Az egymásért szellemiség jubileumi példaképe!

Immáron negyed évszázada (2017-ben 25 esztendős) törekszik a Házat-Hazát Alapítvány arra, hogy gyermekváró otthonokat építsen rászoruló magyar fiataloknak és így a szülőföldjükön maradjanak, az összefogás akarata erősödjön, és a népesség gyarapodjon. Az úgynevezett Habitat – program hazai meghonosítója Lőrincz Kálmán, akit a Panoráma Világklub rendezvényein volt szerencsém megismerni, s akiről elsőként csak a megszállott jelző juthat mindenkinek az eszébe… Merthogy a legelszántabb álmodozók egy része elmaradt mellőle, mégis kitart elvei és keresztény hitvallása mellett.

Kezdjük a program lényegével, amely a családi élet kezdetén akarja megteremteni a feltételeket az emberek normális életéhez. Az alapítvány ugyan nem juttathatja lakáshoz fiatalok százezreit, hiszen csak annyi otthont építhet fel, amennyi forrást össze tud gyűjteni hozzá. Ugyanis önerő mozgósításával és társításával, a tenni akarás hitével, az összefogás hegyeket mozgató erejével – némi állami támogatást is bekalkulálva – az alacsonyabb jövedelműek számára is megvalósulhatnak álmaik.

Hősünk csaknem bőröndnyi szóróanyaggal járja a minisztériumokat és önkormányzatokat, tucatnyi találkozót szervez naponta a nemes küldetés sikerének érdekében. Mindeközben gyűjtögeti maga köré a leendő építési kivitelezőket, a különböző beszállítókat, s egyáltalán a védnökséget vállaló cégeket. Mondhatni a rendszerváltástól járja az országot, méghozzá rendületlenül és örök optimizmussal.

Egy angol közmondás szerint elméletben mindent lehet, de a gyakorlat tele van nem működő elmélettel. Lőrincz Kálmán sokoldalú, abszolút gyakorlat orientált típusú ember, aki azonosulni tud Winston Churcill elhíresült mondásával, miszerint „a demokrácia nem tökéletes, de eddig még senki se talált ki jobbat”. Ezért jött vissza 23 év után Floridából, vállalva a nagy bizonytalanságot, hogy megismertessen, illetve adaptálhasson egy elméletet, ami működik és amire igen nagy szükség van a mai napig a fiatalok segítésére, akik akarnak magukért és másokért is tenni!!

Jut eszembe; a felvezetőben említett programról illik megjegyezni, hogy az amerikai Habitat for Humanity International a világ öt legnagyobb nonprofit lakásépítési szervezete közé tartozik, amelyben az egykori USA elnök Jimmy Carter is évente egy hetet áldozott erre az életéből, s akivel személyes kapcsolatba is került. A közismert politikus egyébiránt betartotta hajdani ígéretét, miszerint minden egyes megszerzett pénzt ugyanannyival egészít ki. Így indulhatott el a program 1992-ben 35 ezer dollárral és a Lezsák Sándor által megszerzett 3 millió Ft-os alaptőkével. Ezzel az ősi magyar kalákamunka feltámasztásának esélye elindult a maga útján, a főváros legszegényebb kerületében, Józsefvárosban, a „Nyócker”-ben – sok jó barát önzetlen segítségével. Az első magyar Habitat ház pedig Bátaszéken épült – egy négy gyermekes családnak -, amely egyúttal a kontinensünkön is ebbéli debütálásnak számít.

Magyarországon Dr. Gémesi György volt az első polgármester, aki felismerte a Habitat program jelentőségét. Véleménye szerint nemcsak az önkormányzatok érdeke a felismerés, hanem az egész országnak. Gödöllőn egy tízlakásos sorház átadásán (1994. május elsején) felejthetetlen ünnepélyes megnyitón a magyar ejtőernyős válogatott tagjai hozták a kulcsot az épület előtti téren landolva. Ezen az eseményen egyébként az alapítvány kitalálója, Millard Fuller is eljött. Azóta már közismert személyek is nevüket adták a programhoz: Dr. Papp Lajos, Tőkés László, polgármesterek, kurátorok és Tolcsvay Béla többek között, a Kossuth –díjas énekmondó, zeneszerző, aki egy indulót is ajándékozott tehetségével az alapítványnak.

A részletek igénye nélkül a megvalósult eredményekről: – újabb tíz ház Cegléden, – öt ház Adonyban, – két otthon Abdán, – egy otthon Kistarcsán, mind több gyermekes családoknak, majd kudarc Vácott – mivel a Habitat és a Házat – Hazát Alapítvány elváltak egymástól és a lakások befejezéséhez a Habitat által ígért összeg így nem érkezett meg -, nem maradt más hátra, minthogy félkész állapotban eladni kényszerült az alapítvány egy emeletes lakóépületet. Az abból befolyt pénzből Verőcén egy négygyermekes család otthonát építették fel. Mindezeket könnyűszerkezetes technológiával, a belső térben gipszkarton válaszfalakkal.

Csupán megjegyezzük, hogy az amerikai módszer különlegessége az, hogy az említett beltéri munkákhoz az úgynevezett gólyaláb is dukál az európai létrázás helyett. Lőrincz Kálmán ennek elsajátításával olyan praxist szerzett, hogy Guinness rekorddal is büszkélkedhet.

Az illem szabálya szerint sokoldalú hősünk igencsak megérdemelne egy részletesebb bemutatást, de a riportunk során elzárkózott ettől szerénysége. Ám második felesége, Dr. Máthé Gizella nélkül, aki szintén közgazdász végzettségű (hajdanán együtt jártak egyetemre) nem tudta volna végig vinni elképzeléseit – legalábbis elmondása szerint. Ez idáig csaknem félszáz ház készült el kis hazánkban, amit az olvasó minősítsen, mivel ez egyszerre sok és kevés a véleményem szerint. Ezt annak tudatában állítom, hogy az adótörvényünk sajnos nem ösztönzi a tehetősebbeket jótékonyságra, márpedig Magyarországon csak állami támogatással működhet nonprofit szervezet.

Végül idézetekkel hangsúlyoznám a program lényegét, a 3 a magyar igazság jegyében: Wass Albert szerint „A haza nem elég önmagában, ha hiányzik belőle az otthon”, míg Albert Einstein ars poeticája „ A példamutatás nem az egyik útja a tanításnak, hanem az egyetlen útja”. Apropó! „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők”. (Zsolt 127.1)

-Szalay Attila-

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék