Gavallér János * Testemből kiáltok*

Gnóm-gonosz térképek, határok

bábja lelkem, akaratprésbe

szorított a győztes-sarc álom:

Tagadjam testvérem, barátom,

hajtsam fejem guillotine résbe,

akarják, mert győztek, gyalázat,

akarják gyalázni az embert,

felejtsem el örök hazámat,

felejtsem a falut, a házat,

az utat, amin jártam, vesztes

testemnek nem fájhat a vérem,

isszák, csapolják, szívem-éltem,

Istenem, Te vagy utolsó reményem!

Győztesek szemembe hazudnak,

titokban felnézek az égre:

Látod odafönt! Írják, írják

a véget! Szívembe új törvényt,

át- és átírják történelmem,

senkit sem érdekel, hogy érzek,

hogy testembe szorult a lélek,

ár- és átírják történelmem,

embernek születtem, ez vétkem,

testemnek nem fájhat a vérem,

isszák, csapolják, szívem-éltem,

Istenem, Te vagy utolsó reményem!

 

Minden kis kunyhóban, veremben,

itt jár házunkban fiad lelke,

- villámok cikáznak, huzat van-

embertől emberig, nem látnak,

nyomodba lépdelnek kufárok,

próféták kínálják országod,

széttépett törvények, határok,

lélegző testemből kiáltok:

Át- és átírják történelmem,

megölik utolsó szerelmem,

testemnek nem fájhat a vérem,

isszák, csapolják, szívem-éltem,

Istenem, Te vagy utolsó reményem!

 

2011. 06. 03.

 

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék

Egy válasz “Gavallér János * Testemből kiáltok*”

1. Ekpafat szerint:

   2011. június 4. szombat - 18:14

   Lélekből íródott költeményed a lélek hangján sikolt!

   Válasz