Gavallér János (üzenet Szeszák Gyulának) *Kiszivárogtatás, avagy a kivétel erősíti a szabályt

Írta: lenhardt 2011. dec. 6. Magyar jelen | 1 hozzászólás

*A megosztás, az egyetlen és leghatékonyabb fegyver a demokrácia ellen. Az individuum gondolkodási irányát úgy befolyásolja a közösség, hogy az egzisztencia mutatóit, a megélhetés statisztikáit, azonképpen jellemzi, ami látszat konkurenciát generál*.

*Azonban mindenkinek tudnia kell arról, hogy a hatalomgyakorlás sohasem volt és sohasem lesz a tömegek kezében. Mindig és mindenkor egynéhány százalék kezében volt és kezében lesz az a lehetőség, hogy megszerezze a törvényalkotás fölötti monopóliumot, ezáltal a médián keresztül hirdesse a megkérdőjelezhetetlen normát. Nos, ezen norma, általában az úgynevezett “felső tízezer” érdekeit és életvitelét alátámasztó közhiedelem, amelynek propagálására szolgál a köz- és magánmédia.

Mindig voltak és lesznek olyan egyének, akik az egzisztenciális igényeik alapján — és a statisztikai ráta, illetve az ellenállási erő felmérése érdekében, nyilvánosságra hozzák azokat a tényeket, amelyek hogy úgy mondjam, kiugrasszák a nyulat a bokorból-, ismertetik a társadalommal azokat a tényeket, amelyek alapján működik a demokratikus diktatúra. Mert ugye kétség sem férhet ahhoz, hogy a demokráciának nevezett — tudatbefolyásosra alapuló média-, oda és akkor teszi az egyént, ahova és amikor akarja. A legszomorúbb, hogy az általában elfogadott elemzőket, pont azon erők finanszírozzak, illetve biztosítják egzisztenciális előmenetelüket, akik a pártok hatalomgyakorlásának érdekében gazdasági és anyagi befolyásukat latba vetik.

Ismerjük Csurka István múltját és jelenét, Molnár F. Árpád, Drábik János, Dr. Bogár László, vagy Posta Imre, illetve Vukics Ferenc tevékenységét, de személy szerint én még nem láttam egyikőjük vagyonnyilatkozatát, adóbevallását sem, vagyis tudtukkal, vagy tudtuk nélkül csupán eszközeivé váltak a hatalom még erősebb beágyazódásának. Ugyanakkor tudunk Toroczkai és Budaházy tevékenységéről is, akik szintén azon demokratikus társadalmi berendezkedésnek köszönhetik egzisztenciájukat, amely megkérdőjelezi életvitelüket és a valósághoz dotált viszonyukat. Szokták mondani, hogy “Vak vezet világtalant” és sajnos azok az egyének bírálhatják csak a társadalmi berendezkedéseket, akik ettől a berendezkedéstől várhatják, illetve ennek köszönhetik életvitelüket, egzisztenciájukat.

Nincs annak semmi értelme, hogy a fölöttünk lévőt kritizálva, fölmentsük önmagunkat a társadalmi különbségek gyakorlatának kivitelezésétől, azaz ne lássuk azt ahogyan élnek tömegek ( a társadalom 90%), és ne vegyük észre azt, hogy mi is abba a 5-10% tartozunk, amelyik kifosztja a magyar társadalmat, az emberiséget. Aztán meg ki-kidöntse el, hogy ki mellé érdemes állni!

2011. 12. 06.**