Dr. Szalay Attila: Manna, a háromdimenziós gézfestmény megalkotója

– avagy egy példaértékű innováció története.
Az alábbi beszélgetés ugyan szokványosként indult, miszerint a zsurnalisztáknak gyakran szoktak ajánlani riport- vagy interjú alanyt, sőt nem ritkán témákat is. Bő három évtizedes praxisomban – ex napilapos korszakom óta – többször előfordult velem ilyen szituáció, ám ezúttal csak köszönettel tartozom közvetítőnk ötlete kapcsán. Ugyanis Mester Marianna Manna megismerésével olyan festőművésznőt mutathatunk be Olvasóinknak, aki emberileg és szakmailag egyaránt megérdemli a pozitív jellemzést.
– Köztudomású, hogy Magyarországon rengetegen festenek az úgymond tehetségek országában, ezért vágjunk a dolgok közepébe. Ön hogyan került kapcsolatba az ecsettel?
– A gyerekkort nem emelném  ki túlságosan , mivel rajzoltam mint a többi gyerek, talán kicsit jobban és kicsit többet, de nem igazán figyelt fel rám senki. Ez persze annak is betudható ,hogy egy kis  tiszaparti faluban nevelkedtem. Nem jártam különórákra és nem végeztem semmilyen művészeti iskolát. A velem született képesség és a sok-sok gyakorlás eredménye a  mai művészetem.

Középiskolás éveimben főleg portrékat készítettem, de néha egy-egy festménnyel is próbálkoztam. Felnőttként nem volt időm festeni, ezért évek teltek el úgy, hogy nem vettem ecsetet a kezembe. Egészen 5-6 évvel ezelőttig , amikor is elég sok szabadidőm lett és úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom a festést, azzal a gondolattal: ha megy ,akkor csinálni fogom, ha nem, akkor örökre elfelejtem.
– Feltételezem, hogy valaki felismerte a tehetségét és biztatta ebbéli tevékenységére.
– Szerencsére, egy közeli ismerősöm akkor járt egy rajztanfolyamra és csak annyit mondott, menj fel az internetre és keress rá Leonyid Afremov festőművészre.

Ezt megtettem, és amit láttam az rögtön elvarázsolt: a színek kavalkádja és dinamizmusa, a modern impresszionizmus kiteljesedése magával ragadott, s azonnal tanulmányozni kezdtem a technikát és próbáltam én is hasonlóképpen festeni. Egyre több és több kép született ebben a stílusban, míg egy véletlen során ráakadtam Misha Borisoff festőművészre, aki a kor egyik legjelentősebb modern kubista festője. Az Ő képei szintén nagy hatással voltak rám, és ezt a stílust is elkezdtem tanulni.
Tehát többen is hatással voltak Önre, vagyis meghatározták a jövőképét?

Valóban, egyik stílus követte a másikat, míg eljutottam 4-5 stílusirányzathoz, amit szívesen festek. Úgy másfél évvel ezelőtt,  az ART-Expo kiállításon találkoztam  Beőthy Hajnalka festőművésznővel, aki a saját maga által szabadalmaztatott Frezetto (kültéri ,időtálló dombormű) tecnikájára tanított meg. Tavaly év elején, több domborművem közül kettőt az EU Kulturális kuratóriuma beminősített , melyekhez megkaptam a hivatalos tanúsítványokat , s  ezzel egyidejűleg  a festőművész kinevezést is.

Gondolom és remélem ez meghozta az önbizalmát, merthogy egy nagyon szerény ember a szimpatikus interjúalanyom.
Az elmúlt év tavaszán , egy külföldi utamról hazatérve egy innovációt(újítást) találtam ki, ami Magyarországon a képzőművészetben eddig nem szerepel semmiféle formában. Ez az innováció az úgynevezett Gézfestmény. Itt nemcsak a vászon van megfestve, hanem az a  gézborítás is, ami a vászonra kerül. A géz alá különböző dolgokat lehet felerősíteni, amitől a festmény 3 dimenzióssá válik. Ezt a technikát szabadalmaztatni szeretném. Már meg is tettem az első lépéseket, mivel már bementem a Szabadalmi Hivatalba és bemutattam néhány gézfestményemet. Érdekes módon- nagy meglepetésemre- nem fogadták nagy lelkesedéssel a “találmányomat”, nem is értettem igazán, hogy miért? Kissé naivan azt hittem, hogy mennyire csodálatos dolog valami újdonságot létrehozni…talán tévedtem ! Mindenesetre nem adom fel!
Ön egy igen kreatív egyéniség, bizonyára nemcsak vászonban gondolkodik?
– Mivel azt szeretném, hogy alkotásaim minél  több emberhez eljussanak, ezért a festményeimet  különböző dísztárgyakra tettem rá. Például díszpárna,  bögre , határidőnapló, sál, amit a webáruházamban tudnak megvásárolni a kedves látogatók. www.mannaartgallery.com
Megemlítené az eddigi kiállításait?

– Természetesen: Tűzmadár Ház 2014, Első Art -Expo 2015, Fehér Holló Teaház 2015 (két  alkalommal) és az Optika Galéria ahol jelenleg is kiállítva vannak a festményeim. Ez év  májusában részt veszek az ELEVEN TAVASZ kultúrális eseménysorozatban, amit a Q11 kulturális egyesület szervez. Itt a Gellért szállodában lesz kiállítás és vásár, amin részt fogok venni.

– Ezek után nagyon érdekelne a személyisége, örülnék ha megnyílna az Olvasóinknak.
Nyilvánvalóan mint mindenkinek, van sok szomorú részlete az életemnek, de van bőven pozitív is. Ami negatív, hogy a szüleimet korán elvesztettem, apukám 18, anyukám 21 éves koromban meghalt, azóta csak magamra számíthatok. Mindig is nagyon keményen megdolgoztam mindenért, hogy talpon maradjak és egy normális életet tudjak biztosítani magam számára. A művészetben a tökéletes harmóniát találtam meg. Amikor festek egy teljesen” más univerzumba” kerülök, minden megszűnik körülöttem, és az esztétika legmagasabb szintjét élem meg. Ez számomra a tökéletes kikapcsolódás, a feltöltődés és a nyugalom harmóniáját hozza létre.

Tulajdonképpen mi az Ars Poeticája, ha kérdezhetem így?

– Felvállaltam azt -még ha nem is vagyok népszerű ezzel- ,hogy igazi kommunikációt adok a művészetemmel. Nem vagyok hajlandó krix-kraxokat festeni csak azért ,mert most éppen ez a menő. Az én festményeimet látva, nem kell a nézőnek azon gondolkodnia és filozófiai körkérdéseket boncolgatnia, hogy “vajon mire gondolhatott a festő, miközben a festményt festette?” Ha valaki ránéz a festményeimre ,akkor pontosan azt látja, amit kommunikálni szerettem volna, mert szerintem a művészet nem más ,mint kommunikáció !

– Nagyon megnyerő a hitvallása, de az élet ennél gyakran kegyetlenebb- nemde?
– Mindenhol falakba ütközöm: két évvel ezelőtt, amikor az említett termékeimet (párna, bögre, sál…) szerettem volna legyártatni, cégről-cégre mentem. Időt és pénzt /energiát nem sajnálva kutattam ,ki az a hazai piacon, aki minőséget tud gyártani.

Nagyon csalódtam, amikor hónapok mentek el a próbagyártással és az eredmény siralmas volt. A selejtekre elköltött pénz százezres nagyságú lett, majd újabb keresés és kutatás után találtam meg azt a céget, aki hajlandó és képes volt legyártani az általam elképzelt termékeket. A hab a tortán, hogy miután legyártattam az összes terméket és indítottam volna a webes áruházat, előtte betörtek a lakásomba és elvitték az összes pénzemet ,amit hónapokig spórolgattam, hogy ki tudjam fizetni a megrendeléseimet. Elég kemény éjszakám volt aznap, hisz egy fillérem sem maradt. Az árut pedig ki kellett fizetni és meg kellett valamiből élnem.

Ott és akkor elgondolkodtam: vajon megéri ezt az egészet csinálni, kell ez nekem, vagy ez egy égi jel ,hogy hagyjam az egészet a fenébe. Kell nekem egyáltalán a művészet?
– Borzasztóan sajnálom, nagyon együtt érzek az akkori nem rózsás  helyzetével.
Másnap, miután felébredtem, úgy döntöttem, nem érdekel senki és semmi, bármilyen akadály jöhet, én keresztül megyek rajta! Majd valahogy kifizetem a tartozásomat és valahogy túlélem ezt a pár hónapot! És így is lett: egy hét múlva megnyitottam a webáruházat és elindítottam a www. mannaartgallery.com weboldalt. A gyártóktól kaptam egy hónap haladékot a pénz kifizetésére, és akadt olyan ismerősöm is, aki kérés nélkül pénzt adott kölcsön , hogy átvészeljem a szomorú heteket-hónapokat.

– Persze ebből azért építkezhetett is, merthogy a mondás szerint”minden rosszban szokott valami jó is lenni”?
– Ez az eseménysorozat megmutatta nekem, hogy az élet próbál megállítani, de én újra és újra felállok mint megannyiszor már ebben az életben. Minden egyes sikeres akadály leküzdése erősebbé tesz, és jelzi, hogy jó úton haladok és igenis van helyem a művészet területén. Hiszem, hogy eljön az én időm is, amikor érték lesz esztétikát festeni. Én kivárom!

Hiszem azt is ,hogy az innovációm , a Gézfestmények igenis kellenek ennek az országnak, a magyar embereknek. Remélem mások is látnak benne perspektívát! Szeretném azt hinni, hogy nem kell azért külföldre mennem, hogy valaki felfigyeljen a művészetemre…
– Köszönöm a megtisztelő őszinte beszélgetést, s hogy ezentúl híve és drukkere lehetek!
Szalay Attila

A művésznő hitvallása:

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék