Nemzeti Boldogság földje

Igen-igen ebben a kis ,- szinte ismeretlen országban,- nem a bruttó hazai termék (GDP) értékét mérik, hanem a boldogság indexet, náluk ez a legfontosabb mutatószám. Létezik ilyen, van ilyen? Egy kis ország, két nagyhatalom Kína és India közé beékelve, a Himalája délkeleti részén, melynek területe 46 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma 700 ezer, 23 nyelvjáráson. Ez Bhután. Ahova csak repülőgéppel lehet eljutni,- ugyan a világ legnehezebben megközelítő repülőtere. Tájékoztat a sajtótájékoztatón Valcsicsák Zoltán, az általa alapított Magyar – Bhutáni Baráti Társaság elnöke, és a nagy hiányt pótló „Álmomban Bhutánban ébredtem” című könyv írója.
A királyságba egy alapítvány révén 2011-ben jutott el, azóta is rendszeresen jár ebbe a kis ázsiai országba. Megszerette a helyet, tiszteli embereit.
A földrajzi elhelyezkedésének megfelelően a tibeti buddhizmus egyik ága a Mennydörgő Sárkány egyik birodalmának tartották,- innen az elnevezése. Nem demokratikus köztársaság, – nem tagja semmilyen uniónak- , hanem királyság, az utolsó buddhista királyság. Ahol a harmadik király az 1960-as években kezdte meg az ország modernizációját. Fia a most 34 éves uralkodó folytatta apja törekvéseit. Ő a hazai boldogság eszméjének megalkotója, 2005-ben kezdte a gyakorlatban is megvalósítani. Kilenc területen vizsgálódtak, többek között az oktatás, egészség, közösségi élet, ökológiai diverzitás területén, vagyis a keleti szemlélet szerint a lélek, a test egészsége, és ezek harmóniája a legfontosabb.

Ma már Bhután is fokozatosan halad a modernizáció felé, 1999 óta működik TV műsorszórás, és internet, valamint 560 ezer mobiltelefon . Van még egy érdekes foltja ennek az országnak, pontosabban mit tilos csinálni: óriásplakátokat kiragasztani (kivétel ez alól a roppant szimpatikus királyi házaspár), utcán nem lehet dohányozni, tilos a vallási térítés, nem szabad a templomokban fényképezni, és bizonyos magasság fölött nem lehet hegyet mászni,- a hegy szent. Annak ellenére, hogy az országban vadon terem a kender, a lakosok nem használják, – a disznóknak adják, hogy kevesebbet mozogjanak, és gyorsabban hízzanak.
Az ország kétharmadát erdő borítja, és a fele természetvédelmi terület. Olyan kihalófélben lévő állatok, különleges madarak lelhetők bennük, mint a kormosfejű daru, a bengáli tigris, hópárduc, vörös panda, és a Budapesten is látható szent állatuk a takin.

Iparuk nincs,- van önfenntartó a mezőgazdaságuk: rizs, krumpli, zöldség alig-alig, és az állattenyésztés.
Legfőbb bevételi forrásuk a turizmus,- ám ezt is korlátozzák, államilag ellenőrzik. Céljuk, hogy el tudják kerülni a turizmus társadalomra, környezetre, közbiztonságra mért káros hatásait. Előírják csak szervezett utakon, csoportosan lehet odautazni,- naponta, személyenként 250 dollárt kell fizetni. Ám ezért szállást, háromszori étkezést, és idegenvezetőt, sofőrt kapnak az országon belüli utazáshoz.

Gyönyörű hely, égbemeredő hegyek, tiszta levegő, erődök, lélegzetállító kolostorok, szentélyek tarkasága. Benne szorgalmas, keményen dolgozó, kedves, örökké mosolygó, bizalmat adó, idegenekkel nyitott, segítőkész emberekkel. Akiknek legfőbb értékük a kiszámítható létbiztonság, a közösség, a helyi kulturális örökség, az egészséges családi kapcsolatok harmóniája.

Írta: Magyar Éva
fotó: Okolicsányi Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék