Gavallér János * Csíra a földön*

Írta: lenhardt 2011. aug. 26. Kultúra | 2 hozzászólás

Úri nyavalyák kezében vergődve

- pestises varangyként- félve, reszketve,

- kakukkfióka a réten a fűszál-

Éhes-fióka, csicsereg életért!

Mammon-mostoha életteret kaszál.

Pokol-otthon a lélektelen haza.

(Szíven szúrt emlék már, csak a nagymama.)

- Árvák dühe szánt- Vérzik a végtelen…

a nap sír. Piszok-nyű nyüzsög földemen.

Szeretet nélkül, üvöltő farkas,

öleli magához síró gyermekem,

s nem hallja a világ — siket a haszon-,

könny-tengerben mosott gyilkos kezek,

számokat írnak… emberek papíron.

- Lelkek száradnak, szívtelen testekben-

Hangjukba részegült Sátán-érdekek

fecsegnek életről, halálról, rendről,

térden csúszó-mászó félelemről.

Itt-ott nyújtózik egy fűszál gerince

- a becsület örök-, földbe döngölt nép,

sír, sír és őrzi az életnek magját!

2011. 08. 25.

Keresés