Könyv a magyar filoszemitizmusról – Beszélgetés Mózes Endre szerkesztővel

A Mózes Endre szerkesztette „Ki szereti a zsidókat? – A magyar filoszemitizmus” című könyv a 2014. júniusi budapesti Ünnepi Könyvhétre jelent meg és  akkor is, azóta is, legutóbb 2016 szeptemberében újra élénk visszhangot váltott ki. Ezért beszélgetünk az  Izraelben élő – egyébként gépészmérnök végzettségű – szerkesztővel, hogy közelebbről megismerjük könyve célját. Mózes saját írásai mellett a könyvben vagy huszonöt magyar kortárs társszerző – történészek, írók,  tudósok, gondolkodók – írásaival is megismerkedünk. 

Mi vezérelt a könyv kezdésében, megírásában,  összeállításában?

Mindig érdekelt, mikor a magyar antiszemitizmusról hallottam, akár okkal akár ok nélkül. Nekem az a koncepcióm kezdett kialakulni, hogy Az antiszemitizmussal nemcsak frontálisan lehet szembeszállni, hanem úgy is, hogy újra felfedezzük, erősítjük, és közbeszéd tárgyává tesszük annak ellenpólusát és alternatíváját, a filoszemitizmust, a jó együttélést, együttműködést, barátságot.

Véleményed szerint volt-e, van-e könyveteknek érezhető hatása?

Remélem, hogy volt és még inkább, hogy lesz. A könyv nyomán Magyarországon azóta már az Új Filoszemitizmus koncepció gyakorlati folytatásán, társadalmi alkalmazásán van a hangsúly, amit sajtóvisszhangok, konferenciák is jeleznek. E gyakorlati teendők engem még inkább érdekelnek, és ezekről jó párbeszédeket folytatunk a magyar zsidóság, egyetemek és kormányszervek képviselőivel. Hasonló kezdeményezést kezdtem Lengyelországban is. Két specifikus weboldal szól minderről  www.filoszemitizmus.com és www.philosemitism.com .

Sikerült-e a filoszemitizmus lényegét megfogalmaznotok?

A könyv a filoszemitizmus fogalmát bemutatja ugyan enciklopédikusan is, de azt saját céljaira újradefiniálja, inkább a jó vagy legalábbis megértő együttélés, a kölcsönösen hasznos együttműködés és rokonszenv irányába. Kevesebb teret szentelünk a történelemírásban és szociológiában gyakran emlegetett, az antiszemitizmussal szemben bátran kiálló, ha úgy tetszik, jogvédő filoszemitizmusnak. És én teljesen elvetem a – főleg a német filoszemitizmus elemzésekben előforduló – gyanakvó, a filoszemitizmusban lappangó antiszemitizmust vélő szemléletet. Engem  a jó értelmű filoszemitizmus érdekel.

A filoszemitizmus hangoztatása nem vonja el a figyelmet az antiszemitizmusról?

Bár a könyv inkább a jó együttélés múlt és jelen epizódjaival és reményteli jövő kilátásaival foglalkozik, állandóan és mindenütt óv a szerecsenmosdatástól, a jó dolgok elkenő általánosításától, és szükség szerint gyakran emlékeztet a magyar antiszemitizmus és a vészkorszak tragédiájára, rémtetteire is. Másrészt meg éppen ez az egyik cél: legalább részben elvonni a figyelmet az antiszemitizmusról. Beszéljünk többet a jó együttélésről!

Egyedül állítottad össze ezt a roppant gazdag anyagot? Hogyan ?

A rendhagyó kötetben saját 10 írásomat és  közel harminc kortárs magyar szerző ide írt vagy illesztett eredeti műveit egyesítem. Mindnyájan, és még sok lelkes könyves szakember segítettek szívesen, nagy ügyszeretettel.

Mi volt a könyv eredeti célja? .

A könyv célját az előszóban „Miért szóljunk a magyar filoszemitizmusról?” – úgy fogalmaztam meg, hogy:  a magyar filoszemitizmus  fogalmának és gyakorlatának felélesztését azért is fontosnak tartom, mert az erősödő antiszemitizmus nemcsak hogy nem cáfolja, hanem csak erősíti azt.

Te mit és miről  írtál a könyvetekben?

A könyv céljáról írt szárazabb elemző esszéim mellett, különösen fontosak voltak nekem a brit filoszemitizmusról írt és a munkaszolgálatosok életét-halálát-túlélését újraértékelő két cikkem. De a kedvencem az „Egypercesek a filoszemitizmus köréből” című derűsebb hangvételű 13 rövid karcolatom, köztük komoly témáról is, mint a kiválasztott nép dilemmája.

Könyvetek valóban komoly „összmunka” eredménye, hiszen nagyon sok szerző írását tartalmazza.  Hogyan tudtad ezt összefűzni egységes olvasói élménnyé?

A könyvünk  témája és alapelveim nyilván megnyerték e kortárs szerzők önkéntes támogatását, ha munkájukat adták a könyvhöz. Írásaik  témája, műfaja, természete, sőt következtetései a legszélesebb skálán mozognak. A sok tarkán tanulságos és élvezetes írás valahogy mégis egyetlen struktúrát képez, a részeket szerkesztői előszavaim, afféle narrációim, nyitó téziseim igyekszenek összefűzni integrált olvasói élménnyé.

Kik a kortárs szerzők?

A könyv mai kortárs szerzőit többnyire ismerik az olvasók: Bollobás Enikő, Csányi Dóra, Csányi Vilmos, az időközben elhunyt dr. Czeizel Endre, Czékmán Balázs, Gadó János, Gyurgyák János, Hernádi Miklós, Karády Viktor, Kocsis Csaba, Komoróczy Géza, Konrád György, Kovács András, Kovács Ferenc, Markovits Mária, Mihályi Géza, Mózes Endre (jómagam), Müller Péter Sziámi, Nagy Péter Tibor, Tóth István, Tóth Krisztina, Végel László, Vekerdy Tamás – írók, költők, tudósok, „fenegyerekek” és gondolkodók, a magyar szellemi élet majd minden területéről.

A kortársszerzők közt idézünk, némi átdolgozással, néhány az utóbbi években-évtizedekben elhunyt szerzőt, gondolkodót is, köztük a téma legnagyobbjait, Bibó Istvánt és az enciklopédista dr. Feuerstein Emilt, valamint holokauszt szemtanú írókat, mint Dauer Andrást, kalandos ’44-es megmeneküléseikről.

Kik voltak a könyv ajánlói? Gondolom, ismert személyek.

A könyv két epikus méretű ajánlója az időközben elhunyt Schweitzer József nyugalmazott főrabbi és Várszegi Asztrik pannonhalmai főapát, példás kölcsönös tisztelettel.

Láttam,  hogy klasszikus írók munkáját is bevetted a könyvbe.

Amolyan díszítésül és megnyugtatásul külön fejezet idéz magyar klasszikusok pozitív zsidó vonatkozású írásaiból. Sok ismert mű mellett, mint Ady, József Attila és Vajda János versei vagy Móricz Zsigmond írásai, „váratlanabb” műveket is, mint pl. részletek Madách Mózeséből vagy Tersánszky, Tömörkény és Thury Zoltán írásai.

A filoszemitizmus szélsőséges (és legbátrabb) megnyilvánulása a zsidómentés volt. Mit lehet erről olvasni könyvetekben?

A könyv külön fejezete ír a zsidómentésről, embermentésről, mint a legönfeláldozóbb fajta filoszemitizmusról. Ez a fejezet még a témát látszólag jól ismerő olvasó számára is teli van kifogástalanul dokumentált és emberileg megindító meglepetésekkel, pl. a kitüntetett magyar életmentők első magyar nyelvhelyességgel szerkesztett LISTA-ja. A valóságban pedig sokszorta több – nem dokumentált – életmentési erőfeszítés volt.

Ebben többek között  külföldi diplomaták példátlan tevékenysége keveredik sok ezer(!) magyar keresztény, kommunista és más ember odaadó, hősies, nem egyszer önmagát feláldozó tetteivel, melyeket  igazán nem eléggé  ismerünk.

Ki vállalkozott könyvetek kiadására?

A Kossuth csoporthoz tartozó Noran Libro kiadó óriási nem szokványos munkát végzett, hogy mindez a tematikai és szerzői tarkaság egyetlen szép kötetté álljon össze. A kiadói munkatárs és a szövegek gondozója Márkus József volt.

Nagy fába vágtad fejszédet, amikor hazánktól oly távol – immár 40 éve – Izraelben élve belekezdtél a könyv összeállításába, szerkesztésébe. Mérnökvégzettséged nem éppen írásra predesztinált, vagy mégis…?

Ha írok, azt többnyire más nyelveken teszem, tehát nem magyarul. Az hozott vissza engem ehhez a nagy ívű magyar nyelvű munkához, hogy „a látogató” szemével megláttam a jó együttélés kutatásában, ápolásában, azaz a filoszemitizmus felélesztésében rejlő eddig kihasználatlan nagy lehetőséget. A mérnökség pedig ugyan nem a beszéd vagy írás mestersége, de megtanít a pontos, arányos és minőségigényes munkára,

Nem kilátástalan ez a küzdelem?

Úgy vélem, ha ez az Új Filoszemitizmus koncepció, a törésvonalakat áthidaló, de legalábbis csendesítő együttműködés elve behatol és gyökeret ver a köztudatban (mind az intellektuális,  mind a szélesebb magyar köztudatban),  az gyógyír lehet, ha nem is csodaszer. Katalizátor lehet nemcsak az antiszemitizmus, hanem minden vak nemzeti sovinizmus és a magyar közélet és társadalom más ellehetetlenítő összeférhetetlenségeinek gyógyulására is.

Nem vagy te túl optimista? Netán naiv?

A könyvben nemcsak optimista írások szólalnak meg, de úgy vélem, a leitmotív mégis hit a magyar filoszemitizmus  jövő társadalomjavító erejében. Csak az idő a megmondhatója, hogy ez puszta naivitás vagy legalább részben valós lehetőség-e. Én az utóbbiban bízom. Legyen ez kicsit naivitás részemről, de hát hit nélkül semmi komoly érték nem születik.

Dr. Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék