomorf, azaz ember előidézte fenyegetéseknek általában a klímaváltozást, a szennyezést, az erdőirtást és élőhely-veszteséget, a túlzott kiaknázást, illetve a behurcolt fajokat tartják.

Míg a természetes klímaváltozások a bolygó történetének egésze alatt hosszú távon módosították az élővilág összetételét, az emberi tevékenységekhez fűződő gyors folyamat felgyorsítja a változás ütemét anélkül, hogy az ökoszisztémák és fajok elegendő időt kapnának az adaptálódásra. Például az emelkedő óceáni hőmérséklet és a hanyatló sarkvidéki tengeri jég kihatással van a tengeri élővilágra, elmozdíthatja a vegetációs zónákat, ennek pedig globális következményei vannak. Összességében maga az éghajlat a legfőbb tényező a fajok megoszlásában a Föld felszínén, változása adaptálódásra kényszeríti őket. Amelyek pedig erre nem képesek, kihalnak. Személyesen mindenki tehet az ügy érdekében, többek között ökolábnyomának csökkentésével.

Az erdőirtás a kihalások és a sokféleség veszteségének közvetlen kiváltó oka. A becslések szerint évente mintegy 7,2 millió hektárnyi erdőség tűnik el részben az irtás és más emberi tevékenységek miatt, ezek ráadásul elpusztítják azokat az ökoszisztémákat, amelyektől sokféle faj élete függ. Ilyenek többek között a trópusi esőerdők, amelyek a világ ismert fajai nagy koncentrációjának adnak otthont, állapotuk az emberek miatt mégis rohamosan hanyatlik. Az erdőirtások mértékének visszaszorítása elsősorban a politikai döntéshozóktól függ, míg a környezettudatos vásárlók visszautasíthatják a nem fenntartható módon ügyködő fakitermelő vállalatok termékeit.

A túlhalászat, a túlzott mértékű vadászat és erőforrás-kiaknázás nagymértékben járul hozzá a biológiai sokféleség veszteségeihez, az utóbbi néhány száz évben több faj pusztult így ki. Az orvvadászat és a profitorientált vadászat egyéb formái növelik a kihalás kockázatát, hiszen egy csúcsragadozó kipusztulása katasztrofális konzekvenciákkal járhat az ökoszisztémára nézve. Itt is elsősorban politikai szintű változtatásokra és törvények meghozatalára van szükség, emellett fontosak a tudatosító kampányok és a fenntartható gyakorlatokat ismertető oktatás is.

Az idegen fajok behurcolása egy ökoszisztémába veszélyeztetheti az őshonos vadvilágot (akár zsákmányszerző szerepével, vagy ugyanazon erőforrásokért versengve), hatással lehet az emberi egészségre és a gazdasági helyzetet is befolyásolhatja. Erre is számos példát találunk, az egyik legismertebb talán Ausztrália harca az óriásvaranggyal. Az eredetileg a cukornádültetvények károkozóinak elpusztítására behozott kétéltű gyorsan elszaporodott, adaptálódott a néhol zord ausztrál körülményekhez, és már jó néhány faj kihalását okozta. A megoldás olyan rendszerek felállítása, amelyekkel eleve meggátolható idegen fajok behozatala és könnyebbé válik a már megtelepedettek felkutatása és kitelepítése.

A fosszilis üzemanyagok égetésétől az óceánokba kerülő nagy mennyiségű műanyag hulladékig, az emberi eredetű környezetszennyezés egészében zavarja össze a földi ökoszisztémákat, és míg nem feltétlenül okoz kihalást, befolyásolhatja a fajok szokásait. Ez olyan kérdéskör, ahol az egyén is sokat tehet, hiszen már a szelektív hulladékgyűjtéssel, a tömegközlekedés vagy gyalogos közlekedés előnyben részesítésével, és az otthoni energiamegtakarítással is hozzájárul a probléma enyhítéséhez.

Újabb kihalási szakaszban a Föld?

És miközben szinte hetente érkeznek a hírek Afrika ikonikus nagyvadjainak pusztításáról, a kutatók már a hatodik kihalásról beszélnek. Egy hete járta be a tudományos sajtót az amerikai Princeton, Stanford és Berkeley Egyetem kutatóinak új vizsgálata, amely szerint a Föld belépett az újabb tömeges kihalási időszakba, ami az emberiség létét is veszélyezteti. A kutatók gyors fellépést sürgetnek a veszélyeztetett fajok, populációik és élőhelyeik megmentéséért. A szakemberek között általános az egyetértés, hogy a kihalási ráta a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti eltűnése óta páratlan szintet ért el, egyesek ellenben úgy hiszik, a korábbi becslések a krízis túlbecslésén alapuló feltételezéseken alapultak.

A Science Advances folyóirat lehozta új tanulmány viszont arról tanúskodik, hogy még a legkonzervatívabb becslésekkel is, a fajok mintegy 100-szor gyorsabb ütemben tűnnek el a tömeges kihalási időszakok közötti átlagos ütemhez képest. Mindehhez a gerincesek történelmi kihalási rátáját vették szemügyre a fosszilis adatok alapján. 1900 óta a jelentés szerint több mint 400 gerinces faj tűnt el, egy ilyen mértékű veszteség átlagosan 10 ezer év alatt következne be. A közreműködő okok már ismertek, többek között éghajlatváltozás, szennyezés és erdőirtás. Úgy vélik, ha figyelembe vesszük a pusztuló ökoszisztémák láncreakciószerű hatását, akkor az olyan jótétemények, mint a méhek általi beporzás, három emberöltő alatt eltűnhetnek.

Súlyosbodhat a világ legfenyegetettebb emlőscsoportjának küzdelme

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint évente legalább 50 állatfaj kerül közelebb a kihaláshoz. Az összes kétéltű közel 41, az emlősök 25 százaléka fenyegetett. Az elkövetkező években leginkább a madagaszkári makik küzdelme súlyosbodhat. Az őket érintő legfrissebb átfogó tanulmányt 2013-ban jelentette meg az IUCN, a Bristol Conservation and Science Group és a Conservation International. Következtetéseik szerint a fajok 94 százaléka fenyegetett – ami markáns emelkedés a hét évvel korábbi 66 százalékhoz képest -, több mint ötöde a kritikusan veszélyeztetett kategóriában van. Ahogy pedig a halak nem élhetnek víz nélkül, a lemurok elpusztulnak erdő nélkül, és Madagaszkár eredeti erdőtakarójának kevesebb, mint 10 százaléka maradt fenn.

Amellett, hogy Madagaszkárt is súlyosan érinti az illegális fakitermelés, a makikat még húsukért is rendszeresen vadásszák. A helyi politikai problémák is közreműködtek abban, hogy a bolygó legveszélyeztetettebb emlőscsoportjává váltak. Egy 2009-es puccs során a szigetállamban a nemzetközi közösség által el nem ismert rezsim jött létre, amelynek túl fiatal vezetője az ország alkotmánya szerint nem lehet elnök. A nyugati hatalmak figyelmeztették állampolgáraikat, hogy csak szükség esetén utazzanak Madagaszkárra, ennélfogva a világ negyedik legnagyobb szigetének és biodiverzitási gócpontjának idegenforgalma drasztikusan visszaesett.

Manapság 106 makifaj él Madagaszkáron – továbbra is fedeznek fel újakat -, természetes erdei élőhelyük igencsak megsínylette a politikai zűrzavart. Itt a makik olyan emblematikusak, mint Kínában az óriáspandák, elsődlegesen ők vonzzák az ökoturistákat, és míg a kutatók szerint az ökoturizmus nem mindig megoldás a környezetvédelmi problémákra, egy nagyobb terv részeként fontos szerepet játszhat a fajok megmentésében. Ruanda és Uganda hegyi gorillákra épített ökoturisztikai vállalkozásainak sikere is arról tanúskodik, a külföldi látogatók hajlandóak többet is fizetni, hogy a ritka fajokat természetes környezetükben figyelhessék meg.

Azért már Madagaszkár is dicsekedhet sikertörténettel. A sziget keleti részén elterülő Maromizaha erdőség is igen gazdag élővilággal rendelkezik, mintegy 13 makifaj otthona. A fővárost és a keleti partig nyúló, jó minőségű közlekedéssel könnyen elérhetik az ökoturisták. A helyi közösségeket is bevonták a szakemberek a munkába, felépítettek egy többcélú központot, idegenvezetőknek képeztek ki falusiakat, angol és francia kurzusokat tettek elérhetővé nekik. A helyi iskolákban pedig egyetemek segítségével igyekeztek tudatosítani a diákokban, milyen egyedülálló biodiverzitás veszi őket körbe, sőt még újfajta gazdálkodási technológiákat is megismertettek a helybeliekkel. Mindennek köszönhetően a falusiak életminősége sokat javult, és míg 2008-ban csak nyolc látogató merészkedett az erdőségbe, ez a szám 2011-re már 208-ra nőtt. A projekt pedig fontos bevételi forrása lett a helyi közösségnek.

A falusiak hasonló oktatásával és természetvédelembe bevonásával foglalkoznak Afrikában is, ott viszont egyelőre nem tudtak gátat szabni a nagy testű növényevők és ragadozók hanyatlásának. Ebben sokszor szerepet játszik a politikai helyzet, a szegénység és a gyenge szabályozás is .

A víztömegekben is drasztikus változások várhatóak

De mi a helyzet a tengerekkel? A Nature Climate Change folyóiratban megjelent friss tanulmány eredményei szerint, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi ütemben folytatódik, az óceánok a következő 85 évben nagyobb változásokkal néznek szembe a biodiverzitás tekintetében, mint az elmúlt hárommillió évben. A szakemberek szerint az emberi tevékenységek átalakítják az óceáni élővilág állapotát, nemcsak a kihalások előidézésével, hanem fajinvázióval vagy éppen áthelyezéssel. Mindennek üteme ráadásul ismeretlen a tudománynak.

A francia, brit és monacói kutatók számítógépes modellt alkottak meg, és pszeudofajokkal népesítették be, amelyek létrehozták saját pszeudoközösségeiket. A technikát azért tervezték így meg, mert az óceánok nagy része még mindig feltérképezetlen, ennélfogva kevés tudásunk van arról, mely óceáni zónákat, mely fajok foglalják el és milyen bőségben. A modell lehetővé tette, hogy nyomon kövessék a hőmérséklet-változások hatásait.

Mivel elsősorban képzeletbeli élőlényekkel dolgoztak, az eredmények természetesen nem közvetlenül vetíthetőek rá például a bálnákra, delfinekre vagy tonhalakra, de azért árulkodnak a biológiai sokféleség nettó változásairól. A jelek szerint még mérsékelt éghajlatváltozás esetén is drasztikus változások következhetnek be az egyenlítői régiókban, a 2 Celsius-fokos emelkedés 10-12 százalékos fajveszteséggel járhat. Ne felejtsük el, hogy a két fok valójában a becélzott érték a klímaváltozás mérséklésére! A sarki régiókban a hatás még markánsabb: ahogy a vizek felmelegednek, az Egyenlítő közelében élő fajok északra és délre áramlanak, és kiszorítják az ott élőket. Hasonló eseményre már találtak is példát néhány helyszínen. Összességében a kutatás 20 százalékos változást jelez előre a fajok átlagos bőségét érintően a pólusok közelében, mind a behatolókat, mind a kiszorítottakat figyelembe véve.

Megmenthetőek-e a tenger esőerdei?

A kutatók szerint máig az egyik legelhanyagoltabb biodiverzitási gócpontok a korallzátonyok, amelyek védelme korántsem egyszerű. Mintegy 280 ezer négyzetkilométernyi területet fednek le, fajgazdagságuk miatt gyakran az óceánok esőerdeinek is hívják őket. Az embereknek többféle szolgáltatást nyújtanak, úgymint élelmet, a partvidék védelmét az áradásoktól, illetve turisztikai vonzerőként funkcionálnak. Pusztulásuk egyik oka a kifehéredés, ami közvetlen kapcsolatban áll a felmelegedő tengervízzel.

Ennek pedig gyakorlatilag lehetetlen gátat szabni. Vagyis még a világ legjobban védett zátony-ökoszisztémája, a Nagy-korallzátony is veszélyben van. Szinte minden tanulmány arról tanúskodik, hogy még ha sikerül is elérni a kitűzött 2 Celsius-fokos célt, a korallfajoknak akkor is nehéz küzdelem lesz az életben maradás. Pusztulásukkal a rájuk épülő ökoszisztéma és annak minden szolgáltatása is az enyészeté lesz, ami ismét csak közvetlenül érinti az embert is.

Bajban az európai tengerek

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség friss jelentése szerint az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás egyre nagyobb nyomás alá helyezi az európai tengereket, ezek halmozódó hatása a tengeri ökoszisztémák működését és szívósságát veszélyezteti. A Hszinhua információi szerint a kutatók úgy vélik, az európai víztömegek máig fenntarthatatlan módon vannak kiaknázva, ami nemcsak a tengerek termelékenységét, hanem az európai népesség egészségi állapotát is károsítja. A tengeri élőhelyeknek csak 9, a fajok csak 7 százalékának helyzetét ítélték kedvezőnek, a kedvezőtlen kategóriába az élőhelyek 66, a fajok 27 százaléka esett. Az európai tengerekre nehezedő nyomások a jelentés szerint többek között felölelik a fenékhálós halászatot, az idegen fajok behurcolását, a mezőgazdaságban használt műtrágyákból származó többlettápanyagokat, a veszélyes szennyező anyagokat és a tengerbe jutó szemetet. Az ökológiai szívósságot tovább gyengíti a klímaváltozás generálta hőmérséklet-emelkedés, valamint a potenciális óceáni savasodás.

A biodiverzitás védelmében, és azért, hogy fontosságára felhívja a figyelmet, az ENSZ május 22-ét jelölte meg a biológiai sokféleség nemzetközi napjaként. Amikor először született meg a neves nap ötlete, 1993-ban, még december 29-ét jelölték meg, ám 2000 decemberében az ENSZ közgyűlése május 22-ére tette át, hogy így emlékezzen meg az 1992. május 22-én tartott nairobi konvención megszületett egyezményről. Részben az is indokolta, hogy a legtöbb országnak nehéznek bizonyult megfelelően megemlékezni a napról december 29-én, amikor több ünnepnap követi egymást.

Az idei jeles napon Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára azt emelte ki, hogy az ökoszisztémák védelme és az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása a mélyszegénység és éhínség felszámolásának záloga. Az idei év ennek tükrében a fenntartható fejlődést lehetővé tevő biológiai sokféleségre fókuszál.

hirado.hu

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék