Gavallér János *Gyertyaláng *

Megnyújtani a tüzet

az utolsó vityillóban is,

égni, ahol csak lehet,

bólintgatóknak remény adni,

szét kell hordani a tüzet,

az utolsó parazsat is,

szét kell hordani a reményt!

Addig kell menni, amíg bírod,

míg a legparányibb szívhez,

a legelhagyatottabb házhoz

is eljutsz és szétosztod

szíved igaz szeretetét!

Mikor látod majd az utolsó embert,

akinek könnyáztatta arcán kipirul a remény,

akkor, de csak akkor lesz karácsony!

A jászolban lesz elég abrak,

és szemünkben kinyílik a teremtő.

Mikor minden házban duruzsol

a szerető szív, s kacagó gerlékkel

szárnyal a gondolat,

akkor, de csak akkor lesz karácsony!

Minden barlangba, bokorba

be kell nézni, senki ne maradjon magára…

meleget kell nyújtani szívvel a magányba,

van, akinek csak a kezét,

másoknak a lelkét kell simogatni,

hogy a szeretet lángja lobogjon…

akkor, de csak akkor lesz karácsony!

Mert körbe kell járni a világot,

hogy közelebb juss gyökeredhez,

hogy megértsd és megtaláld a lángot,

s ha minden házhoz eljutottál,

minden szívhez szólt a szád,

ha látod a boldogság lángot,

ünneplőben égni a szíveket a fákon…

akkor csodát kiált majd az Isten:

Megszületett az ember, akire vártok,

öltöztessétek díszbe a világot!

2010. 12. 17.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék