Szőke István Atilla Megmaradunk!

Fáj, fáj, mint mikor sót szórnak élő sebre, vagy húzzák kínzatásul szélesebbre, vagy égő, parazsas fát nyomnak bele tövig, hogy beletörik. Fáj, fáj, mint mikor a sebbe keményedett rongyot kitépik, hogy kínod földuzzad az égig, vagy üvegreszeléket szórnak bele, s a nyers hús...

Reményik Sándor Nem nyugszunk bele!

Téli szél a tar gallyakat fújja, Mint az Isten égre tartott ujja. Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagyvilágon. Elvették, s most véle nagyra vannak, Törött, véres kardját a Magyarnak. De míg minden nép a sírját ássa, Van szava, hogy világgá kiáltsa. Csak mi, csak mi...

Siklósi András: Ne hagyd el őrhelyed

Ahová Isten szólított nyilván az kijelölt helyed ott értheted meg a titkot Lelke csak ott szárnyal veled Mikor áldást oszt hirtelen e föld tájain nem keres csupán a saját helyeden s jaj neked akkor ha üres Védd tehát vitézül helyed akármily’ súlyos a kereszt s bár tűz és víz...

Siklósi András: Fohász a nemzetért

(Magyar szeresd a magyart) Kérlek Uram Magyarok Istene Oldd fel az átkot mi lelkünk rágja s végre a gonosz gyűlölet tere Édenkert legyen – béke oltára ahol barátként öltünk karba kart s hirdetjük: testvér szeresd a magyart Ne hagyd a gyilkos haramiáknak hogy hatalmuk soká tobzódjon...